-Jack! - örültem meg neki. Valamilyen oknál fogva a nyakába ugrottam.
-Te is hiányoztál! - csókol meg. Még mindig nem ismerem el, hogy ez valami féle szerelem lenne. Mert nem az. Egymás segítése. Csak ennyiről van szó. Csak ennyi...
-Várjunk csak! - állok meg. - Mi a francot kerestek itt? - ismertem fel a helyzetet.
-Jöttünk ki menteni. - néz értetlen arccal Jack.
-Úgy, hogy te egy gyilkoló géppé válsz ha bárki is hozzád ér itt?
-Hát... Azért van rajtam hosszú ujjú póló.
-Nagyszerű. Mostmár titeket is menthetlek meg innen. Nem csak ezt a tökmagot.
-Hé! - hallottam a tiltakozást mögüllem.
-Ő ki? - húzta fel szemöldökét Jack.
-Ő itt Aráziel. Egy téves bukott.
-Téves?
-Igen.
-Ezt később meg beszéljük. Tűnjünk innen. Valami jön. - rázott ki a hideg.
Nem sokkal később meg is hallottam a körmök kopogását.
-Késő. - ismerte fel a hangot Jack.
-Mi az? - ijedt meg Wil.
-Halál kutya. Futás! - riasztottam mindenkit. - Jack! Vedd le rólam a nyakláncot!
-Nem megy. - próbálja futás közben le szaggatni.
-Használd az én erőm!
-Ezaz! - dobta el a láncot. Majd ide adta az erejét, amit kapott tőlem. Végre vissza kaptam az erőmet.
-Menjetek tovább! Aráz, vigyázz rájuk! - dobtam oda a táskát.
-De Elvira! - viszakozott.
-Menj már! - a mondatom után körül vett a fekete füst.
Ki léptem, egész testem fekete, füstszerű, úgy csillogott apró pontokban, mintha az éjszaka lenne csillagokkal. Hajam felfelé szállt, a végén füst alakban hullámzott. Hátamon bőr szárnyak nyújtóztak. Arcomon nem látszott semmi, csak a fehér szemem és a mosolyom alatt a fehér, hegyes fogak. Ujjaim karmokban végződtek.
Meg jelent előttem a kutya. Hátsó lábai rövidebbek voltak, mint az elsők. Ugyanúgy karmok, hegyes fogak és gyilkos szemek. Megindult felém, nyál tócsát hagyva ott, ahol állt. Karmai kopogtak, szája nyitva, harapásra készen, szemeit le se vette rólam. Ugrott, le guggoltam mielőtt el ért volna, fel szakítottam hasán a bőrt. Nyüszítve a földre esett. Rúgott párat, végül örökre el hallgatott.
-Végre ki bújt a szög a zsákból. - hallottam Belzebub hangját. Ahogy meg fordultam, kaptam egy lövést a fejembe. Mint, aki meg sem kapta a lövést, álltam előtte tovább.
-Mondták, hogy erős vagy az igazi formádban, de én sosem láttam. - tette el fegyverét. - Miért rejtegetted?
-Nem volt rá okom mutogatni.
-Még szex közben sem, mikor kértem?
-Ez az alakom nem szexre való.
-Akkor mutasd meg mire. - engedte ki Belzebub is az erejét. Piros füst fedte be, szarvak nőttek a fején, szeme körül fekete lett a bőr, keze el torzult, gyilkolásra való, szájában hegyes fogak.
-Nem szeretnélek bántani. - mondtam nyugodt hangon.
-Most meg fizetsz a hazugságodért.
Jack már az elő csarnokban járt Willel és Aráziellel. Mögöttük fél holtra vert démonok sorakoztak a padlón.
-Hol van már Elvira? - néz hátra Jack.
-Elvira el foglalt. - szólalt meg egy női hang az egyik sarokban.
-Ki vagy? - fog rá fegyvert. Wil is kezébe vette botját.
-Nocsak! Nem ismersz fel? - lépegetett elő a sötétből a nő.
