A középkorban ragadva

53.fejezet: Bankotsu vs Inuyasha

Inuyasha után kiáltottam és beszaladtam a füstbe.

- Kazumi? – hallottam a félszellemet. – Merre vagy? – kilőttem egy nyílvesszőt, fénye pedig eloszlatta a port. Elém tárultak a csata nyomai. Láttam Inuyashát a sziklás fal mellett állni kivont karddal, Bankotsut pedig néhány méterrel előtte pillantottam meg, kezében a Banryuu-val. Most mindketten felém kapták a fejüket. – Hogy kerültél ide? – Inuyasha eltátotta száját döbbenetében.

- Mondtam, hogy maradj odakint! – Bankotsu inkább mérgesnek tűnt. Nagyon nem örült, hogy utána jöttem.

- Elég legyen! Bankotsu.. hagyd békén Inuyashát! Kérlek! – kiabáltam kétségbeesetten.

- Te.. te hoztad őt ide? – ugatta Inuyasha, Bankotsunak címezve szavait. – Végig veled volt? Hogy volt képed elrabolni? Te utolsó aljas...

- Fogd be Inuyasha! – csattant fel a harcos. – Nem beszélgetni jöttünk, hanem harcolni. Nincs időm arra, hogy örökké veled foglalkozzak. – Bankotsu-t egyáltalán nem érdekelte a kérésem. Meg sem hallotta. Nem figyelt rám. – Itt az idő, hogy befejezzem ezt! – lendítette meg az alabárdot, amiből hatalmas, pusztító erő csapott Inuyasha felé. Már tudtam honnan jöttek korábban a robbanások. A félszellem elugrott előle, és Bankotsu fölé kerülve a Tessaigát felé hajította. Bankotsu a Banryuu segítségével eltérítette azt, és a kard az egyik falba állt bele. Inuyasha közben a férfi háta mögé került.

- VASROMBOLÓ LÉLEKRABLÓ! – karmait belevájta Bankotsu karjába, aminek hatására a férfi kezéből is kiesett a fegyvere, két ékkőszilánk pedig ugyancsak kirepült onnan.

- Átkozott! – szorította sebesült karját Bankotsu.

- Heh! Tudtam, hogy a karjaidban voltak!

- Inuyasha, kérlek! – ezúttal a félszellemhez fohászkodtam. – Bankotsu nem rossz ember. Eltévelyedett, de segíthetünk neki!

- Hogy, mivan? – fordult felém. – Miről beszélsz?

- Ne vele foglalkozz korcs. És ne bízd el magad túlságosan. Csupán csak szerencséd volt. – morogta Bankotsu. Egyáltalán tudomást sem akart venni rólam.

- Egyenként tépem ki az ékkőszilánkokat a testedből! – ropogtatta meg ujjait a félszellem. Inuyashában sem reménykedhettem. Ismét a karomcsapással támadt Bankotsu-ra, de a férfi ezúttal kikerülte. Újra és újra, Inuyasha sehogy sem tudta eltalálni őt. A férfi könnyedén mozgott, nem esett nehezére elugrani a csapások elől.

Bankotsu mosolygott. És a következő pillanatban egy jobb egyenessel Inuyasha arcába ütött. A félszellem pedig hátra zuhant, a földön kötött ki.

- Ne pimaszkodj velem félig szellem! Mit gondolsz, ki vagyok én? – fölényeskedett Bankotsu. Inuyasha feljebb tornázta magát, de látszott rajta, hogy az ütés elég fájdalmasan érintette – Én vagyok a Hét harcos vezére, Bankotsu! Nem szándékozom senki ellen sem veszíteni. – vigyorgott ördögien.

Inuyasha hatalmas bajban volt. Remegtek a lábaim. Valamit tennem kellett.

Kilőttem egy nyílvesszőt, egyenest Bankotsu orra elé. Így pedig végre elértem, hogy észrevegyen. Morcosan tekintett felém.

- Kazumi menj innen! Ez most az én dolgom. Ne avatkozz bele!

- Elég legyen Bankotsu! Hagyd békén Inuyashát! Azt mondtad felhagysz ezzel a zsoldos élettel. Meg akarsz változni nem igaz? Kezdhetnéd, mondjuk most! – válaszoltam határozottan. – Fogd már fel, hogy Naraku az igazi ellenség! Nem csak nekünk, de neked is. Nem pedig Inuyasha! – eltökélten néztem a szemébe. Nem hátráltam meg.