Le mentünk egy garázs ajtóhoz.
-Neked van kocsid?
-Igen. Miért? Azt hitted buszozok?
-Hát... Igen.
Erre a válaszomra ki nevetett. Ki nyílt a garázs ajtó, egy fekete szörny hátsó lámpáit láttam meg.
-Neee... Azt ne mond, hogy... Egy... - ki áll, meg láttam az autót. Teljesen fekete, a lámpa úgy van ki alakítva mintha mérges szemeket vetne rád. - Egy Camaro!!!
-Meg lepődtél, cicám?
-Nem én vagyok a cicád, hanem az autó. Egy csodálatra méltó autó. - ki nyitom az ajtót és be ülök. Teljesen el voltam ámúlva. Alig hittem el,hogy egy Camaroban ülök.
-Mi a baj?
-Adj neki! Ne kíméld! - villant fel a szemem.
-OOo! Jólvan! De ne érj hozzám! - kuncog.
-Csak indulj! - csatoltam be az övet.
Bele taposott a gázba, csikorgó kerekekkel el indultunk. Minden percét imádtam az autónak. Kanyarogtunk jobbra, balra. Az a hang, a tapadás az az autó!
-Nem is tudtam, hogy ilyen messze van.
-Nincs messze. Csak autóztunk egyet. - nevet ki megint. Meg nyom egy gombot, ami bele van építve a műszerfalba. Meg jelenik előttünk egy portál kapu, át megyünk, egy másik világban autóztunk.
Nagy városnak tűnt. Kicsit hasonlított Tokyohoz. Sötét volt, mindenből áradtak a fények. Lenyűgöző volt.
-Hol vagyunk?
-Béta városban. Itt van a központunk. Itt tanulnak a diákok.
-Te is az vagy?
-Nem. - mosolyog. - Tanár vagyok.
-Jaj ne... Ugye engem nem fogsz tanítani?
-De biztosan. Én vagyok az egyik olyan tanár, aki fontos tantárgyat tanít. Velem mindenki találkozik.
-Muszáj meg kérdeznem. Mit tanítasz?
-Harc művészet.
-Szóval tesi tanár vagy.
-Hát.... Nagyjából. Igen.-gondolkozott el.
-Ne várj sokat tőlem.
-Miért?
-Mert nem vagyok nagy fizikai típus.
-Pedig az ágyban nem ezt érzem.
-Miiii?
-Nyugi! Itt nem mondok ilyet. Sőt! Meg is kérlek, hogy ne is legyen semmi köztünk. Tanár és diák. Nem vetne jó fényt egyikünkre sem.
-Miért? Féltékenyek lesznek a diákjaid? És nem akarod, hogy a cuki tesi tanár híre romba dőljön?
-Nem. Az igazgató tanács el bocsátana. Nem lehet tanár diák kapcsolat. Semmilyen formában.
-Akkor miért hoztál ide?
-Mert érzem, hogy jó csapat vezető lennél.-meg állunk egy bolt előtt.
-Mi ez a hely?
-Ruhás bolt. - nyitja ki kulccsal a felőlem lévő ajtót.
-Előre szólok,nem vagyok az a cica nacis rózsaszín póló típus.
-Tudom. - lépünk be a boltba.
Ismét el ámúltam. Mindenféle rock banda pólók és pulcsik amerre a szem el lát. Külön féle farkas fejek, koponya fejek. Hajók, feliratok.
-Imádom ezt a helyet! - nézek körbe.
Ki választottam egy fekete farmert, egy hajós pólót és egy rövid fekete bőr kabátot.
-Az első fizumból ide jövök és el költöm mindet. - vittem a kezemben a ruhákat a kasszához. Jack meg lepődve mosolygott.
Be mentünk egy mosodába, ki gőzőlték a ruhát és fel is vettem.
-Hát ez tetszik. - nézegettem magam a tükörben.
