Míg Jack a hamis mutánsokat gyepálta, én kiút után kutattam. Hiába állták az utam a katonák, mind a földön végezték, erőtlenül.
-Nem is értem miért erőlködtök. - nevettem el magam.
-Ugyan meddig bírod még? - hallottam egy hangot, de nem találtam senkit a folyosón, aki mondhatta volna.
-Ezt? Egész nap. - válaszoltam fellengzősen.
-Nem ezt. - nevette el magát a hang.
Nem is éreztem honnan jönne, hiába néztem szét. Senki sem volt a közelemben. Hátrafelé lépkedtem, mikor megfordultam, egy hatalmas torz férfi állt előttem. Arca felismerhetetlen, mintha többől állna. Karjai is furcsán álltak, két lábon állt mégis volt több csonkja. Egy alsónadrág szerű volt csak rajta. Száját kinyitotta,de nem jött ki értelmes szó. Egyszerre több szót is akart mondani,egész katyvaszt hozott össze, pedig biztos fontosat akart mondani arról, hogy innen nem jutok ki élve.
-Engedj el kérlek és nem esik bajod. - húztam ki magam,de nem lettem magasabb tőle.
Válasz helyett nekem esett, megfogta a nyakam, elkezdtem szívni az erejét, éreztem, hogy hirtelen fel is faltam egy lelket. Megijedve elengedtem a karját, amivel a nyakam szorította, vártam, hogy össze essen, de nem így volt. Tovább fogott, lassan nem kaptam levegőt. Újra elkezdtem szívni az energiáját, most lassabban, mégis sikerült elszívni egy újabb lelket, az a valami ugyanúgy fogott tovább.
-Mi vagy... Te? - engedtem ki jobban az erőm, így el tudtam rúgni a mellkasánál. Megtántorodva lépett hátra, fürkészve az arcom.
-Elszedtem tőled két lelket is, de még élsz és én is itt vagyok. - ugrottam el ügyetlen kapkodásai elől. - Hány lélek van benned?-jött a felismerés.
-Sooooookkk... - nyögte ki értelmesebben. Csak a gyorsasága volt meglepő, minden más mozdulata ügyetlen volt. Hiába ütöttem meg, nem ért semmit. Pedig szinte minden erőmet bele teszem.
-Erre nem érek rá. - fordítottam hátat neki, lépni akartam, de előttem termett, hátra kellett ugranom. - Szóval nem hagyod. - fekete füstöt eresztettem ki, hátha nem lát meg. A számításom... Nem jött be. Újra és újra elém kerül bármivel is próbálkozom. A gondolatába sem tudok bejutni, ha be is jutok, nem foglalom el, sőt! Minden próbálkozásnál más gondolatba jutok. Tényleg több lélekből rakták össze, egyedül kevés vagyok ellene. Igazi nehéz fiú kell ide, de ő le van foglalva. Az energiám is fogy, már nem tudom tartani a dokik gondolatait sem.
-Most mit fogsz tenni? - hallottam újra a hangot. - Bekerített és nem tudsz mást, csak elugrálni.
-Ki vagy? - kérdeztem végül. Nem akartam válaszolni a hangra.
-Régi cimborád... Segítünk, de vissza kell cserébe jönnöd.
-Mephisto... - esett le. - Nem kérek tőled semmit. Azt sem tudom hogyan találtál rám.
-Az legyen az én dolgom.
-Hagyj békén. Éppen el vagyok foglalva. - ütöttem meg a torz mutánst, mindhiába.
-Gondolkozz csak el és szólj, ha segítsek.
Ezután nem szólalt meg többet. Elgondolkodtam, figyelmetlen lettem, ezért elkapott megint,most jobban szorított. Valószínűleg kezd fáradni és hamar le akar tudni.
Nem tudok szabadulni, nekem is elfogyott az energiám. Most bajban vagyok.
-Engedd el! - hallottam egy ismeretlen mégis ismerős hangot. Hatalmas fény áradat kerített be minket, nem láttam mást, csak foltokat, meg kell várnom, míg újra látok rendesen.
-Most! - hallottam újra a hangot, egy nyögés kísérte és egy nagy puffanás.
-Jól vagy? - ért valaki a vállamhoz.
-Persze, csak nem látok. - dörzsöltem szemeim.
-Segíts neki! Induljunk! - valami idegesítő érzés kerített magával, ahogy hallgatom a hangot.
-Tessék. - terített rám valamit a segítőm.
-Köszi. - cipzározom be a pulcsit, ahogy felismertem.
