A középkorban ragadva

17.fejezet: Forró békülés

- Nem mondtál semmit, nem tehettem mást!

- Megmondtam, hogy bújj el, meg is halhattál volna!

- Biztonságban voltam Inuyasháékkal!

- Nem akarlak még egyszer Inuyasha közelében látni! – mordult rám Sesshoumaru haragosan.

És ez így ment percek óta. Mióta visszaértünk Rinhez, folyamatosan vitatkozunk. Sesshoumaru továbbra is dühös rám, mert utána mentem, én pedig dühös vagyok rá, mert nem érti miért tettem.

Jaken és Rin csak csendben ültek, néhány méterrel arrébb a fűben, és minket figyeltek. Azt hiszem ők már rég elvesztették a fonalat.

- Csakhogy muszáj lesz még találkoznom velük! – mordultam vissza. – Kagoméval még mindig nem tudtam beszélni arról, amiről akartam!

Sesshoumaru, néhány pillanatig csendben bámult rám. Arcáról, lassan eltűnt a neheztelés. Helyét valami más vette át. Talán a csalódottság.

- Tehát, még mindig vissza akarsz térni a világodba? – kérdezte komoran.

A szavam is elállt. Nem tudtam mit felelhetnék erre. Vissza akarok?

A családom...

A barátaim...

Az életem...

Képes lennék mindenről lemondani örökre?

Elkaptam a tekintetem Sesshoumaruról. Rinre és Jakenre pillantottam. Ők továbbra is mozdulatlanul figyeltek minket.

- Én csak - kezdtem óvatosan, – csak, tudni akarom van-e rá mód, hogy hazajuthassak. Addig, nem nyugodhatok. – pillantásomat, újra Sesshoumarura függesztettem. – Tudnom kell. És ha lenne rá lehetőségem, akkor fogok dönteni. Addig... egyszerűen nem tudom, hogy mit akarok.

- Értem. – felelte hűvösen. Néhány másodpercig még engem nézett, majd oldalra pillantott.

- Rin, Jaken. Indulunk – közölte, és elindult.

Hát, már megint itt tartunk. Vitatkozunk, aztán nem szólunk egymáshoz. Jobb volt a kapcsolatom Sesshoumaruval, amíg, még nem voltunk együtt.

Csendben sétáltunk az út alatt. Még Jaken és Rin sem szólaltak meg. Erősen érződött a feszültség a levegőben.

Talán nem is illünk össze Sesshoumaruval. Más világból származunk, mások vagyunk. Soha nem is kellett volna találkoznunk.

És már megint fáj.

El akartam kerülni, azt hittem ez most más lesz. Mi a baj velem? Én tettem tönkre?

Mindig is vágytam a szerelemre. Egy felhőtlen, boldog kapcsolatra, ahogy mindenki. Talán, ez az eszeveszett vágyam okozza, hogy rosszabbnál rosszabb kapcsolatokba sétálok? Aminek már az eleje is fájdalmas. Annyira vágyom erre a boldog érzésre, hogy a kezdeti intő jeleket elhessegetem.

A korábbi kapcsolatomnál rengeteg intő jel volt.

Na, de Sesshoumarunál?

Miért nem képes megérteni engem? Miért ilyen nehéz eset? Elegem van belőle, és mindenkiből.

Egész nap mentünk. Néhányszor megálltunk kicsit pihenni, enni, vagy pisilni, de Sesshoumaruval akkor se nagyon szóltunk egymáshoz. Nem jött ide hozzám, megölelni, vagy ilyesmi, én pedig nem mentem őhozzá. Fáradt voltam még a párducos kaland után, nem aludtam egész éjszaka, így leginkább A-Un-on ültem. Nem akartam aludni, mert féltem, hogy akkor egész éjjel fent lennék.