-Elvira, ezt a fajta viselkedést nem engedhetem. Normális esetben fel függesztést kapna! De jövő héten lesz a próba, így most egy be írással el engedem. A szülei biztos meg fogják jutalmazni ezért. - visított az öreg nyanya az igazgató székben. Mikor a jutalomról volt szó, majdnem el nevettem magam. Nem is sejti ezért mekkora jutalom járt volna nálunk.
Ahogy ki léptem az igazgató irodájából Jack állt velem szemben. Nem tudtam az arcáról el dönteni, most boldog, vagy szomorú.
-Gyere, menjünk haza.
-Nincs órád?
-Ti voltatok az utolsók. Mivel a két lány az orvosin kötött ki, Britney pedig jelentést tesz.
-Nem baj. Legalább kapott egyet.
-Te is fogsz. - néz rám.
-Mondtam. Nem érdekel. A többieknek meg mutattam, hogy lehet ezt másképp is, mint ahogy Britney hatalma követelte.
-Ezért csináltad?
-Persze! Nem csak bosszú! Fel nyitottam a többiek szemét. Vagyis remélem.
-Nem vagyok benne biztos.
-Akkor addig ismétlem.
-Nem kéne ezt ismételgetni.
-Pedig jó buli.
-Persze! Aztán ki vágnak a suliból. Hogy védelek meg?
-Engem nem kell védeni. Eddig is meg voltam.
-Akkor nélkülem akarsz élni?
Hopp! Ez a kérdés meg fogott. Onnantól kezdve meg sem szólaltam. Nem tudom el dönteni. Egyik részem nem bánná, a másik össze törne.
Ahogy ki léptem az ajtón, a kint tartózkodó tömeg mind köszönt nekem. Zavartan intettem mindenkinek.
-Egy sztár lettem. - Mondtam le hangoltan ahogy be ültünk a kocsiba.
-Nem. Csak félnek.
-Az még jobb. - dőlök hátra nyugodtan.
Másnap nyugalom volt az osztály teremben. Britney és a barátnői morcosan ültek hátul, csak súgdolóztak. Olyan vicces volt a be kötött fejüket látni.
Így telt az egy hét, a nagy nap előttig.
-Izgulsz? - kérdezi Nami.
-Miért? - kezdek bele az ebédembe.
-Hát holnap lesz a nagy nap.
-Mit takar ez a... "Nagy nap" - rajzoltam macska karmokat az ujjammal.
-Egy verseny lesz, akár egyedül akár csapatostól is végig mehetsz a pályán.
-Pályán?
-Te még nem hallottál erről? - néz rám nagy szemekkel.
-Neeem.-harapok a kenyérbe. De mintha követ ennék, olyan száraz volt. Eszembe jutott, hogy a farkas emberkék mennyire szeretnek ropogtatni. Füttyentettem egyet, fel tartottam a kenyeret, mindenki furcsán nézett rám, mire az ember tömegből meg láttam egy kezet a magasban. Oda dobtam neki.
-Ez mi volt?
-Egy farkas srác. Jók az ágyban. Lehet beszélned kéne eggyel.
-Mi? Nekem? - vörösödött el Nami.
-Bizony! A végén azt fogom gondolni, hogy leszbi vagy. Folyton velem lógsz.
-Én nem vagyok az! - csattant fel. Úgy érzem valami lelki dologba kerültem.
-Nem akartalak meg bántani. - nézek a kajámra.
-Bocsi. Csak az van... - hallgatott el.
-Mond nyugodtan. - vettem halakra a hangom.
-A szüleim is ezt gondolják és ezzel piszkálnak. Pedig csak a tanulás az első számomra. Pasit még nem akarok.
-Vagy félsz tőlük.
-Mi? Ezt meg honnan?
-Bele trafáltam. Nyugi, nem mondom el senkinek. - mosolyogtam.
Nami csak nézett rám, mint aki nem nagyon bízik bennem. De folytatta az ebédet.
-Mesélni akartál a holnapról.
-Tényleg! Holnap ki derül ki vagy kik a legjobbak. Egy halál pályán kell át menni. Kezd egy erdővel, aztán egy tengeren keresztül kell menni, a sok szörny ellen küzdve, a harmadik pálya mindig titok.
-Titok?
-Igen. Senki nem mond róla semmit, hogy teljesen ki tudják szűrni a tehetséges diákokat. Utána lehet róla beszélni, de amíg át nem éli egy fiatal, nem tud róla semmit.
-Nagyszerű. - ettem tovább.
Másnap az iskola előtt volt a gyülekező. Ki szállok Jack autójából, Nami ugrik a nyakamba.
-Úgy izgulok!
-Jó de ez nem hatalma fel, hogy hozzám érj.
Jack csak nevetett ahogy be csukta a kocsi ajtót.
-Ne higyj neki! Szereti ő csak hazudik.
-Jack! - szóltam rá mérgesen.
-Lemaradt a tanár úr. - hagyott ott minket.
Hupsz, tényleg.
-Gyere! - rángatott Nami. Nagy nehezen meg találtuk az osztályunkat,be álltunk a sorba. Néha rám pillantottak, aztán nézték tovább az előzetes bejelentéseket. Szó volt a saját felelősségről, a halál esetekről és a veszélyről. Minden, ami nem érdekel.
