A középkorban ragadva

58.fejezet: Angyali arc

- KAZUMIIIII!! – visította Rin, ahogy csak a hangszálai bírták. Látta. Mindent látott.

Mikor Misaki elhívta magával a nővérét, messze mentek ugyan, de nem takarták őket fák és bokrok. Jaken és Rin rájuk láttak, bár igaz, hogy így sem tudták mi történik. Kazumi háttal állt nekik és Misakiból is csak azért láttak valamit, mert magasabb volt Kazuminál, egyébként takarta. Mindketten figyelték őket, közben néha körbe kémleltek Sesshoumarut várva. Rin éppen megint a nővérére szegezte a pillantását, amikor megtörtént a baj.

Látta, ahogy Kazumi a folyóba zuhan. Azt is látta, hogy Misaki meg sem próbálja kihúzni. A rémület olyan hirtelen öntötte el, hogy gondolkodás nélkül felpattant, hogy nővére segítségére siessen. Közben a nevét üvöltötte.

Jaken is felkapta a fejét Rin sikolyára, de először fogalma sem volt, hogy mi történt. Csak azt látta, hogy a kislány Misaki felé rohan, aki már egyedül állt a víz mellett.

- Rin! – ugrott fel ő is, és már a kislány után is iramodott, mikor meglátta Sesshoumaru elsuhanó alakját. A férfi Rin elé állt. Amint meghallotta kiáltását már repült is hozzájuk. Szerencsére ruháit még az előtt magára kapta, amúgy is a táborhoz készült visszamenni. Még a figyelmeztető sikoly előtt megérezte Kazumi vérének illatát és átkozta saját ostobaságát. Tudhatta volna, hogy Misaki nem megy el csak úgy, lenyelve a keserű pirulát. Kétszáz év alatt, mióta nem látta el is felejtette milyen bosszúálló típus.

- Sesshoumaru nagyúr! –pillantott fel Rin könnyes szemekkel az előtte álló szellemre.

A férfi nem őt nézte. Misaki mosolygó arcát figyelte. Látta, hogy a jobb keze a csuklójáig véres. Kazumi vére terítette be. A lányt azonban sehol sem látta. Az illatát sem érezte máshol, csak ahol Misaki is állt. Egy szempillantás alatt átszelte a köztük lévő távolságot és a nőstény felé magasodott.

- Mit tettél? – Sesshoumaru próbált uralkodni magán, hangja majdnem olyan nyugodt volt, mint máskor. De csak majdnem. Arcvonásai sem voltak olyan sziklaszilárdak, tekintete némiképp árulkodott az érzéseiről. Tombolt. Odabent üvöltött a haragtól, átkozta magát és átkozta a nőt is. Izmai megfeszültek, karja enyhén remegett, ahogy próbálta visszafogni indulatait. Még nem ölhette meg Misakit. Előbb tudnia kellett mit tett.

- Sesshoumaru nagyúr! – hallotta messziről Rin kiáltását. A kislány ott állt, ahol hagyta, nem ment utána – Misaki a vízbe lökte Kazumit! – sikoltotta sírva. Sesshoumaru szemei elkerekedtek, arcára kiült a döbbenet. Misaki vigyorogva emelte fel véres kezét és mozgatta meg hosszú ujjait, ezzel is jelezve Sesshoumarunak.

- Hálás lehetsz nekem Sesshoumaru. Megóvtalak mindkettőtöket egy korcs fattyútól. – mosolygott, mint aki valóban csodálatra méltó dolgot cselekedett.

- Hogy mondod? – ráncolta a szemöldökét még mindig tágra nyílt szemekkel a férfi.

- Jajj kedvesem, hát hova tetted a szemed? Kazumi nem tudta ez világos, de neked sem tűnt fel? – húzta el a száját csalódottan. Sesshoumaru érezte, hogy a vér kiszökik az arcából. Már tudta mire akar kilyukadni Misaki, de agyával mégsem sikerült igazán felfognia. Mintha erről az információról nem akart volna tudni. – Tessék drágám, ajándék, fogd! – hajított Sesshoumaru felé egy kis üvegcsét. A férfi reflexből elkapta. Felismerte az üvegben lévő lila folyadékot. Misaki régen mindig ezt itatta vele szeretkezés előtt. – Ha korábban is ittad volna, Kazuminak nem kellett volna meghalnia. – rótta meg, mintha csak egy rossz kisfiúval beszélne. – Legközelebb, ha halandókat akarsz dugni, előbb védd meg őket és magadat is egy félvér korcstól.