Az egész estét végig beszélték a lányok. Szerencsére rólam el tudtam terelni a szót.
Másnap reggel én kísértem el a lányokat. Megmutattak mindent, amit szerintük tudnom kellett. Végül el értünk a lényeghez.
-Látod azt a lányt? - kérdezte Meghan.
-Igen.
-Na ő az! - mutatott egy pompom lányra. Kinézetre azt mondanám Britney testvére. Csak ember.
-A terv a ma esti bál? - néztem a lányokra.
-Igen! - mondták egyszerre. Majd be csengettek nekik.
-Biztos meg leszel egyedül? - kérdezte Calsey.
-Pár száz éve megvagyok. Nem lesz gond. A tetőn megtaláltok.
Ahogy eltűnt mindenki, felosontam a lépcsőkön. Ahogy fel értem, hangos zokogást hallottam. Megkerestem a hang forrását, egy fiatal fiú ült és sírt magában.
-Helló! - köszöntem oda neki.
-Hagyj békén! - zavart el. Szőke, göndör hajú, szemüveges kis srác volt. Gondolom most kezdte a sulit.
-Mesélj, mi történt? - ültem le mellé.
-Úgysem hinné el senki. - sírta el magát megint.
-Próbálkozz meg vele.
-A testvérem el vitték... A... A...
-A szellemek?
-Honnan tudtad?
-Rá hibáztam. Hogyan történt?
-Tegnap éjjel be jött a szobámba és azt mondta talált egy elhagyatott házat, nézzük meg. Nem akartam, de bele rángatott. El mentünk, valami furcsa kék bőrű szörny el ragadta, egyedül maradtam, el menekültem.
-Véletlen nem volt neki nyíl hegy végű farka?
-De igen!!! - kerekedett ki a szeme. - Honnan tudod? Te voltál?
-Mi? Dehogy! Csak ismerem a természet feletti lényeket.
-Mi rabolta el a nővérem és hogy kaphatom vissza?
-Sajnos nem mondhatom el, de segíthetek vissza szerezni.
-Én is megyek!
-Minek? Hogy téged is elragadjon? Nem áll meg, amíg téged is meg nem talál.
-Ígérd meg, hogy vissza hozod! - kapaszkodott a pólómba.
-Ígérem, de meséld el, hogyan találta meg a helyet...
A lányok nagy készülődésbe fogtak estére, rám is rám akartak adni egy báli ruhát, de vissza utasítottam. Azt hazudtam, nem lehetek másik ruhában, csak amiben megjelentem.
Az este unalmasan telt. Gagyi zene, hormontól túl tengő srácok és vakolat vastag smink alá bújt lányok.
-Gyere Elvira. - állt mellém Calsey.
Hátra mentünk a színpad mögötti terembe, ahol ki kérte magának a célpont, hogy egyedül gyakorolhassa a bálkirálynői beszédét.
Be nyitottunk a lányokkal.
-Ti meg??? Megmondtam, hogy egyedül akarok lenni! Főleg a magatok fajta rusnya hernyóktól távol.
-Nicki, most kérünk meg utoljára, hogy hagyj minket békén! - tette keresztbe a kezét Meghan.
-Különben mi lesz? A Dark csaj felnégyel? Ne nevettessetek! - fordult a tükör elé.
-Sajnos nem, de nem is rossz ötlet! - húztam elő egy kis bicskát a zsebemből.
-Mit akarsz? - ijedt meg Nicki.
-Semmit! - szúrtam a szíve alá. Hátra dőlt, szeme fent akadt.
-MIT CSINÁLTÁL? - lökött arrébb Amy. - Meghalt?
-Nem. Csak álmodik.
-Miről?
-Minden féle szörnyű dologról. A halott szüleitől kezdve a halott barátaiig, még a macskája is oda van. És... Várjunk csak! - látom én is az álmokat. - Szuper... - temettem kezembe az arcomat.
-Mi történt? - Faggattak a lányok.
-Majd mindjárt megtudjátok.-húzom ki a tőrt.
-Elég! Elég! - kapkodott Nicki. Rám nézett ijedt szemekkel, levegő után kapkodott.
-Jobb lenne, ha elmondanád nekik, minthogy gyűlöljétek egymást.-mutattam Meghanra.
-Nincs mit elmondanom ennek a lúzernak.-bökött oda Meghan felé.
-Nekem sincs mit mondanom neked!-ripakodtak egymásra.
-Oké, én itt rendet raktam.-léptem ki az ajtón,utánam jött Calsey és Amy.
-Nem történt semmi változás!-kiabálta Amy.
-Tényleg? Ott hagytátok Meghant Nickivel. Ha jól sejtem Meghan csak hozzátok csapódott, miután rá jött, hogy Nicki kivel feküdt le.
-Igen...-jöttek zavarba a lányok.
-Szerintetek hogyan születnek az emberek?-kérdeztem rájuk, de nem értették a kérdés lényegét.-Segítek. Kell hozzá egy csaj és egy bátyó.
-Neeee...-esett le nekik.
-Nicki... Jamestől...-fordult az ajtó felé Amy.
-Igen. Úgyhogy menjetek be és támogassátok egymást.
-Mi lesz az alkuval?-fogta meg a pólóm szélét Calsey.
-Ti ígértétek meg. Majd eljövök a lelketekért.-kacsintottam.-Addig szabadok vagytok.-húztam fel a vállam.
-Köszönjük.-léptek be a szobába.
Otthagytam őket, kíváncsivá tett ez a furcsa ház, ahol eltűnt egy lány.
