-Helló Édes! - támaszkodott az ajtó félfának keresztbe tett kezekkel.
-Hogy hogy itt vagy? - lepődtem meg.
-Először is, itt Menah vagyok. Másodszor, te mit keresel itt? - lépett felém fenyegető kisugárzással.
-Ide hívtak, hogy segítsünk.
-Ti? - nézett Jackre. - Ti segíteni? - nevette el magát. - A romboláshoz értetek nem egy civilizáció megmentéséhez!
-Te mivel vagy másabb? Még kevesebb vagy, mint én.
-Kevesebb. De én azért jöttem ide, hogy elmeneküljek attól, amit arra a világra hoztatok.
-Mit? Újra helyre állt a Pokol. Már nem Mephisto parancsol.
-Úgy érted vissza hoztad a biológiai apátok?
-Igen... - forgattam a szemem. Különös, hogy rajtam kívül többen tudták, csak én maradtam ki.
-Nem semmi! Éhesek vagytok? - bájolgott Menah.
-Csak egy kicsit. - sértődtem meg rá. - Te pedig rá sem nézhetsz. - súgtam oda Jacknek.
-Mi? Eszembe sem jutott! - értetlenkedett. Követtük Menaht sok szobán és folyosón keresztül egy étkezőbe. A hajó luxusra lett tervezve még mielőtt zátonyra futott és le nem rakták elrohadni a kikötő egy elveszett részébe. Több furán kinéző embert láttam, aki mind mutáns volt. Csapatokba verődve tengették életüket elveszve.
-Miből van pénz ételre?
-Semmiből. Vannak különleges mutánsok, akik képesek észrevétlenek lenni. Így egyszerű ételhez jutnunk.
-Szóval loptok. Micsoda élet... - gúnyolódtam.
-Jó lenne, ha megértenéd a helyzetet. Vadásznak rájuk és ez az egyetlen hely, ahol békében élhetnek.
-Milyen béke ez, ahol nem szabad senki?
-Pont ez a probléma veled. - fordul hátra az arcomba mászva. - Azt hiszed, hogy mindenki azt akarja, amit te! Pedig ebben a helyzetben az emberek csak egy valamit akarnak. Reményt.
-Amit pont tőled kapnak meg? - lepődtem meg.
-Nem. Caesar a vezetőnk. Nélküle el lennénk veszve.
-Milyen találó név.
-Mi adtuk neki. Az Elsők.
-Még osztályozva is vagytok? Komolyan ennyire elveszett a helyzet?
-Fogd már fel, hogy itt csak így lehet élni. Az Elsők a katonák. Ők védelmezik azokat, akik lelkileg is elvesztek. Sikerül valaminek eljutni az agyadig?
-Azt hiszem igen. Ki az ellenség?
-Az emberek maguk.
-Szóval... Ha jól értem... Az erő nélküli emberek elakarnak pusztítani mindent, ami más. Ti pedig csak békében akartok itt élni.
-Nagyjából igen.
-Fantasztikus.-forgattam újra a szemem.
-Neked sosem tetszett semmi. - ült le egy asztalhoz.
-Nem. Olyan nem tetszik, ami nem az életről szól. Ez mennyire élet?
-Amennyire csak lehet. - hallottam magam mögött egy mély férfi hangot. Egy magas, szőke hajú pasi állt mögöttünk. Tekintélyt parancsoló kék szemei világítottak. A mustár sárga kabátja csak a vállára volt térítve. - Itt nem kell elvárásoknak megfelelni. Önmagunk lehetünk. Én pedig arra törekszem, hogy mindenki megtalálja önmagát.
-Ahoz nem elzárni kell őket, hanem szabad helyet biztosítani.
-Eltekintek a szemtelenségedért és arra kérlek, hogy segítsetek.
-Miben tudnánk? - idegesített fel a szőke ciklon. Mit gondol magáról? Felsőbbrendűnek hiszi magát, mert szőke és kék szemű?
-Te nem sokat. Ő viszont úgy hiszem rengeteget. - nézett Jackre. - Caesar vagyok, örülök, hogy sikerült megtalálni titeket. Liny sokat mesélt rólad. Remélem nincs ellenedre, hogy nem én mentem el érted. - nyújtott kezet.
-Nincs. Én pedig azt remélem, hogy minél többet tudunk segíteni. - fogadta a köszöntést. Azt hiszem felrobbanok. Megszoktam, hogy semmibe néznek, de reméltem, hogy azt már hátra hagytam. Úgy látszik itt újra tűrnöm kell, míg itt nem hagyom az egészet.
-Az ebéd után szeretném megbeszélni a részleteket. Menah majd elvezet hozzám. - nézett végig Jackre, majd otthagyott minket a kis csapatával együtt. Mérgesen magamhoz vettem egy tányért, kiszolgáltam magam a svédasztalról. Próbáltam valami nem 1000 éves kiszáradt múmiát találni, majd leültem. Jack mellém ült és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ne legyél ellenszenves. Majd megmutatjuk nekik, hogy mennyire értékes vagy.
-Nem kell. Egyszerűen csak azoknak fogok segíteni, akik rászorulnak.
-Te mindig is "nemes" lelkű voltál. - hallottam a gúnyt Menah hangjából, újra.
-Köszi. - vigyorogtam a legvisszataszítóbb módon.
Az ebéd végén Jack megfogta a kezem és magával rántgatott.
-Ne legyél durcás, csak legyél velem. Szeretném, ha együtt csinálnánk, együtt segítenénk. - állt meg egy sarkon, ahol egyedül lehettünk.
-Egy valamiért teszem meg. Csak egyért!
-Tudom, tudom. Túl jóképű vagyok és halálosan belém vagy zúgva. - tolta hátra haját kezével.
-Most legszívesebben... - fogtam meg a nyakánál a pólót és húztam magamhoz közel égve a vágytól, mert tényleg ennyire szeretem.
-Jöttök? - zavart meg Menah.
-Hát persze. - engedtem el a pólóját. Ahogy elfordult Menah Jack vissza rántott és egy túlfűtött csókot kaptam tőle.
-Ez elég lesz a megbeszélés végéig. - húztam fel az orrom játszva.
-Azután keresünk egy csendes helyet. - markolt a fenekembe.
A kapitány kabin felé mentünk, Menah bekopogott és beléptünk.
