Reggel mellette ébredtem. Egyszerre éreztem boldogságot és kín szenvedést is. Szívem választottja mellett lehettem, mégsem ő volt. Csak feküdtem és néztem arca rezdüléseit, ahogy ébredezett.
-Jó reggelt!-nyitotta ki szemeit.
-Jó reggelt!-erőltettem mosolyt arcomra könnyek helyett.
-Tökéletes este volt. - ért lágyan arcomhoz.
-Igen az volt. - dőltem kezéhez.
Hirtelen össze húzta magát Jack magzat pózba, fájdalta a fejét, segíteni akartam, de nem tudtam sehogy.
-Mi van? Mi történt? - próbálom magam felé fordítani.
-A fejem. - szűrte ki fogai közt a szavakat. Fogta a fejét, izmai görcsben álltak a hátán. Nem értettem mi történik vele. Mit tettem?
Lassan elengedte fejét. Hátra fordította az arcát, rám nézett ijedt szemekkel.
-Elvira? - csillogtak a barna szemei.
-Igen? - féltem. Féltem, hogy csak játszik velem. Hiszen a régi Jack az.
-Elvira én vagyok! - ült fel az ágyban.
-Tudom az, aki nem ismer igazán. - Nem hittem neki.
-Nem nem! Az, akihez be osontál az első éjszaka. Én vagyok az!
-Jack? - remegett a hangom.
-Igen én vagyok. - mosolygott.
-Vissza tértél? - omlottam karjaiba. Nem tudtam vissza fogni könnyeimet. Annyira hiányzott! Úgy örülök, hogy vissza tért! Csak sírtam és sírtam...
-Naaa... - nyugtatott kedvesen. - Semmi baj! Itt vagyok. - szorított magához.
Ahogy le nyugodtam, le ültünk reggelizni.
-Mi történt veled? Mire emlékszel? - készítettem a kávékat.
-Arra, ahogy el kaptak, nem sokra. Ki ütött az elektromos lány. Utána teljes üresség. Ahogy meg láttalak, úgy kezdtek vissza térni képek. Nem voltam biztos az egészben, abban sem, hogy miért vagyok itt, de tetszett. Azt mondták önként vállaltam. Aztán az egyik ellenfél ki ütött és így vesztettem el az emlékeket.
-Jó kis hazugságot hoztak össze.
-Te hogy hogy emlékszel?
-Ez egy démon ellenes szövetség. Engem ismernek és bántani akartak. Játszani velem, hogy mennyire vagyok irányítható, vagy mennyire el pusztítható.
-Értem. Most viszont hogyan tovább? Hogy szökjünk meg?
-Várunk. Majd kapunk egy jelet és csinálunk valamit. Még nem tudom mit. Azt is meg fogjuk tudni. Viszont... - néztem szomorúan Jackre.
-Viszont?
-El kéne velük hitetni, hogy köztünk még mindig nincs semmi. - tettem le a csészéket.
-Mégis hogy?
-Ahogy eddig viselkedtél.
-Több évig küzdöttem, hogy a múltam le rakjam. Erre vissza kell hoznom?
-Sajnos igen.
-Nagyszerű. Minél hamarabb ki akarok jutni ebből a szarból. - dühöngött halkan.
-Tudom. Én is. De ahhoz még játszani kell.
-Akkor játszunk. - mosolygott rám. A legjobb dolog az életben, mikor rám mosolyog az, akit szeretek.
Óvatosan körbe nézett az ajtóban, mikor indult a szobájába.
-Tiszta a terep. Az arénában találkozunk. De most kérlek ne verj el annyira. Még mindig fáj az egyik bordám. - fordult vissza. Sajnálat és nevetés közben meg ígértem neki. Adott egy búcsú csókot és ott hagyott a szobámban.
Kicsit nagyobb kedvvel indultam az arénába. Végre nem fájdalommal látom újra Jacket. Akárkit küldtek ellenem, könnyű szerrel le győztem őket. Erőlködni sem kellett. Jöhetett bérgyilkos, víz Isten, ninja, farkasember, vámpír, kiméra. Karcolás nélkül a földre terítettem őket.
