-Ne lepődj meg, - nézett vissza Jack az ajtó előtt. - Egy kis meg lepi fog várni. - nyitja ki.
-Mi? - láttam meg a rózsákat az elő szobában, gyertyák égtek a sarkokban.
-Mit csináltál? - teszem le a kabátom.
-Egy kis meg lepit. - mosolyog az arcomon. Teljesen leesett az állam.
-Mikor?
-Vannak haverok.
-Tudtad, hogy nem halok meg a próbán?
-Nagyon bíztam benne.
-Miii? Ennyire nem volt egyértelmű?
-Deee! - ölel meg. - Aggódtam ne bukj le.
-Azért én is. De sikerült meg oldani.
-Mit?
-Muszáj volt át változni. De egy fekete füstöt hoztam létre magam körül.
-Csak elég lesz el takarni.
-A többiek is észre vették volna. Szóval elég.
-Akkor térjünk rá a vacsorára. - megy a konyhába. Én addig le ültem a sarok ülőre. Vissza jön két fehér hungarocell tállal.
-Remélem szereted a cordon bleut.
-Ne már! Imádom! - készültem a nagy zabára.
-Mit is érne egy randi bor nélkül? - emelt fel egy üveggel az asztal mellől.
-Remélem édes.
-Ne aggódj. Olyan édes nincs, mint te, de az. De azt tudod, hogy nem ez az igazi bor ugye?
-Persze! Attól vissza köszön a száraz.
-Akkor... - tölt ki mindkettőnknek. - Jó étvágyat.
-Viszont. - kezdtem neki a nagy lakomának.
-Figyelj... Ami a parkolóban történt.
-Ne mondj semmit. Láttam, hogy Britney mit csinált, azért mentem ki. Lett volna még egy tanári meg beszélés.
-Miattam hagytad ki?
-Persze! Nem ér annyit az egész. Amúgy is, lesz aki el mesélje.
-Vivien?
-Honnan tudtad?
-Láttam hogy néz rád. Alig akart el engedni mikor az ágyam mellett voltatok. Mi volt köztetek?
-SEMMI! - ijedt meg.
-Biztos? Nem haragszom meg. Akkor még nem voltam az életedben.
-Tényleg semmi. A nővérével volt. Utána lett tanár, ahogy én is. Aztán a nővére meg csalt, ő meg folyamatosan közeledni akart.
-És miért nem...
-Mert túl nyuszi. Mármint, olyan kis egér. Tipikus nő. Valahogy nem az esetem.
-A nővére milyen volt? - érdekel a régi női ideál.
-Egy nagy ribanc. Mű mellek, szőke haj.
-Fúj!
-Jó volt egy lyuknak.
-Egy ilyen? Ki tudja hányan jártak benne? Mi van ha valami fertőzést is el kaptál tőle? És most én is!
-Neee Elvi. Ne rontsuk el az estét. Amúgy meg meg nézettem magam. Tiszta vagyok.
-Akkor jó.
-Ha már itt tartunk, neked milyen pasijaid voltak? Kettőről tudok.
-Csak?
-Mi?
-Nyugi. Hét volt. Abból csak kettő adta volna mindenét és tudod olyan fekete haj, bőr naci láncokkal típusok voltak.
-Miért nem maradtál velük?
-Nem tudom. Lelkileg nem voltak olyanok, akit én szerettem volna.
-Milyen?
Erre nem akartam válaszolni. Még a végén el bízza magát.
-Hagyjuk. Még én sem tudom.
-Értem. Milyen a vacsi?
-Finom! Nagyon régen ettem utoljára ilyet.
-Örülök.
Vacsi után Jack el indított egy filmet, én meg szépen be aludtam rajta.
Ajtó csengésre ébredtem.
-Ki a jó élet, az, aki ilyenkor fel ébreszt? - ültem fel.
-Nem tudom. - kelt fel a gép elől Jack.
-Ki nyírom, ha be mer jönni. - dőltem vissza a párnák közé.
-Elviii! - hallottam Nami hangját. Ki rohantam a szobából. Jack állt az ajtó előtt és nézett rám.
-Egyszer úgyis ki derült volna. - sétálok az ajtóhoz.
-Akkor nyisd ki. - mutatta Jack. Nami már másodjára nyomta meg a csengőt.
-Mi van?-dőlök a falnak, ahogy ki nyitottam az ajtót.
-Jó reggelt, ahogy látom most keltél. - az egész csapat ott volt az ajtónk előtt.
