-Hova vitték? - fordult Jack az Igazgatónőhöz.
-Ki vallatni. Britney édesanyja be jött és panaszt tett Elvirára.
-Nem is tett semmit. - ment közelebb.
-Tanár úr, az irodámba.
-Nem megyek sehova, míg válaszokat nem kapok!
-Tanár úr! Az IRODÁBA! - forrt a levegő az Igazgatónő körül.
Jack visszább vett, de nem nyugodott le.
-Hogy képzeli, hogy az egész iskola előtt esik nekem??? - sivított a nő hangja.
-Elnézést, de egy diákomat indokolatlanul el vitték.
-Magára is rossz hatással bírt ez a nőszemély! Soha nem volt ilyen!
-Nem volt rossz hatással, csak ki nyitotta a szemem. Ha én panaszt tennék egy vérfarkasra, semmi nem történne. Mert magának nem érdeke tenni valamit. Viszont az a lány nem tetszett az elejétől fogva és így bánik vele. Pedig nem tett semmit rosszat! Éppen, hogy sokat tett az iskoláért! Ők voltak az elsők, akik végig járták azt az utat. Eddig senkinek sem sikerült.
-Persze! Közben több gyerek vissza válaszol a szüleinek otthon, vagy úgy öltözik, mint egy Punk.
-Mióta baj ki fejezni önmagát az embernek?
-Ez nem ön kifejezés. Ez lázadás.
-Ki ellen?
-A rendszer ellen.
-Igazgatónő ezt maga sem hiszi el.
-Én azt hiszem el, amit egy aggódó anyuka mondott. Elvira buzdította Britneyt a fekete mágiára. A barátnői mesélték, hogy mondott valami igézetet és el jött érte az ördög.
-Maga pedig el hitte.
-Mi más választásom van? Azóta tűnt el Britney. A lányok is azt mondják, hogy Elvira buzdította erre a tettre.
-Én ezt nem hiszem el. Utána járok az ügynek.
-Semmit nem tehet. Meg tíltom!
-Nem tilthat meg nekem semmit.
-Ha tovább folytatja az ellent mondást,fel mentem a tanítás alól.
Jack meg áll az ajtóban:
-Legalább nem kell látnom a hamis igazgatót. - csukta be maga után az ajtót.
-Mire jutottál? - vág elé Nami.
-Szabin leszek egy ideig. - teszi zsebre a kezét.
-Mi lesz most?
-Haza megyünk.
-Mi is?
-Hát ha velem akartok tartani, ti is.
-Hova mész?
-A Pokolba. - indult el a lépcsőn le.
-Én biztos megyek!-ugrotta át Namit és Gemet Wil.
-Te is menni szeretnél? - néz Nami a gyík fiúra.
-Csak akkor ha te is. Legalább meg védhetlek.
-Hát... - pirult el a szőke lány. - Még nem tudom. - hagyta ott a fiút dühös léptekkel.
Jack szörnyű fej fájással ébredt.
-Aaa nem kellett volna az az utolsó feles. - gondolt vissza tegnap estére, a kanapéra és egy üveg pálinkára. Ki csoszog a konyha felé. Meg áll a kanapé mögött.
-Te... Meg... Ki vagy? - látja meg a kanapén ülő nőt.
-A fegyőröd! - nyomkodta tovább a laptopot.
-Hogy mi?
-Magadhoz nem méltó módon viselkedtél. Ezért el rendeltek melléd.
-Hogy... Mi? - kereste a kávés csészét a szekrényben.
-Ahogy az imént mondtam. - tette a füle mögé fekete, egyenes haját. Ahogy Jack el nézte, egy keleti lány.
-Hogy tudnál te meg akadályozni bármiben is? - kortyolt a kávéba.
-Úgy, hogy le hallgatjuk bármit is mondasz. - néz végre Jackre.
-Ahhoz elég közel kell majd ülj.
-Nem kell. A kulcscsontodban van egy bőr alatti mikrofon. Én mindent hallok ha kell. - mutat a fülére.
-Nagyszerű. - nyúl a telefonhoz.
-Ne is próbáld. Minden le van tiltva. Kivéve a telefon hívás. Azt le tudjuk hallgatni.
-A-ha!-keresi Nami számát. - Szia drága Nami! Rég láttuk egymást, ma rá érnél? Tudod, meg beszéltük, hogy egyszer találkozunk. - hallgatta Namit. - Dehogy baj! Én is viszek valakit.
Jack le állt az autójával a park mellett. Dísz kísérettel találkoztak. Jack őre és Nami őre egymás mellé ült le, tőlük nem messze.
-Szia! - ült le egy padra Jack.
-Miért történik ez? - ült le Nami is.
-Mert meg mondtam az igazgató nőnek a véleményem és nem tetszett neki.
-Hogy fogunk így bármit is tenni?
-Az utazásra gondolsz?
Nami nem értett semmit.
-Tudod! A repülő út! Meg kéne látogatni a barátnődet. Szívesen el kísérlek nagykorú kíséret révén.
-Jaaaa igen! Igen... Igen az utazás. - igazította szemüvegét. - Majd én utána nézek a repülőnek.
-Jól van, én viszem a pénzt. Csak mond meg mennyi kell és milyen nemű.
-Rendben! Szóljak a többieknek is?
-Ha meg tennéd, jó lenne.
-Akkor majd írok.
-Rendben, szia!
