-Ugye nem akarod fel adni magad? - kérdezte Jack a kórház ajtón ki lépve.
-Dehogy! Inkább valamit ki kéne találni. - Ültünk be egy taxiba.
-De mit? - néz rám Nami.
-Hát ezaz.
Haza értünk, mindenki fáradt volt. Nami el mesélte mit csináltak itthon Jackkel, én csak részletet meséltem mit csináltak velem. Jack és Wil a szabadulást ecsetelték, festették és színezték. Inkább nem szóltam bele. Jobb egy dicsőséges csatára emlékezni.
-Végre itthon vagy. - bújt be mellém Jack az ágyba, miután mindenki el ment. - Ugye nem csinált veled senki semmit?
-Áhh csak próbálkoztak. - sóhajtottam fel a nyak csókoktól.
-Remélem is, csak az enyém lehetsz mostmár. - emelkedett fölém. Az a vágy, ami el öntött mindkettőnket, felbecsülhetetlen volt. Szenvedélyesen mozgott a csipője, csókjaival magához láncolt. Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak.
-Miért kellett az igazgatóval veszekedned? - kérdez Nami óra közben. Vissza tértünk a "normális" élethez. Nem akartam a többieket magammal rántani, így beszéltem az igazgatóval, hogy vegyenek vissza. Rengeteg feltétel mellett vissza engedett.
-Nem veszekedtem. Csak el mondtam, miben van igazam.
-Úgy, hogy ki éhezett vénnek hívod???
-Azt... Nem úgy akartam mondani.
-Nagy szerencséd, hogy nem csapott ki azonnal.
-Igen, tudom. Volt egy őrangyalom.
-Nagyon sokat köszönhetsz neki. - durcázik tovább Nami mellettem.
Ahogy hallgattam a tanárt, egyre jobban álmos lettem.
-Elvira! - csapott az asztalra a tanár. - Attól, hogy engedéllyel van itt, még figyelnie kéne! Nem kivétel, ugyanúgy át kell mennie a vizsgán!
-Rendben tanár úr! Mondjon olyat, amit még nem tudok.
Szerencsétlen tanár puffadt, vörös fejjel jött elém.
-Rendben! Ha felel pár kérdésre, nem piszkálom. - húzódott vékony mosoly az arcára. - Hogy győz le egy Khimaira-t?
-Egy Pegazus segítségével, le vágom a fejét.
-Jó... A Hüdrát?
-Itt nem jön össze a fej vágás. Max ha a fejek tövét célzod.
-Hárpiát?
-Szíven szúrni.
-Gnóm?
-Lő fegyver.
-Fu-Hsi?
-Háhh ez be csapós. Hiába nézett ki szörnynek, segítette a kínaiakat.
-Hm! - húzta fel orrát. Onnantól nem szólt hozzám.
El telt pár nap, úgy tűnt mégis csak várnak teliholdig. Békésen aludtam Jack karjai közt, mikor össze szorult a mellkasom. Fel ültem az ágyban, ki néztem az ablakon, az egész égbolt vörösen izzott.
-Jack! Jack! Öltözz! - keltettem fel.
-Mi az? - húzta magára a takarót.
-Jönnek! - veszem fel a nadrágot.
-Mi? - huppan ki az ágyból.
Mire oda értünk a Mustanggal, már egy csapat vadász a helyszínen volt. Egy bevásárló központ hatalmas parkolójában piros erő tér emelkedik és köröz az ég felé. Nem tudjuk meg közelíteni.
-Mi történik Elvi? - néz rám Jack.
-Itt vannak. - tartok a vér özöntől.
Nem sokkal később, meg nyílt a földön az átjáró és ki emelkedett belőle négy alak. Lassan el tűnt az erőtér.
-Szép jó estét mindenkinek! - adta elő magát Mephisto. Lila öltönye ki hangsúlyozta a többektől. - Nem akarunk bajt, csak egy valakiért jöttünk. Adják át szépen és itt se vagyunk. Ha nem, akkor készüljenek a háborúra. - nyugodság és vérszomj hallatszódott hangjából.
-Menjetek vissza, míg szépen mondjuk. Semmi keresni valótok itt, ebben a világban! - szólalt fel az egyik vadász kardját elő húzva.
-Sajnálom, hogy így döntöttetek. - lila köd vette körül, szarvval, karmokkal és hosszú, fekete farokkal jött elő. Olyan gyorsan végzett pár emberrel, hogy fel sem tudta fogni senki. Meg állt mellettem. Próbáltam rejteni az izgatottságomat.
-Fel adod végre? - suttog a fülembe.
-Soha! - nézek rá mérges szemekkel.
-Te tudod. - csettint egyet.
-Hé! Engedjetek el! - fogták le Jacket.
-Őt ne vonjátok bele! - kezdtem ideges lenni.
-Tudod mit kell tenned. - tette keresztbe kezét.
-Ne! Elvi ne menj velük! Túl élünk mindent. - fogta le őt Belzebub és Azazel.
-Engedjétek el!-fogom meg Mephisto ruháját a nyakánál.
-Britney kérlek... - emeli fel kezét.
-Örömmel. - vigyorog a szőke. Le tépi Jack pólóját, a kezét a mellkasához érinti. Jack fájdalmasan fel kiált.
-Neee! - vettem fel a démoni alakom, el indultam felé, de késő volt. Félre lökte Britneyt és a két pasit. Négykézláb szenvedett szegény. Nem tudok segíteni. El kezdődött az átváltozás.
