A középkorban ragadva

16.fejezet: Kazumi és Inuyasha

Inuyasháékkal, Hachi hátán utaztunk a magasban. A-Un-t már visszaküldtem Rinhez. Myoga a bolha arról mesélt nekünk, mi a kapocs Sesshoumaru és a párducok között. Hallgattam a történetét, de csak félig tudtam ráfigyelni. Érdekelt a sztori, hiszen ezért jöttem Sesshoumaru után. Azonban gondolataim újra és újra visszatértek a Nagy kutyaszellem legidősebb fiához. Most, hogy a veszekedés utáni düh eltűnt belőlem, helyét átvette a fájdalom. Ma már másodszorra váltunk el haraggal egymástól Sesshoumaruval. Mi lesz, ha nem akarja majd, hogy visszamenjek hozzá? Ha ezúttal túl lőttem a célon, és ezt nem bocsátja meg nekem? Szántszándékkal az ellenkezőjét tettem annak, amit kért tőlem.

- Mondd csak Kazumi – hajolt hozzám bizalmasan Miroku, – Közted és Sesshoumaru között talán valami romantikus kapcsolat van? – nézett rám érdeklődve. Mielőtt válaszoltam volna, észrevettem, hogy a többiek is kíváncsian felém fordultak. Még Myoga is abbahagyta a mesélést és fülelt.

Sóhajtottam egyet.

- Hát, eddig az volt, most már nem tudom – sütöttem le a szemem csüggedten.

- Ne viccelj már, az én bátyám, egy halandó nővel? – nézett rám Inuyasha hitetlenkedve. – A világ kifordult önmagából?

- Ez valóban nagyon érdekes – bólogatott Myoga is. – Az apátok, mint tudjuk gyengéd érzelmeket táplált egy halandó nő iránt sok-sok éve. Inuyasha láthatóan ilyen szempontból az apja nyomdokait követi. De Sesshoumaru mindig is megvetette a halandókat. Az apja iránt is sokáig haragot táplált, amiért az egy embernővel kezdett. Most mégis úgy tűnik, Sesshoumaru is hasonló vizekre evezett – Myoga karba tett kezekkel tűnődött.

- Talán ma eszébe juttattam, miért is nem kezdett eddig halandókkal – néztem fel a csillagokra szomorúan.

- Szerintem Sesshoumaru nem haragszik rád, csak aggódik érted – nézett rám kedvesen Sango.

- Ami engem jobban érdekel – fürkészett gyanúsan Inuyasha, - hogy miért hasonlítasz ennyire Kagoméra? És most nem az arcodra célzok, sokkal inkább az öltözékedre.

- Igaz, ez már nekem is eszembe jutott – csapott a tenyerébe Miroku.

- Valószínűleg azért, - kezdtem – mert ugyanonnan származunk.

Mindenki pislogva meredt rám.

- Úgy érted.. – kezdte Miroku megilletődve

- Hogy te nem idevalósi vagy? – fejezte be Shippo döbbenten.

- Te is a kúton át érkeztél? - meresztett rám nagy szemeket Inuyasha

- Kút? – néztem rá – Milyen kút? Én egy szentélyből jutottam ide, úgy két és fél hónappal ezelőtt.

- Micsoda, egy szentélyből? – csodálkozott el Sango is.

- Én sem tudom, hogy történt. – vontam vállat. – Azóta is keresem a választ, és az utat haza. Ezért is akartam találkozni veletek. Sesshoumaru mondta, amikor találkoztunk, hogy Kagome is az én világomból jöhetett.

Választ már senkitől nem kaptam, mert váratlanul egy lángcsóva akadályozta az utunkat.

- Forró! Forró! Forró! – üvöltötte Hachi, majd egy füstfelhő kíséretében visszaváltozott mosómedvévé.

Mi pedig zuhanni kezdtünk a mélységbe. Nem láttam mi van a többiekkel, csak a vészesen közeledő földre tudtam koncentrálni. Torkomat fülsiketítő sikoly hagyta el. De mielőtt a földbe csapódtam volna, valaki elkapott.