-Britney? Mi lett veled? Mindenki keres!
-KERESSENEK CSAK! - kiabált. - Nem fogok újra csicska lenni! Nem is értem miért vágysz annyira vissza!-nézett Arázra. - Azok a fattyúk vakon követnek parancsokat, úgy, hogy meg sem kérdőjelezik. Nem akarok olyan agymosott rabszolga lenni!
-Ők nem ilyenek! - kapta fel a vizet Aráz, egy karddal Britneynek rohant.
-Aráziel ne! - nyúlt utána Jack, de nem érte el.
-Hogy lehet ez? - feküdt a földön Belzebub vér tócsában.
-Egyszerűen gyenge vagy. - sétálok ki az ajtón, otthagyva őt. Villám léptekkel Jackék után futok.
Ahogy be értem a csarnokba, meg lepődtem. Jacket le fogja két démon, Wil a falhoz szegezve, Aráz a földön, Britney el torzult arccal mosolyog a történteken.
-Mi folyik itt? - léptem be az ajtón.
-Ááá meg jött a kis csótány is. - nézett rám Britney. Ahogy meg fordult, egy keleti csaj volt a kezében. - Mond, mit tegyek most vele?
-Amit akarsz. Nem ismerem.
-Elvi, őt mellénk osztották, hogy figyeljen, miután te el tűntél.
-Aaaa... Hát... Akkor sem ismerem. - húztam meg a vállam.
-Ne engedd, hogy meg ölje.
-Miért? - lengette Britney. - Mi van ha pont ezzel csalt meg téged?
-Jack?
-Nem tudod ki volt ő? - nevet ki.
-Neee! Már nem az vagyok.
-Ő volt a legendás szívtipró. Black Heart Kapitány.
-Miii? Ne már! - raktam arcomra a két kezem. - Nem ismertem őt.
-Hogy lehet az, hogy te egy hatalmas démon voltál, de nem tudsz semmit?
-Nem érdekelt senki más. Én végeztem a dolgom, azon kívül ennyi.
-Nem is érsz semmit! - viharzott a hangja a csarnokban. Felém indult sebes léptekkel, azt hitte el kaphat. De még fogtam a nyakát, a jobb kezét meg emeltem és a térdemre ütöttem. Britney a fájdalomtól sikoltozott.
-Miért nem változol át? - potyogtak a könnyei,térdre ereszkedve.
-Azért kicsi szívem, mert így is erősebb vagyok nálad. - guggoltam le hozzá. Kezemmel a mellkasába nyúltam, a lány levegő után kapkodva a földre hullt. Oda mentem a Jacket tartó démonokhoz, azok kis habozás után el engedték és el futottak. Wil is ki szabadult.
-Ki az a csaj? - mutattam a keleti kis csajra.
-Már mondtam. Felügyelt ránk, miután el vittek. Nehogy kapcsolatba lépjünk veled.
-Mit keres itt?
-Azt viszont én sem tudom. Meg szöktünk. De ő velünk jött valahogy.
Sétálok a csaj felé, ő csak fél pillantásokat vetett rám. Nem mert a szemembe nézni.
-Hogy kerültél ide?
-Be ugrottam az átjáróba Jackék után.
-Most, vagy itt hagylak, vagy meg öllek.
-Nem teheted. Én egy értékes személy vagyok. A kapitányságon el ítélnek majd!
-Ha meg tudják... - tettem keresztbe a kezem.
-Elvi vissza kell vinnünk.
Hosszas gondolkodás után döntöttem.
-Ha nem vagy képes követni itt maradsz. Nem fogok egy hivatali picsát is védeni. - hagytam ott. - Jobban is figyelhettél volna. - mentem el Jack mellett is. - Gyere Wil! Te vagy a legjobb a csapatban.
Pár ajtó, folyosó, démon és bújkálás után ki értünk a tetőre.
-Itt a lehetőség. - elő húzom a kulcsot és ki nyitom az átjárót.
