Ki szaladtunk az utcára, akkor vettük észre, hogy be sötétedett. Kerestük a hangforrását, reméltük, hogy újra sikít, mert nem találtuk. Szerencsénkre újra meg szólalt, egy sikátorból. Mert honnan máshonnan?
-Nami neked kell valamit tenned! Mi nem tudunk, csak ha fel engedjük az erőnket. Azt meg nem kéne ebben a városban.
-Rendben.-húzott körénk egyesével egy pajzsot.
A sikátor sötét volt és büdös. Semmi jelét nem mutatta természetfeletti. Akkor mégis mi lehetett?
-Hallok valamit!-indult el Jack egy kuka felé.-Nami segíts rajta.-találtunk egy nőt a földön fekve. Le vette rólunk a pajzsot és a nőre koncentrált.
-Skacok...-állította le a pajzsot, ahogy hozzá ért, meg rezdült a kép.- Egy hologram!-rémült meg Nami. Jackkel körbe néztünk, épp el akartuk könyvelni egy csínynek, mikor áram ütés ért hátulról. Mind a hárman a földön feküdtünk.
Hideg, vizes és büdös helyen ébredtem. Kezeim nem tudtam mozgatni,ahogy a lábaim sem. Valahogy fel ültem, az összes izmom fájt az elektromosság miatt.
-Hé! Van itt valaki?-kiabáltam.-Hahó! Fel ébredt a foglyotok! Nem érdekel senkit?-erre a mondatra végre valaki óhajtotta ki nyitni az ajtót. Lépteket hallottam felém jönni a csempékről vissza verődve. Valami fürdő hely lehetett pár tized évvel ezelőtt. Oszlopok és csap telepek ékesítik az amúgy sem csodálatos helyet.
Elém ért egy nő. Alig lehetett idősebb, mint én, vagyis, ahogy kinézek. Vörös haja ki lógott a barna pulcsijának kapucnia alól, farmerja feszes volt.
-Te raboltál el?-törtem meg a csendet.-Érted,amit mondok?-húztam fel egyik szemöldököm.-Hé, ha csak bámúlni akarsz,inkább egy kamerán keresztül már, mert ez így elég szexista.-mondatomra egy arcon rúgás volt a válasz.
-Bazd meg.-tápászkodtam fel újra, állkapcsom igazgatva.
-Ne merészelj leszbinek nézni még egyszer te mocskos démon.-fogja a hajam.
-Legalább tudom, hogy nem vagy süket néma.-mosolygok, erre megint kaptam egyet az arcomra.-Hagyd már békén a képemet basszus.
-Dehogy! A legélvezetesebb, mikor ott ütlek,ahol igazán fáj.
-Akkor engedj el és meg tudod milyen,amikor valaki élvezi, ha a másiknak fáj.
-Csak álmodj róla.-hagyott fa képnél.
-Ebből elég!-engedem ki az erőmet annyira, hogy simán el tépjem a láncokat. Előbb a kezemről,majd a lábamról.-Gyere szivi, most üss meg!-indultam utána. Már majdnem el értem, mikor meg fordul és megint áram ütés ért. Térdre rogytam.
-Nem vártam mást.-nyújtja felém a karját, akkor látom, hogy irányítja a villámot.
-Én sem tőled boszorka.
-Ne bókolj. A végén azt hiszem te vagy a leszbi.
-Nem állsz távol, biszex vagyok.
-Fúj!-hagyott ott fájdalmak között.
Amint észhez tértem, megpróbáltam ki nyitni az ajtót.
-Jajj!-estem ki majdnem.-Ez nyitva van?-furcsálltam az egészet. Minek kötöztek meg,ha egyszer nyitva hagyják az ajtót? Nem értettem. Próba lenne? El indultam a folyosón, ugyanúgy alig világítottak a lámpák, mocsok a padlón és a falakon. Csak remélni tudtam,hogy a jó irányba indultam el. Az összes ajtó zárva volt,amit találtam. Mentem a folyosón,kezdtem közben össze szedni magam. Már nem fájtak az izmaim.
