Mint mindig, én győztem.
-Nem is vártam mást. - feküdt a hátán Jack.
-Én sem. - hagytam ott.
Most erősebb volt, mint gondoltam. Vagy én lehetek még gyenge? Az idő majd meg válaszolja.
Az étkezőbe érve Jack most egyedül evett. Egy csaj sem volt körülötte. Beteg lett? Fel húzott szemöldökkel el vettem a tekintetem az övéről. Le ültem egy üres asztalhoz. Szépen neki kezdenék a vacsinak, erre le ül mellém valaki. Ismerős a kisugárzása.
-Mit szeretnél? Pályán kívül sem hagysz békén? - fordultam Jackhez.
-Nem tudlak. Sajnálom. - folytatta ott, ahol abba hagyta a kaját.
-Azt hiszem holnaptól a szobámban eszek.
-Miért menekülsz? Csak beszélgetni próbálok veled.
-Hát eddig nem ez jött le.
-Hanem?
-Hogy meg akarsz du... Húzni. - vettem vissza a hangerőből még mielőtt mindenki minket nézett volna.
-És ha igen? Nincs abban semmi. Tudtommal nincs senkid. Ha lenne sem érdekelne, de ha már egyszer itt vagy nem hinném, hogy van.
-Honnan tudod? Mi van, ha mégis van?
-Nem tudom. Érzem. - rántotta meg vállait.
-Pedig lehetne. Csak sajnos nem az, akinek hittem.
-Kire gondolsz?
-Nem mondom el.
-Pedig hosszú ideig itt leszünk még.
-Az nem indok arra, hogy el is mondjak mindent.
-Akkor ne mondj el. Nem kötelező. Viszont nem fogom abba hagyni az udvarlást! Holnap meg leplek valamivel?
-Mivel tudnál? - nevettem ki. - Nem tudsz virágot hozni.
-De tudok. - nézett rám nagy szemekkel. - Ki megyek és veszek.
-Ki mész? Hova? Nincs virágos kert.
-A városba!
-Mi? Te oda ki mehetsz?
-Igen. Miért? Te nem?
-Valamelyik nap megpróbáltam. Nem ment.
-Sajnálom.
-De te... Mivel vagy más, mint én?
-Lehet, hogy el szöknél... Nem tudom.
-El szökni??? Ki volt az, aki ilyet mondott?
-A vezetőség.
-A mi??? Honnan ismernek? Nem hiszem el, hogy ilyet ki találnak! El vettek tőlem valamit, erre ilyeneket híresztelnek rólam? Hol van ez a vezetőség? Te tudod? - néztem Jackre mérgesen.
-Nem.
-Hol van Mary? Mary! - hagytam ott a vacsorát. Mérgesen ki viharzottam. - Mary! Hol vagy? - vettem az irányt a kijárat felé. Fogalmam sincs merre lehet. Most mérges vagyok. Ilyenkor nem tudok gondolkodni.
A folyosó végén jártam, mikor meg hallottam Mary hangját a másik oldalról.
Oda pillantok, egy teljesen más stílust vett fel az épület. Nem ez a lepukkant valami, hanem egy modern elő szoba.
Világos barna falak és parketta, piros ülőgarnitúra.
-Mary? - léptem volna át a küszöböt, de nem tudtam. Ugyanolyan fal állta utamat, mint a kijáratnál. Ütöttem és ütöttem. Nem foglalkoztam semmivel, egyre több erőt engedtem ki.
-Elvi nyugodj le! - próbált hozzám érni Jack sikertelenül.
Fel oldottam az összes erőmet és szét zúztam az erő falat.
-Mary... - léptem elő a füstből.
-Te meg mégis mit csinálsz? - lett ideges a vörös hajú lány.
-Ki a franc találta ki, hogy engem ide be zárjon? Ki a franc vett el tőlem MINDENT???
-Elvira! Ezt azonnal hagyd abba! - szórt apró villamokat a kezéből.
-Nem! Magyarázatot akarok és azt, aki mindezt ki találta!
-Sajnálom. Vissza kell térj a szobádba.
-Nem megyek sehova!
-Elvira! - ért elém,majd suttogva folytatta. - Menj vissza. Különben meg kell, hogy öljelek.
-Nem megyek sehova! - suttogtam vissza.
-Kérlek. Segíteni akarok, de várnod kellene még egy kicsit. - nézett mélyen a szemembe. Egy kicsit időztem Mary szemeiben.
-Tudod mit? - tettem csípőre a kezem.-Sajnááálom... Tegyétek vissza a szaros pajzsotokat, ne mondjátok el ki találta ki ezt az egész szart és küldjetek vissza abba a szar lyukba!-hagytam ott mindenkit. Dühömben vissza mentem a szobámba és a zuhany alá álltam. Az összes mérget le engedtem a vízzel együtt. Körbe tekertem magam törölközővel, majd ki mentem teát főzni. El indítottam egy gót rock zenét és relaxáltam.
Már benne voltam az énekben, mikor kopogtatott valaki az ajtón. Soha nem volt még ilyen. Ki lehet az?
-Mit akarsz? - sétáltam az ajtó felé. Meg lepődtem, ahogy ki nyitottam. Valaki meg ragadta a nyakam.
-Mi...? - ragadtam meg a karját.
-Elég volt!-csapta be Jack az ajtót. - Most azonnal mond meg miért érzem azt, amit érzek. Miért nem áll a farkam egy nőre sem. Tudod mennyiszer kellett el küldeni egy csajt, mert nem tudtam meg dugni? - nyomott a falnak. - Csak rád tudok gondolni, ahogy eszembe jutsz odalent működik a dolog. Meg próbáltam közben rád gondolni, de nem ment végig. Mikor ma délután jelenetet rendeztél, egyszerűen rá jöttem. - engedett el. Meg fogta a fejem hátulról. - Te kellesz nekem és nem megyek sehova, míg meg nem kaplak. - csókolt meg.
Nem tudtam ellenállni. Fekete póló, barna, arcba logó haj, férfias illat, erős karok,mintha sziklát simogatnál. Bele sajdultam odalent. Nem tolom el. Annyira hiányzott, annyira kell nekem is.
Le vette rólam a törölközőt, végig csókolt a nyakamon, le ért a mellemhez és a szájába vette. Úgy ki voltam éhezve, hogy akármit csinálhat most velem. Már nem kellett erőltetnie semmit. El vesztettem a fejem. Le vette a pólóját, végre végig simíthattam a kezem azokon a mellizmokon. Bőre forró volt, izzott a vágytól. Ölbe vett és be vitt a háló szobába. Le fektetett az ágyra, le vette a nadrágját és fölém emelkedett. Vadul csókolt, fel akart falni a szájával. Ujjával játszott odalent, alig kellett hozzá nyúlni már el is értem a csúcsot. Lentebb ment, ahogy éreztem nem kellett sokáig várni. Már nyúlt is a sajátjáért és óvatosan oda érintette. Nem bírta sokáig a kényeztetést, be rakta. Egyszerre sóhajtottunk fel.
Amit csak meg lehet oldani, minden pózt meg néztünk. Mindenhogy egymáséi lettünk. Mikor már mindketten ki dőltünk, egymás karjaiban aludtunk el.
