-Elvira... - játszott egy nő hangja a nevemmel. - Elviraaa... - kezdte magasról majd mély lett.
-Mit akarsz? - nyitottam ki a szemem.
-Végre találkozunk itt is.
Nem ismertem fel a csajt. Rövid haja fel állítva, szinte csak egy melltartó volt rajta és fekete latex nadrág.
-Én is örülök neked... - húztam fel szemöldököm.
-Nem ismersz meg ugye? Elég kiábrándító. Hosszú szőke hajjal és farmerben jobb lenne?
-Bocsi... Nem minden ribancra emlékszem. - miután ki mondtam, kaptam egyet az arcomra. Ki köptem a vért. - De rád, Britney bármikor emlékeznék. Ekkora ribancot nehéz el felejteni. - kaptam a másik oldalra is.
-Elég bébi. - hallom meg Bel hangját. Britney ott hagy, oda rántgatja a fenekét, és nyálas csókolózásba kezdenek.
-Meg is dugjátok itt egymást?
-Jaj hát te is itt vagy? - néz rám Belzebub. - Észre sem vettelek. Olyan jelentéktelen vagy.
-Tudom. De itt, a börtönben igénytelen a szex. Még tőled is.
-Elég a sértegetésből. Nem áll úgy a szénád, hogy túl élj egy kínzást.
-Inkább, mint ezt nézni.
-Inkább? - nyúl be a hasamba. A vér el kezdett folyni az orromon. - Te kérted. - forgatja a kezét.
-Jól van Belzebub, nem meg ölni akarjuk, hanem csak magunk mellé állítani. - érkezett meg Mephisto. Belz ki vette a kezét. A vért a nadrágjába törölte.
-Nem kell engem sajnálni. Semmi esélyetek, hogy magatok mellé állítsatok.
-Semmi? Ha azt mondom Jack... - össze szorult a gyomrom. - Az a kis pondró szépen alánk tett. El lopta az egyik hajónk és el tűnt. Nem gondoltam volna, hogy pont veled fog találkozni. Azt meg pláne nem, hogy mi alakult ki köztetek.
-A harmadik pláne, hogy a farka is nagyobb, mint a tiétek. - mosolyogtam. Habár éreztem a fel szakadt bőrömről ki csurgó vért.
-Ki produkáltad magadnak. - ki nyújtotta a kezét, ide teleportált egy kardot és a mellkasomba szúrta.
-Ennyi... Nem öl meg. - szorítom ki a szavakat.
-Nem. De nagyobb hatást kelt. - tűntek el mindannyian.
-Basszus. - csöpög a vér mindenhonnan.
-Miért kellesz nekik? - hallok meg egy srác hangját.
-Ki vagy? - száradt ki a torkom.
-Az őröd.
-Milyen kis vicces. - nevettem, de meg is bántam. A kard fájdalma újra a mellkasomba szúródott. Már öt napja lógok a falon.
-Ha azt akarod, hogy segítsek, ne bánj velem ugyanúgy.
-Segíteni? Miért tennéd?
-Véletlen a tudtomra akadt, hogy ki tudsz jutni innen.
-És?
-Ki... Vihetnél...
-Miért? Ki vagy? - kezdtem magam fel húzni. Nem igaz, hogy úgy kell ki húzni belőle a dolgokat.
-Aráziel.
-Te egy bukott vagy.
-Igen... Tévedésből.
-Mi? Beszélj már. Kezdek kicsit ideges lenni.
-Jó... - nyitotta ki a cellát és be lépett. Ahogy elém ért, rá tudtam fókuszálni. Egy vörös hajú fiatal pasi volt. - Ki viszlek innen, ha te is ki viszel.
-Nagy dolgot kérsz. Ugye tudod?
-Tudom. De nem akarok többé kínozni és ezeket az őrülteket követni. Nem ide való vagyok.
-Azt látom. Hogy kerültél ide?
-Meg sérültem egy harcban. El vesztettem az emlékeim, hamisakat kaptam, áruló lett belőlem igazságtalanul.
-Na jó. Segíts innen ki jutni. - egyeztem bele.
Aráziel ki húzta belőlem a kardot. Iszonyatosan fájt. De végre normálisan kaptam levegőt. Aráziel a kezemet is ki engedte. Csak úgy magától az oldalamhoz csapódott.
-Jól vagy? - néz rám a vörös.
