A középkorban ragadva

49.fejezet: Ég veled!

A hegy felé tartottunk. A köd egyre sűrűbben ölelt körül minket. Jakotsu még mindig a kezében tartotta Rint, Suikotsu pedig a karomnál fogva rángatott maga után. Csapdába akarták csalni Sesshoumarut a Hakurei hegyen. Az erős tisztító aura miatt le lesz gyengülve, ha ránk talál. Lázasan törtem a fejem, hogy szabadulhatnánk ki, de nem volt ötletem. A fegyvereimet még a faluban levetették velem, semmi sem volt nálam, amivel védhettem volna magunkat.

- Tehát Bankotsu azért védelmezi ezt a porontyot is, mert a te húgod, mi? – kérdezte tőlem Jakotsu. – Elmondanád végre, hogy mégis mi van köztetek a főnökkel? – érződött a feszültség a hangjában. Már az is eszembe jutott, hogy talán Jakotsu szerelmes Bankotsuba. Akkor viszont nagyobb bajban vagyok, mint hittem.

- Ugye nem vagy szerelmes belé? – tettem fel a kérdést óvatosan. Suikotsu felkacagott, Jakotsu pedig elpirult, majd rám morrant:

- Mégis mit feltételezel rólam? Az én szívem csakis Inuyasháé! – nagyokat pislogtam a vallomására.

- Akkor miért akarod megölni őt?

- Micsoda egy idióta asszony vagy te! – sértegetett.

- Ha Jakotsunak megtetszik egy fiú, az első dolga, hogy levágja a fejét. – világosított fel Suikotsu derűsen. Összeráncoltam a szemöldökömet. Miféle beteg állatok közé kerültem? – Tehát úgy feküdtél le a főnökkel, hogy közben együtt voltál ezzel a Sesshoumaruval? – nézett rám az engem rángató harcos. – Ez az ártatlan kis arc egy hűtlen szajhát rejteget? – vigyorgott. Ökölbe szorult a kezem. Remegni kezdtem a feltörő haragtól.

- Nem önszántamból tettem.. – suttogtam fojtottan. Suikotsu megállt. Jakotsu követte a példáját, mindketten kérdőn tekintettek rám.

- A főnök megerőszakolt? – húzta fel fél szemöldökét a nőiesebb harcos. Nem válaszoltam. Dühösen bámultam magam elé. Jakotsu megkönnyebbülten felsóhajtott. – Hál' istennek, már azt hittem tényleg szerelmes lett beléd.

- Ne örülj Jakotsu, valamiért akkor is védelmezi a lányt. – lombozta le rögtön Suikotsu.

- Ugyan, nyilván csak ágyba akart még bújni vele párszor. Nem hiszem, hogy komolyak lennének Bankotsu szándékai. – legyintett Jakotsu. – Ha annyira aggódna érte, nem engedte volna egyedül közénk. Ez lehet egy üzenet a főnöktől, hogy már nyugodtan tehetünk vele azt, amit akarunk. – mosolyodott el alattomosan, és lassan kezdte előrántani szablyáját. Egy pillanatra ledermedtem.

- Hűtsd le magad Jakotsu. Megbeszéltük, hogy a lányról én kezeskedem. – állította meg Suikotsu, csapattársát.

- Hagyjátok Kazumit! Ne bántsátok! – rúgkapált Rin a levegőben.

- Nyugodj le kölyök! – rázta meg enyhén Jakotsu a kislányt. – Úgyis mind meghaltok.

Suikotsu megrántotta a karomat, így ismét mind tovább indultunk a hegy felé.

...

Felfelé sétáltunk a hegyen. A sziklák göröngyösek voltak, nem éppen a legkönnyebb járófelületek. Meg is csúsztam egy kavicson, és elestem. Suikotsu tartotta a karomat, így még azt is sikeresen megrántottam kicsit.

- Mennyire béna vagy! – sóhajtotta lenézően Jakotsu.

- Engedj már el egy percre, kérlek! – próbáltam kirántani a kezemet Suikotsu szorításából, de a fájdalomtól felszisszentem.

- Talán megsérültél? – guggolt le mellém, bár a csuklómat még mindig fogta. – Szükséged lenne egy orvosra? – vigyorodott el gonoszan. A lehető legcsúnyábban néztem rá, ami tőlem tellett.