Futottunk a bűzös város sikátorai között, utánam varázslók és boszorkák, démonokkal, előttem próbálkoztak csapdákkal, de felvettem a saját alakomat és próbáltam kikerülni mindent. Ki értem egy térre, a másik oldalt Jack állt velem szemben, körbe vettek minket.
-Nincs menekvés! - nevetett az egyik ház tetején Mephisto. Lila haja hátra fésülve, fehér ingjén egy fehér mellény, fehér nadrággal.
-Fogjátok el! - mutatott Jackre. Hiába próbálkozott Jack kiszabadulni, de leláncolták.
-Mit akarsz tőlünk? - küzdöttem tovább, hogy Jackig elérjek.
-Semmi különöset, csakhogy gyertek vissza a pokolba.
-Minek?
-Mert jó katonák vagytok. - csillogott lilán a szeme.
Engem is körbe vettek, hiába küzdöttem, le láncoltak, mikor ki akartam szabadulni, tőrt döftek a hátamba. Fájdalmak közepette rogytam térdre. Ahányszor próbáltam kiszabadulni, annyiszor kaptam egy tőrt. Már az ötödiket kaptam és elfogyott az erőm. Le terítettek a földre, felemeli a fejem Mephisto.
-Nézd csak! - mutatott Jackre, akkor kapott egy kis tőrt ő is.
-Neee! - próbáltam húzni a kezem, de már a bőrömbe mélyedt a lánc.
-Add meg magad, legyél újra a katonám és elengedem őt.
-Elvi ne! Ne add fel értem azt, amiért harcoltál eddig.
Néztem Jackre, láttam mennyire fáj neki, láttam ahogy csöpög a vér a mellkasából. Ha tovább mocorognék, már a csontomat vágná a lánc.
-Rendben. Vissza megyek.
-Elvi... - szomorodott el a hangja Jacknek.
-Helyes döntés. - húzódott széles vigyor Mephisto arcára.
Az életünk teljesen megváltozott. Vissza mentünk a Pokolba újra kutyát játszani. Mephisto a talpnyalójává tett, minden parancsát teljesítenem kellett. Jack vissza ment kalóz kapitánynak, hogy a tengereken okozzon hajó töréseket időn és téren át.
-Elvira! - hallottam hangját, ahogy ott álltam ajtója mellett.
-Tessék? - nyitottam be.
-Unatkozom, szerezz örömlányokat!
-Nem csicskás vagyok. - tettem keresztbe a kezem.
-Most az vagy! Jól tennéd, ha szót fogadnál,mert a te kis Jacked fogja bánni! Nem emlékszel? - forgatta a tollat az ujjai között.
-Mmm... - morogtam és be csuktam az ajtót. Tudom mi a kívánsága. Nem lehet akármilyen kinézetű a lány, csak olyan, mint én. Utálom, mikor erre kér.
Miközben a lányokat szereztem be, azon gondolkodtam, hogy nem találkoztam a többiekkel. Se Belzebubbal, sem Britneyvel.
Mi lehet velük?
Ahogy betereltem a lányokat bekábítva Mephisto szobájába, elfogott az undor.
Mephisto kigombolt inggel fogadta őket, a lányok mind, egytől egyig a karjaiba borultak.
-Látod? Így kell ezt!
-Nem érdekel! - léptem ki az ajtón.
-Nem nem! Te itt maradsz és végig nézed a show-t. - mutatott az ajtó melletti fotelra Meph.
-Komolyan? - csaptam be az ajtót.
-Ez... PARANCS! - ült ki gonosz mosoly az arcára.
Le huppantam a fotelba, fejemet letámasztva néztem végig a borzalmat, amit Mephisto tesz a lányokkal. Kettő elől maradt, az egyiket állva csókolta a másik alul nyalogatta, a többi lány egymásnak pucsítva körbe vette őket és úgy nyalták egymást.
Amikor el fordultam, Meph köhögött egyet, hogy rá figyeljek. Faarccal végig néztem, ahogy egymás után fullasztja meg a lányokat, nem a kezével.
-Jól szórakoztál? Mehetek? - indultam el az ajtóhoz.
-Nem mész sehova! - csapott az ajtóra mögöttem állva. - Most te jössz. - emeli meg az állam.
-Én nem jövök sehova! Nem a csicskád vagyok, hanem az ésszerű parancsaid követem. - fordulok meg, hogy a szemébe nézhessek.
-Ez parancs!
-Ez nem parancs! Ez egocentrikus lelki bántalmazás! Tudd mi a különbség! - nyitottam ki az ajtót és otthagytam.
Feldúltan lépkedek a folyosón, ahogy balra fordultam, bele ütköztem valakibe.
-Bocs. - mentem tovább.
A folyosó végére érve valami ismerős érzés fogott el. Nem tudom ki volt az, akinek neki mentem, mert már nem volt a folyosón. De végig bizsergett a mellkasom.
Kimentem a tengerhez. Mára befejeztem az ugrálást. A dokkhoz ki volt kötve egy csónak, óvatosan bele egyensúlyoztam magam, majd elkezdtem ügyetlenül evezni a tenger közepe felé.
Nem sokkal később hallottam egy hangot.
-Ma elég sokáig bírtad. - nevetett Jack a hajóján ki hajolva.
A legénység fel húzott.
-Ott kellett maradnom a kéj tornácon. Ez egyre gusztustalanabb. - szálltam ki a csónakból Jack segítségével. - Nem találtál még semmit, hogy miért lett ennyire erős?
-Még nem. Semmi jel nincs az időkben. Pedig, tudod, hogy járom őket.
-Tudom, hogy újra ez lett a munkád. - dőltünk a hajó széléhez.
Hatalmas hajó volt, fekete vitorlákkal. A régi idők jutnak eszembe, mikor a tenger tele volt kalózokkal.
-Időn és téren át kalózkodni. Nem is olyan rossz. Csak jó lenne, ha magamtól lennék itt és nem ilyen idióta csapattal. Ezek azt sem tudják mi az, hogy felmosó.
-Ki fogunk jutni innen. - dőlök a vállára. - A kapitány feje megvan még?
-Hogyne lenne! Az a trófea a hajó orrán! - lelkendezett Jack.
-Fúj. - nevettem ki.
-Így legalább tudják, hogy hozzánk nem szabad közeledni! - húzta ki magát.
Kis idő múlva a távolban egy örvény jelent meg.
-Menned kell. - szomorodott el Jack hangja.
Küldetésre hívták, ismét sok lelket szállító hajó indult útnak. Leeresztettek a csónakon és vissza eveztem.
Néztem, ahogy eltűnik a hajó a horizonton.
