Vártam az ebédlőben, de nem jött Jack. Izgultam érte. Mi lehet vele? Máris meg tudták, hogy fel ébredt?
Be támolyogtam a szobámba, le dőltem az ágyra, próbáltam pihenni, de nem ment.
Érdekes dologra lettem figyelmes a nyakam felől. Oldalt fekszem. El aludtam és valaki puszilgatja a nyakam. Ahogy fel riadtam, a kezem ökölbe szorítva a puszi osztó felé irányítottam, majdnem el értem az arcát, mikor:
-Ne! Ne! Ne! Én vagyok! - ismertem fel Jack hangját.
-Mi a franc? Miért így ébresztettél fel?
-Mindig így szoktalak. - hátrált a kezemtől.
-De nem egy ilyen helyen. - nevettem el magam. - Örülök, hogy jól vagy. - borultam a mellkasára.
-Én is, hogy te jól vagy. Reméltem, hogy nem árulsz el semmit és nem kezdesz őrült ámokfutásba.
-Ugyanezt gondoltam én is rólad.
-Ooo de egymásnak valók vagyunk.
-Fúj... De nyálas duma.
-Naaa! - szorított egy ölelésben.
-Mi ez a cetli? - kérdezi Jack, ahogy be hozta a reggelit.
-Az? Titkos üzenet egy titkos hódolótól.-vettem ki a kezéből a papírt.
-Persze! Melyik csaj írt?
-Honnan tudtad?
-Ne nevettess! Ha pasi lett volna, már rég ki dobtad volna olvasás nélkül. Nem tartasz annyira egy pasit sem, hogy ilyeneket meg tegyél. Csoda,hogy én bele kerültem a szíved körébe.
-Te más vagy és igazad van. Mary írt.
-Mit?
-Nem tudom. Veled beszélek.-nyitottam ki a cetlit.
"Örülök, hogy mindketten jól vagytok. Nem tudom mi történt, de ha az,amire gondolok, kérlek még ne bukjatok le! Várj a jelemre!"
-Akkor most mit írt? - várta meg Jack a reakciómat.
-Hogy vigyázzunk még egy kicsit és ne bukjunk le.
-Hogyan tudna ő segíteni meg szökni. A kihallgatás után már én sem tudok menni sehova. Be lettem zárva, mint egy állat.
-Köszi.-néztem rá mérges szemekkel.
-Bocsi, nem így akartam mondani.
-Viszont én kezdem ezt az egészet unni. Téged végre meg találtalak, már csak Nami kéne és el húzhatunk.
-Ahhoz használni kéne az erődet, amit azonnal le is nyomoznának és jönnének utánad.
-Hát ez az! - csaptam idegesen az asztalra.
-Ne aggódj, meg oldjuk. - fogja meg Jack a kezem. - Meg várjuk a jelet. Együtt.
-Ígérd meg, hogy együtt.
-Meg ígérem. - pecsételte meg egy csókkal az ígéretet.
Hosszú időn keresztül ment a mókus kerék. Maryt egy pillanatra sem láttam. Meg kérdezni sem tudtam tőle meddig várjunk, azóta nem kaptam cetlit.
El indultam az arénába, de nem nyílt ki a kapu. Helyette egy másik kattant, mintha el fordítitták volna a kulcsot. Lassan közelebb lépek az ajtóhoz, hallgatózok, óvatosan kintebb nyitom az ajtót, mikor el kapja valaki a kezem.
Sikítást vissza folytva, nagy szemekkel néztem ki lehetett az.
-Gyere gyorsan! - húzott be Mary.
-Hova megyünk? - futottam utána.
-Itt az idő! - láttam a sötét folyosó végén a fényt.
Ahogy ki léptem, az utcára értem. Igazi neon Tokyo-i hangulat tört rám.
-Ne állj meg!
-Jack? - fordultam vissza.
-Őt az este ki mentettem!
-Remélem! - mentem Mary után.
Szinte az össze kis utat be jártuk, mire meg álltunk egy hangár előtt.
-Miért... Kellett... Ennyire futni? - kapkodtam levegő után.
-Hogy ne kapjanak rajta. Csoda, hogy bírtad a tempót.
-Nem... Nem igaz. Már használtam az erőmet.
-A nélkül gyenge vagy. De nagyon.
-Tudom. Nem is csinálnék ilyeneket, ha nem lenne. - keltem föl a földről. - Mi ez a hely?
-El hagyatott raktár. Pár évtizede hagyták el. Azóta az én kis búvóhelyem. - nyitott ajtót Mary.
-Szia! - csillant fel a szemem, ahogy meg láttam Jacket. Aztán belém fagyott a szó, ahogy a terem másik sarkában a mandula szemű srácot ismertem fel.
-Ő? - mutattam a srácra.
-Azért vagyok itt, hogy óvjam a seggeteket!
-Az enyémet nem kell.
-Dehogy nem! Elvileg nem használhatsz semmit! Akkor mit akarsz csinálni, ha ránk támadnak? - szegezte hozzám a kérdést vádló hangsúllyal.
-Akkor is találnék ki valamit! - rejtegettem, hogy semmi ötletem sincs.
-Nagyszerű. Össze szedtél egy ex démont és egy együgyűt. - nézett dühösen Maryre a mandula szemű.
-Nem lesz gond! - intézte el ennyivel a témát.
-Amúgy is, ki vagy te? - kérdeztem flegmán.
-Hogy én? Az utánad lévő generáció egyik legnagyobb vadásza. - kelt fel a székből.
-Áhh. De jó, hogy már nem ismerhettelek meg akkor.
-Örülj is neki! Biztos, hogy el kaptalak volna.
-Mi voltál? Démon rendőr?
-Ha úgy tetszik, igen.
-Akkor most ex zsaru vagy?
Erre nem tudott mit felelni. Szó csatában győztem!
-Na és mi a terv? - fordulok Maryhez.
-A terv? Meg várunk valakit, aki értetek jön űr hajóval, mert portál kaput használni veszélyes, bármikor utánatok mennek. De ha el bújtok egy hajón, akkor a világból is ki mentek!
-Szuper! Honnan lesz hajónk?
-Mondtam, hogy intézem! Már jön valaki értetek!
-Ki?
-Passz. Ál nevet használ.
-Mennyi idő, mire ide ér?
-5 óra.
-Az kibírható. - ültem le Jack mellé az asztalhoz.
-Viszont Jack, neked velem kéne jönnöd, hogy felderítsem a terepet.
-Miért nem a csajt viszed magaddal? - mutat rám a mandula szemű.
-Mert őt 6-szor hamarabb fel ismerik, mint Jacket.
-Azt ne mond, hogy vele kell itt maradnom!
-El is mehetsz! - nézett mérgesen Mary.
-Úgyis aludni akartam. - dőlt le az ágyra.
-Induljunk! - mutatta Jacknek, hogy tartson vele.
Mi lesz ebből?