Lassan kezdtem látni, az a hát ismerős volt, akit követtünk. A haj is. Akkor esett le ki az. Hát az idegesítő szőke srác. Hihetetlen, hogy pont ő segített nekem.
-Caesar? Mit keresel te itt? Miért segítesz?
-Attól, hogy utállak, még nem akarom, hogy meghalj. Még idegesítelek életedben.
-Vagy a tiédben. Ne feledd, nem vagyok ember.
-Pont ez kell most nekem.
-Hogy érted?
-Gyere Gastro!-szólt valakinek. - rajta keresztül próbáld.
-Mi? Mit? Engem hagyjatok ki mindenből. - próbáltam elhúzódni, de erősen tartott az, aki eddig segített.
Gastronak nevezett srác állt meg előttem. Arca sápadt és hosszúkás, mintha minden élet elmúlt volna belőle. Pedig nem is értem még hozzá. Felemelte két kezét és a fejem két oldalára tette.
-Mondtam, hogy hagyjatok! - próbálok menekülni a szorításból, muszáj volt kifognom egy erő mutánst. Ugye?
-Ne! Ne érj hozzám! - forgattam a fejem, de a srác nem engedett, próbált belépni. Nagy erő kellett ahoz, hogy ne engedjem be.
-Elvi? - értek oda Jackék is. - Mit csináltok vele? - kérdezte dühösen.
-Hagyj csinálja, a segítségével kijutunk innen. Átjárót nyit, de ehez energia kell.
-Itt vagyok én! - esett a szőke srácnak Jack.
-Sajnálom, de úgy néz ki ő gyorsabban használható. - tartotta vissza, hogy dolgozhasson a srác.
Bejutott a fejembe, hirtelen minden lelket éreztem, hatalmas energia szabadult fel bennem. Nem tudom irányítani a testem.
-Kezdődik. - hunyta le a srác a szemét.
Elkiálltottam magam, a létező összes porcikám fájt, áram ütés szerűen remegett minden izmom, az agyam majd' szét robbant. A srác felemelte a fejét, a plafonon egy átjáró nyílt, elkezdett mindent és mindenkit beszippantani.
-Engedjétek már el! - húzta fel pajzsát Jack, félre lökte a szőke Caesart és értem indult. Le akarta rólam szedni a srácot, de nem sikerült, rám tapadt. Észben itt voltam, de a testem szét akart tépődni.
Az átjáró mellett nyílni kezdett egy másik, ami hatására erősebb lett a vonzás. Az összegyűlt mutánsok közül párat be is szippantott a két lyuk a plafonban.
-Had fejezze be! - húzta el Caesar Jacket, minek hatására a túlsó átjáró szele elkapta.
-Elvi! Elvi! - kapaszkodott a padlóba. Hiába tépte fel a kövezetet, beszipantotta.
Érzékeltem a dolgokat, elkeseredettségem erőt adott, megmozdultam, hiába égett mindenem, letéptem magamról a srácot. Az félholtan vetődött a földre. Az átjáró már majdnem mindenkit felkapott, elkezdett bezáródni.
-Velem jössz. - karolt fel Caesar és beugrott az egyikbe.
Új levegőt szívva sikerült össze szednem magam, kinyitottam a szemem, Caesar fejét láttam meg.
-Hol van Jack? - próbáltam felülni.
-Maradj még fekve, sikerült elmenekülni. - tartott vissza.
-Nem, hol van Jack?
-Még nem vagy elég erős, hogy mozogj. - fogott le. Rámarkoltam a karjára, elkezdtem szívni az erejét. Ő levegőért kapkodva kézzel a földre támaszkodott.
-Jobban vagyok. - ültem fel. A többieket láttam meg, mindenki minket nézett rémülten. - Mi történt? - kérdeztem oda, de senki sem válaszolt. - Mondjon már valaki valamit! - álltam fel, fáztam, akkor látom, hogy a pulcsi éppen a combom feléig ér és meztelen vagyok alatta.
-Sajnálatos módon... - köhögött Caesar. - Mi a másik átjáróba ugrottunk. A többieket nem tudjuk hova kerültek. - tápászkodik fel.
-Ez a te műved! - szorítom meg a pólóját a nyakánál.
-Nem. Én, egy darab átjárót akartam.
-Nem ez! Hanem, hogy ide hoztál! Direkt ebbe ugrottál, mert tudtad, hogy Jack a másikban van! - löktem el magamtól.
-Ez nem igaz! Csak az életed akartam megmenteni! - védekezett.
Felgyülemlett bennem a feszültség,fekete füstöt eresztettem magam köré és elkiálltottam magam fájdalmamban. Most nem a testem, hanem a szívem szakadt meg.