Ki értem egy hatalmas aulába, csakhogy pár emelettel fentebb jártam a padlótól. Kör alakban vékony fém folyosó vezetett egy lépcsőhöz. Le mentem a csiga lépcsőn, nagy,rozsdás fém ajtók közül kellett választanom merre menjek. Egyszer csak ki nyílt az egyik ajtó, hangos zsibajt hallottam a kis folyosó végéből. Át léptem az ajtón, be csapódott mögöttem. Én hülye, bele sétáltam a csapdába. Pedig mennyi filmben jár így a kis naiv főszereplő. Be vallva én sem gondoltam át, valahogy ki akartam jutni. Sétálok a fény felé, a zsibajt fel ismerve kicsit meg nyugodtam, hogy valami ember félék lehetnek kint, akik éljeneznek.
Ki lépek, el vakított a fény, de hamar magamhoz tértem, mert repült felém valami. Akkor eszméltem fel, hogy egy gladiátor teremben találtam magam!!! A versenyzők rám néztek, el ordították magukat és mind el indult felém. Egy nagy, szikla ember, egy négy karú zöld bőrű valami, meg egy szőrös, oroszlán fejű titán.
-Ne már...-szörnyülködtem el. Szikla bárdját ki kerülve, Zöld kardját át ugorva, Oroszlán tüskés buzogánya elől ki térve mögéjük kerültem. Ámulva néztek maguk mögé.
-Figyi,nem akarok harcolni. Inkább magyarázatot várok.- hogy kaptam-e? Nem. Újra rám támadtak. Erőmet félig ki engedtem, sötét felhőt engedtem köréjük. Szerencsére meg álltak körül nézni mi lehet ez. Ki használva az alkalmat, erőt engedtem a karjaimba és mindet le ütöttem. El oszlattam a ködöt. Csend lett. A közönség sem szólalt meg. Karomat vissza változtatva néztem körbe. Hirtelen égtelen öröm sikoltás vett körbe. Hiába kerestem valami főnök félét, nem találtam. Neki estem a hozzám legközelebbi ajtónak, hogy ki nyíljon, mikor meg hallottam valakit mögülem.
-Innen nem töröd ki magad csak úgy.-láttam meg a vörös csajt.
-Engedjetek ki!-próbáltam szépen meg kérni.
-Miért engednélek ki? Egy sztár leszel itt. Na meg... Nem ezért fogtalak el.-nevetett.
-Hol vannak a többiek?
-Ott hagytam őket. Csak te kellettél. Most pedig... Ha vacsorához akarsz jutni, velem kell meg küzdj.-nyújtotta ki karjait, apró villámokat szórva.
-Nem akarok!
-Muszáj lesz démon!-támadott meg. Sorozatos elektromos kisüléseket kaptam. Megint fájt minden egyes porcikám. Megint térdre rogytam. Hiába keltem fel,nem tudtam mozogni. Az erőmet pedig direkt nem akartam használni, egyrészt,hogy ne tudjanak odalentről be mérni, másrészt nem akartam,hogy mindent tudjanak rólam. Elég,hogy démon vagyok.
-Na! Ennyitől ki dőltél?-látszott rajta az élvezet.
Hiába küzdöttem, az áramütés meg bénított.
-Úgy látom ma nincs vacsora! - kiabálta körbe, a közönség éljenzett.
Hagytam magam. Inkább ki akartam onnan szabadulni.
-Mivel az összes harcosunk béna, sajnos hamarabb véget ért a móka. De ne menjenek messze, aki bátor, magát is ki próbálhatja a másik ellen. Szabad a színpad. - sétál felém. - Te meg az én játékom leszel. - tett a nyakamra egy nyakörvet.