-Végre! - mosolyogtam. Alig vártam, hogy meg lássam.
Az a pár pillanat,mintha egy évezred lett volna,olyan lassan telt el. Be lépett. De teljesen más kisugárzása volt. Magabiztos, tudatos, elegáns, mintha mindig is ezt csinálta volna. Apró mosoly csillant fel az arcán, mikor meglátott. Nem tudtam nem nevetni.
-Mi lelt? Ma sokkal gyorsabban le vertél mindenkit. Mintha vártál volna.-macsóskodott. De most ez is jól állt neki.
-Várni téged? Inkább mihamarabb végezni akartam a mai nap.-kontráztam.
-Persze! Azért,hogy az ágyamba juss, mi?-nevetett. Basszus most igaza van és vágyom rá. Sosem álltam ellen annak,amit épp akartam. Csak megtettem,ennek hangot is adva.
-Na persze!-fojtottam vissza a szende mosolyom.
-A szemed nem ezt mondja.
-Mi az? Most beszélgetünk,vagy szemből olvasunk?
-Hölgyeké az elsőbbség.-tette hátra kezeit, kihúzva magát, mint egy katona. Ördög vigye el,azok a mellizmok!
-Ahogy akarod!-támadtam meg a szokásos módon, de most kivédte. Ehhez nem szoktam hozzá. Mindig be tudtam vinni az első ütést. Megváltozott basszus...
-Úgy látom kissé össze szedted magad.-álltam meg az ötödik sikertelen ütés után.
-Bocsánat, vissza kaptam a reflexeim.-húzta el száját, ami azt jelentette,hogy igaz. Nincs könnyű dolgom,mint eddig volt. Pár jó mozdulattal el tudtam találni, de szerintem hagyta magát. Ez feltűnő lesz. Agyalnom kell, hogyan üssem meg úgy,hogy ne használjak túl nagy energiát és le se bukjunk. Talán,ha egy adott pillanatban használok csak nagyobbat,hogy gyorsabb legyek...
Újra neki indultam, amíg a háta mögé kerültem, ki engedtem. Nagy szemekkel nézett utánam, de sikerült megütni. Nagyjából a harc ilyen mozdulatsorokból állt,majd földre terítettem. Diadalmasan fel emeltem kezem, mutatván, hogy én győztem. Rá néztem Jackre, arccal felém nézett, még a földön feküdt, mosolygott és kacsintott.
Az ebédlőben magamhoz vettem egy tálcát, kaptam finom ételt és le ültem. Nem sokkal később hátam mögé lopakodott valaki.
-Kérdésedre válaszolva, most az egyszer ide ülhetsz.
-Érdekes,hogy bárkit magad mellé engedsz.-ült le mellém, de a hangja nem Jacké volt. Le fagyva magam elé néztem, lassan oda fordítva a fejem. Egy keleti srác ült le mellém. Szemei mandula alakúak voltak és barnák, haja magasan hátra fésülve, szőkére festve, arca erős csontozatú a szemei alatt.
-Nem rád számítottam.-furcsálltam a démoni kisugárzást.
-Tudom. A Főnök kíváncsi valamire. Történt-e köztetek valami Jackkel?
-Mi? Dehogy! Azzal a nagyképű fasszal?
-Reménykedj,hogy Jack is ezt mondja. Be vittük kihallgatásra.
-Tessék?
-Tudom,ha téged be zárunk egy szobába, semmit sem mondasz. Még a saját neved sem vagy hajlandó elmondani. Így hát nekem jutott a nemes feladat téged kihallgatni. Itt.
-Kérdezz bármit, de csak az igazat mondanám. Nem vinném a bőröm vásárra senki miatt.
-Miért vagy itt?
-Hogy vissza adjam valahogy Jacknek az emlékeit, össze szedjem Namit és haza mehessünk.
-Értem.-kelt fel a padról.- Imádkozz.-fordult vissza a szó erejéig és ment tovább. Szépen belém vágta az ideget. Két lehetőségem van. Vagy ugyanazt mondja Jack,amit most én, vagy nagy lendülettel be vall mindent és megpróbál kiszabadulni, ami ha ezt a srácot el nézem halállal zárulna.
