A középkorban ragadva

45.rész: A Hijiri sziget

Már a sokadik folyó közelében sétáltunk. Inuyasha sehol sem érzett hasonló illatot, mint ami Naraku bábjából áradt. Végig a hegy közelében maradtunk, Sango, Kirara hátán még el is repült oda újra, hátha talál egy helyet, ahol nincs akadály.

Sajnos azonban nem járt sikerrel, így úgy döntöttünk, továbbra is minden vízi utat ellenőrzünk, ami csak a Hakurei hegyhez vezet.

Egy nap telt el azóta, hogy a Hét harcos megszökött előlünk. Inuyasha még mindig mérges volt rám, ami egy kicsit azért meglepett. Nem gondoltam, hogy ennyire számítanak neki Sesshoumaru érzései. Bár, az igazat megvallva örültem is neki. Meg volt a remény, hogy egyszer még jó testvérek lesznek.

Amikor előző nap elindultunk a palotából, nem sokat beszéltünk. Mindenkinek a történteken járt az esze, egyedül Shippo fogta a fejét, és kérdezgetett minket, hogy miért nem mondunk semmit.

- Megbocsáthatatlan! - csattant fel Miroku váratlanul. Mind kérdőn tekintettünk rá. - Hogy volt képes Bankotsu, megfosztani az erényedtől? - fordult hirtelen felém. - Ez a leggusztustalanabb dolog, amit egy férfi tehet egy nővel. - látszott, hogy Mirokut valóban bosszantotta a helyzet, de fel kellett világosítanom.

- Nem fosztott meg az erényemtől. - pislogtam - Már ha úgy érted, hogy elvette a szüzességemet.

- Hogyan? - szaladt fel a szemöldöke. A többieké szintén.

- Én már akkor sem voltam szűz.. - nyögtem ki zavartan. Az elképedt tekintetektől vér szökött az arcomba.

- Hogy-hogy?.. Ezek szerint.. Sesshoumaru feleségül vett? - kérdezte döbbenten Sango. Ez a téma őt is zavarba hozta.

- Neem.. - húztam el a szót. - Nem Sesshoumaru volt az első. Már előtte is volt egy barátom, még a saját koromban. Vele vesztettem el.

- Na- nade! - vörösödött a szellemirtó - De hát, úgy illik, hogy csak házasság után..

- Nos.. - vakargatta a fejét Kagome - tudjátok a mi korunkban már változtak a szabályok. - az ő arcába is pír szökött. Sejtettem, hogy Kagome még érintetlen volt. Tekintve, hogy még középiskolába jár, gondoltam, hogy pár évvel fiatalabb nálam. Valószínűleg még nem jutottak el arra a szintre Inuyashával.

- Nahát, látom te is képben vagy a témával Kagome! - ripakodott rá a félszellem.

- FEKSZIK! - toppantott a lány. Inuyasha máris a lábaink előtt hevert. - Te csak ne vádolgass engem! Idióta! - fújtatott.

- Ez aztán érdekes. - dörzsölte Miroku az állát, és közelebb lépett hozzám. - És mégis milyen tisztának látszol - fogta meg a kezemet. - Olyan ártatlan arcocskád van. Tényleg te kell, hogy legyél a gyermekeim anyja! - a szerzetes csillogó szemekkel nézett rám, egészen addig, míg Sango jól fejbe nem verte a Csonttörővel.

- Akkor.. Sesshoumaruval is voltál együtt? - porolta le az arcát mérgesen Inuyasha.

- Hát, persze! - szomorodtam el. Az együtt töltött éjszakáink gondolata máris felizgatott. Hirtelen még égetőbbnek éreztem a hiányát.

Többet nem fog úgy hozzám érni..

Inuyasha nyilván elképzelt valamit, ugyanis jól láthatóan kirázta a hideg, aztán elvörösödött a feje. Miroku, két hatalmas púppal a fején, pedig elégedetten hümmögött. Valami az ő agyában is megjelent. Nem kérdeztek többet, és tovább folytattuk az utunkat.

Mostanra talán megemésztették a hallottakat.

...

Egy halászfaluba értünk, közel a hegy lábához. Rögtön kiszúrtuk a falusiakat. Néhány férfi egy kisfiúval vitatkozott.