-Nem! Mellkason szúrtak, több hete a fejem felett volt a kezem, nem tudom használni, most érzem, ahogy folyik bele a vér és mindenki a fejemre pályázik. Na most kérdezd meg még egyszer!
-Bocsi. De a mellkasodon segíthetek. - teszi oda a kezét. A fájdalom nagyobb volt, mint, amit a kard okozott.
-Ez fájt! - vettem hangosabb hangot.
-De be gyógyult! - teszi nyaka köré a karomat.
-Tipikus angyal vagy. - morgolódok.
Ki nézünk a cella ajtón. Nem volt ott senki.
-El kell menni a szobámba.
-Miért? Mi van ott?
-A kulcs.
-Hogy hogy nem tudták ki nyitni az ajtót?
-Haha! Jó kis angyal varázslat miatt.
-Szóval én ki tudnám nyitni?
-Most? Nem. Majd ha vissza kerültél a másik oldalra. Addig olyan vagy, mint én vagy bárki más.
-Minél hamarabb ki kell jutnunk. Vissza akarok menni. - sétáltunk a folyosókon, néha el bújva, ahogy meg láttunk valakit.
-Az emlékeid vissza kaptad már? - érünk az utolsó sarokhoz.
-Abban a pillanatban, ahogy ide értem.
-Jó szívás... - állunk meg az ajtóm előtt.
-Az volt.
-Na most... Ne lepődj meg semmin.
-Miért? Min nem kéne... Azta rohadt! Ez egy mámor! - nyitottam ki neki az ajtót.
Odabent egy egész dzsungel tárult elénk egy szikláról nézve. Be csuktam magunk után az ajtót. A kis szikla végén meg álltunk. Alattunk a fák lombjai, messzebb egy vízesés.
-Hogy megyünk le? - kérdezi kis idő múlva.
-Azon. -mutatok mellénk. Egy csúszda, de nem akármilyen! Rá ülünk egy szivacsra és az csúszik alattunk. Automatikusan ki küld egy másik szivacsot, ahogy el érte a csúszó az ellenőrző pontot.
-Menjél. - löktem meg kicsit.
-Én? Hát... Jó. - macska ügyességgel ült le a szivacsra.
-Karokat a fejed fölé! - indítottam el. A visítás minden pénzt meg ért. Imádom az első utazókat.
Ahogy le értem, Aráz tátott szájjal nézett körbe.
-Na mi az?
-Mindez egy szobában?
-Persze! Nem hallottál még varázslatról?-lépek az asztalhoz. Körben telis tele szekrényekkel.
-Mindened itt van? - leste a polcokat.
-Igen.
-Akkor minek egy ekkora Dzsungel?
-Vannak állataim.
-Mi? - vert le egy koponyát.
-Vigyázz már! Állatok! Tudod! HoldFarkas, Bánya rák, Kardfogú....
-Hol vannak?
-Mélyen el rejtőzve.
-Akkor nem tudnak ide jönni. Ugye?
-Persze, hogy nem. Csak ha hívom.
-De nem akarod!
-Hahaha nem! - kacsintottam. - Viszont, - vettem elő egy hátizsákot. - ha ezt le dobom, - mutatom a kis fiolát,benne lila folyadékkal. - akkor futnunk kell.
-Hova?
-Ki innen.
-Merre?
-Azon az ajtón át. - mutattam az asztal mögé.
-Mit csinál a fiola?
-El tünteti a szobát. - dobtam a földre. Az egész dzsungel rázkódni kezdett.
-Gyere már! - néztem hátra.
Aráz éppen hogy ki ért. Az átjáró be zárult, egy ajtó nélküli üres szoba állt előttünk.
-Hova lett minden?
-Ezért van rajtam a hátizsák. - mutatok hátra.
-Nem rázkódik össze odabent minden?
-Gyro világ.
-Áhh értem. - köti össze nyakig érő haját az angyal.
-Induljunk kifelé. Van, aki vár. - indítottam el az akciót.
Végig lopakodtunk a folyosókon,néha le ütöttünk egy - egy démont. Le értünk egy mély garázs féle terembe.
-Mit tartanak itt? - néz körbe Aráz. Szürke falak, teli oszlopokkal,amikre vér száradt.
-Ebédet.
Aráz nyelt egyet.
-Kiknek? - kérdezte félve.
-Imádott szörnyeknek. Mephisto beteg mániája. - meséltem neki, mikor meg hallok lépteket, későn, mert valakibe bele ütköztem. Fel ülök...
-Jack?
