-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem a száraz torkommal.
-Mégis minek néz ki? Teszek a szánalmas nézetedre és meg mentem az életed. - tűrte fel fekete ing ujját Jack.
-Ne öld meg! - próbálok fel kelni, de törött bordákkal nehéz.
-Csak azt adom, amit neked is adott! - sorozta ököllel Jack a ninját.
-Vigyázz a tőrrel!
-Kösz! - törte el a tőrt tartó kezének könyökét. Fájdalmas kiáltás kíséretében a földre ejtette a pengét, Jack, két keze közé fogta fejét.
-Ne öld meg! - ismételtem.
-Ahogy akarod. - engedte el, miután nem kapálózott. A ninja teste a földre hullt. Én is térdre rogytam, miután nagy nehezen fel keltem.
-Basszus... - sziszegtem halkan.
-Gyere már! - húzott fel Jack. Nyögésekkel társult mozgásba kezdtem.
-Mást rég ki nyírt volna az a penge. Hogy élted túl? - mentünk le a pályáról.
-Nem tudom. - léptem még egyet, majd sötétség vette el a látásom.
A szobámban ébredtem, fájt mindenem. Meg próbáltam fel ülni, de a penge hagyta nyomok égtek. Még szerencse, hogy démon ölő penge volt és nem angyal penge. Az egyetlen dolog, ami után nem éledek újra. Rajtam kívül 1 valaki tudja. Remélem nem mondta még el senkinek.
Lassan le ültem az asztalomhoz. Óvatosan körbe néztem, a fej fájástól alig láttam valamit. Meglepődve vettem észre az ebédlős kocsit az asztalhoz közel tolva. Valaki be jött a szobámba. Ha meg tudom ki volt... Áhh. Most hanyagolom,túlságosan fáj minden mozdulat.
Már a teámnál tartottam, mikor valaki kopogtatott.
-Ha zaklatni akarsz, menj innen!-kiabáltam ki.
-Te bolond vagy. - lépett be Mary. Szokatlan módon, ki engedte vörös haját. Hirtelen szóhoz sem juttam.
-Mi baj? - állt meg az ajtóban.
-Semmi semmi! Gyere csak.
-Hogy érzed magad? - ült le mellém.
-Szarul. - nevettem óvatosan. A bordáim még nem készültek fel erre.
-Hogy élted túl a pengét? Úgy aggódtam, mikor meg tudtam, hogy ilyennel megy ellened.
-Fogalmam sincs. De nem használt, az biztos.
-Ugye nem fogsz lassan meg halni?
-Mi??
-Mármint, mint mikor méreggel talál el valakit valami. Lassú halál.
-Dehogy! Csak lassabban forrnak a csontjaim a varázslat miatt. Délutánra semmi bajom nem lesz. - dőltem hátra a székben.
-Oké, akkor hagylak is. - dörzsölte combjait. Nézett lefelé a padlóra, de még nem kelt fel.
-Mondani szeretnél valamit?
-Én? Csak... - támaszkodott az asztalra zavartan. - Nem rég Jack kérdezett tőlem valamit.
Meg állt az ütő bennem.
-Mit?
-Csak... Hogy haragszol-e rá valamiért.
-Nem. Nem ismerem ezt a Jacket. Így nincs miért.
-Reméltem, hogy ezt mondod.
-Miért?
-Mert én is hasonlót mondtam neki. - mosolygott. Jó pihenést kívánt és ki ment. Fel húzott szemöldökkel gondoltam vissza. Láttam rajta, hogy nem ezt kérdezte Jack. Belőle ki indulva tuti azt kérdezte hogyan húzhatna meg.
Délutánra már semmi bajom nem volt. Még az apró szúrások is elmúltak. Most, hogy nem kell ki mennem harcolni, felderítem az épületet. Tovább mentem a konyhán, de nem találtam semmit. Ugyanolyan le pukkant minden. Üres szobák és folyosók fogadtak. El sem akartam sétálni az egyik folyosó végéig, de meg hallottam Mary hangját. Önfeledten nevetett. Be fordultam a folyosó végén jobbra és egy teljesen más világ volt előttem. Egy hatalmas garázs ajtó nyitva. Át akartam lépni a küszöböt, de nem tudtam. Valami pajzs védte a külvilágot tőlünk. Meg láttam Maryt, de nem szóltam neki. Túl sok ember volt ott. Mintha Tokió utcájára léphetnék ki. Nyűzsgő utca, emeletes házak, sötét, neon fények.
Lassan vissza fordultam. Próbálom túl tenni magam rajta. A szabadságom újra korlátozva. Mintha le kerültem volna vissza, de ember gyilkosság nélkül.
Pár nap elteltével újra frissnek éreztem magam. Nem fájt semmi heg, nincs nyoma semminek. Fel szabadultan nyújtózkodtam az ágyban.
A reggelim mellé már kaptam cetlit.
"Remélem ma már tudsz jönni. Várunk a szokott időben." ismertem fel Mary hihetetlen, csúnya írását. Gyorsabban gondolkodik, mint ír. Ezekszerint ennyi időt kaptam. El tudom képzelni a nagy fejesek mondatait, ahogy Maryt szidják, mert nem megyek le.
Valamit kell tegyek. Ki kéne innen jutnom. De egyedül nem megy. Kellene Jack. Kellene... Így viszont nem tudok mit kezdeni vele. Hogyan ébresszem fel? Csináljak belőle hercegnőt? Miért ne? Egy próbát meg ér...
Fel vettem egy fekete hosszú ujjú garbó pólót, fekete bőr hatású cica nacit, meg egy magasabb sarkú boka csizmát. Készen álltam a mókus kerékbe lépni.
A pályára be lépve üdv rivalgás tört ki, sok ellenszenves "fúj" hanggal párosítva. Én, akkor is mosolyogva végig integettem a nézőknek.
A szokásos ellenfelek jöttek. Végül az jött, akit vártam.
-Nahát! Végre meg gyógyultál. Már kezdtem unatkozni. - tapsolt befelé sétálva Jack.
-Jó, hogy én vagyok a szórakozásod tárgya.
-Nem vagy az... De lehetnél. - kacsintott.
Belül égtem a vágytól, hogy újra Jack karjaiban lehessek. Alig bírtam magam vissza fogni.
-Bocsi, de én nem olyan vagyok, mint a többi csaj. Nem omlok a karjaid közé pár szó hallatán.
-Éppen ezért érdekelsz.
-Tudom... Tudom... Az kell, amit nem kaphatsz meg. De most ne a szexen járjon az eszed! - támadtam rá.