-Mit kerestek itt?
-Gondoltam át ugrunk.
-Fel sem hívtál. Mi van, ha nem vagyok itthon?
-Te? Ki se dugod az orrod, ha nem kéne. - nyitotta nagyra az ajtót, azzal a lendülettel be is jött.
-Szia Elvi!
-Szia! - köszönt a két fiú is.
-Sziasztok. - csukom be az ajtót kelletlenül.
-Ááá!-sikított Nami, ahogy meg látta Jacket a bár pulton könyökölni.
-Tanár úr? - nézett nagy szemekkel.
-Sziasztok! - mosolygott Jack egy bögrét a kezében tartva. - kértek kávét?
-De... De... - nézett rám Nami. Mint, aki nem akar hinni a szemének.
-Igen Nami. - karolom át Jack derekát.
-Ezaz! Mindig is tudtam! Éreztem, hogy van valami! - ugrott Wil a sarok ülő szélére.
-Wil az egy drága bőr.
-Értem. - mosolygott tovább ránk.
-Mióta? - állt Nami még mindig hitetlenkedve.
-Mióta egy osztályba kerültünk.-mentem oda hozzájuk.
-Mindent el kell mesélned!-tette a szatyrokat az asztalra.
-Nem. Neked kell el mesélni, hogy jöttél rá hol vagyok!
-Benne van az iskola adat bázisában.
-Mi? Jack! - néztem hátra.
-Őőő... Kellett egy cím. - húzta fel vállait.
-De ugyanaz, mint a tiéd? Nem lesz ez furcsa, ha véletlen meg nézik?
-Hirtelen kellett dönteni. - védekezett.
-Amúgy meg mit kerestek itt ilyen reggel?
-Elvi... Délután 1 óra múlt.
-Mi? Még valami, amit át aludtam, vagy nem tudok?
-Kócos vagy. - ült le Gem.
-Köszi. - morcoskodtam.
-Miről szeretnétek beszélni? - ülök a sarok ülő ablak felőli sarkára. Mellettem Jack, ahogy be fordul az ülő az ablakkal szemben, Nami, mellette Gem és velem szemben Wil.
-Hoztam téma kártyákat. Valaki húz egyet és mindenki el meséli a saját történetét abban a témában.-terítette ki Nami.
-Nem lenne egyszerűbb meg kérdezni?
-De ezek arra kellenek, hogy egymás után tudjunk dönteni a kérdésekben és vágjunk egymás szavába.
-Még mindig egyszerűbb lenne kérdezni.
-Nem baj! Most így beszélünk! Elvi húzz egyet.
Szót fogadtam Naminak. Néha egy pukkancs, ahogy én is.
-Meséld el a múltad. - olvastam fel.
-Csak, hogy fűszerezzük, ez a kő ha jelen van, mindenkinek igazat kell mondania. Nem tud mást.
-Ez majdnem bizalom hiány. - tettem le a papírt.
-Nem. Így pontosan meg ismerjük egymást.
-Még mindig egyszerűbb lenne rá kérdezni arra, amire kíváncsi vagy.
-Elvi miért nem tudsz velünk együtt játszani?
-Jól van, játszom. - kezdtem én is pukkancs lenni.
-Szóval, ki kezdi? - néz körbe Nami.
-Te! -mutatok rá.
-Rendben. Anyám boszorkány, apám ember. Anyám emberként élt, egy üzletben, apám bele szeretett. Ennyi.
-Hogy tudtad meg, hogy boszorkány vagy? - kérdeztem.
-Elvi. Egyszerre egy kérdést válaszol meg mindenki. - nézett Gemre Nami.
-Én kémcsőből születtem. Aztán meg szöktem és apácák fogadtak be.
-Nem voltak szüleid?-kérdezte Nami.
-Csak az apácák.
-Nem az volt, hogy egy kérdés? - kavargatom a teám.
-Mmm... - morgott a szőke lány. - És te Wil?
-Nem ismertem apám. Anyám születésem után még halt. Be fogadott egy idős néni a falunkban.-nézte végig a bögrét. Éreztem, hogy nem igaz. De nem háborgattam. Nami nyomozó nő be indulna. Nem akartam több kérdésre felelni.
-Hé szellem fiú! Nyomj egy táncos zenét! - szóltam a ház szellemének. Szépen el tereltem a szót, mielőtt olyanokat kellett volna el mondani, amiket senki sem akart most még ki mondani. Hiába vagyunk barátok. Mindannyian szégyenlünk valamit.