-Nagyon jó. Tényleg. De lassan mennünk kéne.
-Jólvan mehetünk.
Meg érkeztünk az iskola elé. Naaaagy szürke épület rengeteg ablakkal.
-Az nem lesz gáz, ha együtt megyünk be?
-Nem. Másokat is el szoktam hozni.
-Fúj. Remélem takarítod az autót.
-Mi? Neeeee! Ez egy szent hely...
-Magyarázod te... Nekem... - nézek vissza az autóba.
-Inkább menjünk. - szállt ki ő is.
Ki nyitotta nekem az ajtót, be léptünk, hatalmas terem tárult elém. A közepén egy kapucnis szobor. Valami öreg papa lehetett. Az is valami grafit szürke fémből építve. Lépcső mindenhol. Fel néztem, termek hada. A tető pedig ablak, az is háromszög alakú.
-Ez igen. - néztem körbe.
-Tetszik. Mi?
-Annyira nem. A szobrot ki cserélném egy T-Rex - re.
-Gondoltam. - nevetett.
-Ugye nem kell emeleteket lépcsőzni?
-Dehogy! Ennyire ne nézz ős korinak minket. Itt a lift. - értünk egy kis tömegbe. Mindenki a liftre várt. Volt aki fekete vadász ruhában várt, mások hétköznapiban. Vegyes fajok keveredtek. Vízi lények, szőrös lények, boszorkák és fél angyalok. Fúj. Fél angyalok. Legszivesebben mindet meg folytatám. Mind egy be képzelt barom.
Be mentünk a liftbe. Elég tágas. Minden fala tükör. Persze a barmok magukat nézegették.
-Tudnál nem gyilkos tekintettel nézni? - léptünk ki a liftből.
-Nem. - válaszoltam morcosan.
-Pedig jó lenne.
-Nem érdekel.
-Jó napot tanár úr!
-Jó napot. - válaszolta Jack mosolyogva.
-Jó napot! - köszönt szinte minden lány neki.
-Herótom van az egésztől.
-Ne állj így hozzá. - mentünk be egy ajtón.
-Ááá Jack! - Üdvözölt egy 200 éves vén nyanya. - kit hoztál?
-Elvira. Új diák, asszonyom.
-Remek! Mi ő?
-Boszorkány.
-Oooo micsoda érdekesség. Kezd ki menni a divatból, hogy a boszorkák is vadászok legyenek.-gúnyolódott érces hangján. Szemüvege félig az orrán csüngött. Haja valami kontyban volt, ruhája rózsaszín. Tőle is herótom van.
-Neve?
-Elvira Queen. - válaszoltam.
-Születési hely?
-Boston.
-Angol? Ahhaaa. Mikor született.
-1918.
-Micsoda? Meg mondtam, hogy ki ment a divatból. - gúnyolódott tovább.
-Rendben. Tessék, itt az óra rendje. A tanár úr ki választ magának valakit, aki körbe vezeti.
-Köszönjük Igazgató asszony. - vette el a papírokat Jack.
-Utálom a helyet. - léptünk ki az ajtón.
-Ne legyél ilyen negatív. - kérlelt.
-Igyekszem. - sóhajtottam nagyot.
-Fiú vagy lány idegen vezetőt szeretnél?
-Helyes pasit.
-Jó akkor szólok Lizának.
-De vörös legyen.
-Barna.
-Nem baj. Létezik festék.
-Nem festheted be a haját!
-Mókából sem?
-Nem. Nézd, itt is van. Liza! - szólította meg. Csak hosszú, barna haját láttam. Ahogy meg fordult, meg dobbant a szívem. Ismerem ezt a lányt. Ki kellett volna nyírnom kis korában.
-Igen? Ooo tanár úr! Jó napot!
-Szia! Be mutatom, Elvirát.Majd Liza körbe vezet. Nekem most van egy kis dolgom.-hagyott ott bennünket.