-Jack... - térdelek le mellé. Hirtelen szürke füst vette körül. Kerestem, néztem honnan jöhet elő,mikor meg hallok egy sikolyt. De gyors!!! Ki lépek a füstből, a vadászok fegyverrel lövöldöznek, néha egy - egy a földre esik. Azután meg láttam őt. Fekete bőrén arany minták világítottak, haja hullámzott, mintha vízben lenne, szarva az ég felé hajlik. Keze karmokban végződik, vér cseppek hagyják el körmét.
-Hagyd abba! - próbálok közel kerülni hozzá, de mindig egy lépéssel előrébb jár. Mephisto csak nevetett az egészen. Mikor meg hallotta Jack, felé vette az irányt.
-Azt hiszed, el érhetsz? - csettintett a lila ruhás, mire démon kutyák jelentek meg.
-Elvira! - hallom az ismerős női hangot.
-Nami? - fordulok meg. Akkor láttam meg, hogy sokan rám fognak fegyvert.
-Nami erő teret körénk. - emeltem fel lassan a kezem.
-Nami nem tesz a parancsodra semmit! - mondta az egyik vadász.
De Nami mégis húzott körénk pajzsot.
-Tanuló! Nem az a dolgod, hogy szót fogadj egy prédának!-rivallt rá a vadász.
-Ő nem egy préda! Hanem a barátom.
-Mi történt itt? - ér ide Wil és Gem.
-Jack tanár úr át változott.
-Nem lehet! Pedig annyira vigyázott mindig. - néz körbe Wil. Meg látta, hogy rám fogják a fegyvert. - Mi? Ne! - ugrik egy nagyot mellém. - Egy diákot nem bánthattok. Úgyhogy csak a testemen át! - tárta ki előttem a kezét.
-Ááá!!! - hátra fordultam a hangra. Jack a földön térdelt, hasában egy karddal. Valószínű Britney lehetett, mert nagyon örül. Nem tudom melyik oldaltól tartsak jobban. Aki el akar vinni, vagy aki le akar lőni. Végül döntöttem. Britney felé vettem az irányt.
Mögöttem Nami hangját hallom süvíteni. Fegyver ropogások töltik meg a teret, ahogy a kutyák már nem Jacket támadják, hanem a vadászokat. A háború el kezdődött. A démoni lelkek az emberek ellen.
Meg fogtam Britney nyakát, de kaptam egy lövést Belzebubtól. Nem engedtem továbbra sem. Addig nem engedem el, míg az utolsó leheletét ki nem leheli.
-Halj már meg! - sétál felém Belzebub, folyamatosan golyókkal árasztva el.
Britney levegőért kapkodva csapkod felém. Már majdnem be fordult a szeme, mikor rengeni kezdett a föld. Ahol szét nyílt, ott hatalmas démonok jöttek elő.
-A kis szépségeim! - tárta szét karjait Mephisto, közben ördögi mosoly ült arcára.
Sikolyok és csont ropogások iszonyatos zaja szólt minden felől. Már nem mozdult Britney, így elengedtem. Ájúltan a földre rogyott. Jack magával küzdött. Meg fordultam, Belzebub nem lőtt tovább.
-Na mi az? Fel adod végre?
-Most nyírtam ki majdnem a kurvádat. Nem akarsz elégtételt venni?
-Azt hiszed érdekel mi lesz vele?
-Nem?
-Dehogyis! Jó egy lyuknak! Most pedig vedd vissza a normálisabb alakod és gyere velem. Akkor vége lehet ennek az egésznek.
-Még mit nem! Hogy engem használj lyuknak?
-Inkább, mint egy ilyet! - bökött fejével a szőke csajra.
-Sajnálom Belzebub. Nem mehetek veled.
-Miért nem? Olyan jól éreztük magunkat! Annyira jól el voltunk! Nem hiányzik? Nem hiányzom?
-Sajnálom. - suttogtam.
-Akkor... Ha az enyém nem lehetsz, másé sem! - húzta meg a ravaszt. Minden egyes lövés után léptem egyet felé. Ahogy közel kerültem, gyors mozdulattal a hasába nyomtam a kezem.
-Nem ilyen véget akartam.-fordítom el karját, amiben a fegyver van.
-Én sem. - esett a földre. Minden erejét ki szívtam. Fel sem tud már állni.
-ELVIIII!!! - kiáltott Nami. Ahogy oda fordultam, az egyik hatalmas démon öklét össze kulcsolva rájuk akar ütni. Nami tartja a pajzsot, de látszik, hogy ezt nem tudná ki védeni. Minden erőmet össze szedve meg indultam feléjük. Hatalmas hang robbanás rengette meg a területet, ahol voltunk.
-Jól... Vagytok? - köhögtem egyet, vér cseppent a földre. Nami, Wil és Gem a földön ült, szörnyű arc kifejezéssel.
-El...vi? - csordult le egy könnycsepp Nami arcán. Hátammal tartottam meg az óriás démon öklét. Fel emeli a kezét, az egyik vadász fel ugrott és le vágta a fejét. Én arccal előre a földre estem.
-Elvi! Elvi! - fordítanak meg a srácok. Fájt levegőt venni. Vissza tértem emberi alakomhoz. Nem kaptam rendesen oxigént a tüdőmbe. A szívem is szúrt.
-Elvi kérlek! Elvi maradj velünk.-hajolt fölém Nami. Könny cseppjei az arcomon landoltak.
Nem tudtam meg szólalni. Fájt és égett minden egyes porcikám. Éreztem, hogy ennyi volt. Túl sokszor változtam át, túl sok ideig. Végül meg telt a tüdőm vérrel és el sötétült a világ.
