Másnap fel ébredtem, nem hallottam semmit. Nem zavart senki, Jacket sem hallottam. Teljes volt a csend. Nem értettem. Egész nap csak pihentem és nézegettem a kis szobrocskákat. Rengeteg hajót ábrázoló apróság volt. Hirtelen eszembe jutott, hogy Jack is kalóz volt odalent. Mintha tudat alatt tudtam volna, hogy a sors hova sodor.
Elmúlt pár nap, már kezdtem hiányolni a piszkálást. Senki nem látogatott meg, senki nem zavart álmomban.
Azon agyalgattam, hogy hogyan jussak ki. Melyik angyal lenne az, aki elfogadná az ígéretem. De nem találtam rá vevőt. Aráziel sem főangyal, így neki sem tudok ígérni. Kamerák figyelnek ajtón kívül, meg szökni sem tudnék.
Az egyik pillanatban papucs csattogásokat hallottam a folyosón futni.
-Elviiii!!! - ismertem fel Aráz hangját.
-Elvi! Elvi! Elvi! - váltotta egymást Aráz és Nao.
Csendben ültem az ágyon, jobb lábam fel húzva és rá támaszkodva.
-Elvi! - görnyedve fújták ki magukat. A folyosón világított a fény, a szobámbab sötét volt. - Itt vagy?
-Hogyne lennék. - szóltam ki.
-Nem látlak.
-Bocsi, de túl sok volt a fény és világosság. Nem bírja a szemem és a fejem.
-Mindegy! Találd ki kit fognak fő angyallá választani?
-Kit? - néztem ki érdeklődően.
-Hát engem! Tényleg nem tudtad volna kitalálni?
-De. Holnap lehet, hogy el is találtam volna.
-Nem is vártam mást. Mindegy. Ha én egy fő leszek, kinek tudsz ígéretet tenni? Ezt már csak ki fogod...
-MI? Mit mondtál? - siettem a rácshoz.
-Ááá! - sikított fel Nami.
-Bocsi. - húzódtam vissza a sötétbe.
-Mi van veled Elvi? Miért nézel ki így? Teljesen fekete a bőröd, mintha igazi...
-Igazi? - kérdeztem rá, ahogy elhallgatott. - Fejezd be nyugodtan nem sértődök meg.
-Mintha igazi démon lennél. - fejezte be Nami.
-Tudjátok, mikor el jön a nő életében havonta 3 nap, kicsit máshogy néz ki, mint általában. Holnap vissza szerzem az emberi alakom.
-Ez ijesztő. - húzódott Aráz mögé Nami.
-Bocsi. - mentem vissza az ágyra.
-Én kíváncsi vagyok milyen vagy. Meg mutatod magad? - nyitotta ki a rácsot Aráz.
-Komolyan?
-Igen. - állt meg az ágy mellett.
Tapsoltam kettőt, fel kapcsolódott a lámpa, a két angyal vissza lépett kettőt.
-Nem láttatok még démont közelről eredeti alakjában?
-Neked ez az eredeti? És amit általában látunk?
-Az az erőm. A démonoknak két démoni alakja van. Ezért van Mephistonak is lilás bőre és lila haja. Vagy ezért látszik a hegyes fog, vagy a furcsa mintás bőr. Aztán van a harmadik féle, az emberi. Nekünk az nagyon kényelmetlen, mintha valami szűk kis bugyit vennénk fel és szorít mindenhol.
-Szabad? - hajolt közel Nami, hogy meg érintsen.
-Persze. - néztem Nami reakcióját, ahogy végig néz rajtam. A fekete bőrömön, a csavart szarvamon a fejemen, a fekete hajamon, és a hosszú karmaimon. Az ujjaim vége kemény, mintha szenes lenne.
-Ha főangyal leszel, szokj hozzá ehhez a látványhoz. Mert még én vagyok az egyik legelfogadottabban kinéző démon.
-Sajnálom, hogy ha megbántottunk.
-Semmi gond. Holnap mikor lesz a ceremónia?
-Dél körül kezdődik, de nem tudom mikor lesz vége. Lehet, hogy estig elhúzódik.
-Jól van. Majd találkozunk. Most hagyjatok kérlek. - mosolyogtam rájuk, csont fehér fogaim villantak a fekete ajkaim között.
-Remélem mihamarabb ígéretet tudsz tenni nekem.
-Én is Aráz! - kapcsoltam le a lámpát és újra egyedül maradtam.
Tudom, hogy úgysem engedik, hogy ígéretet tegyek neki. Valamit úgyis kitalálnak, hogy ne. Egyedül egy angyal tud mindent felül írni.
