A középkorban ragadva

26.fejezet: A vízesés alatt

A rész némi John Wick spoilert tartalmaz, de ott ezt majd jelzem :D Ja és erotikus tartalom is várható lesz.

Egyre mélyülő csókunkat egyikünk sem szakította félbe. Karjaimat Sesshoumaru nyaka köré fontam és próbáltam még közelebb húzni magamhoz. Egyre forrósodott a levegő köztünk, nyelveink táncot jártak egymással. A tudatom elködösült, a testem lángolt. Minden porcikám Sesshoumarut kívánta. A férfi is így érezhetett, száját elszakította az enyémtől, és a nyakamat kezdte vadul csókolgatni. Ajkainak minden érintésére megborzongtam. Le akartam venni a zavaró páncélt róla, de fogalmam sem volt, hogyan tudnám megtenni, ezért csak a férfi hajába sikerült beletúrnom, és közelebb rántanom magamhoz. Sesshoumaru keze a szoknyám alá csúszott és belemarkolt a fenekembe. Az érzéstől kéjesen felnyögtem, majd szája újra rátalált az enyémre. Sesshoumaru ujjai a bugyim alá férkőztek, amikor meghallottam Rin ásítását. Teljesen el is feledkeztem róla, hogy nem vagyunk egyedül.

A kislány bágyadtan felállt a helyéről, és lassan felénk fordult. Sesshoumaruval megdermedtünk a pózban, nem húzódtunk el egymástól. Igaz nem ültünk túl közel a tűzhöz, így kívülről úgy nézhettünk ki, mint akik szimplán ölelkeznek. Bár Sesshoumaru keze még mindig a szoknyám alatt pihent.

- Umm, mit csináltok? – kérdezte Rin, a szemét dörzsölgetve. Szerintem még félig aludt.

- Csak... - pislogtam Sesshoumarura, majd rövid gondolkozás után újra Rinre – csak ölelkezünk – válaszoltam ártatlanul. Végülis kb csak ennyi történt. Ez még nem számít hazugságnak. – Baj van Rin? Miért keltél fel?

- Pisilni kell – vallotta be, még mindig laposakat pislogva.

- Elkísérjelek?

A kislány csak bólintott, úgyhogy Sesshoumarunak muszáj volt elengednie, hogy ki tudjam kísérni Rint. Az engem ölelő szellem nem örült a váratlan fordulatnak, de egy halk sóhaj kíséretében eleget tett a kérése

Ahogy Rinnel sétáltam, megéreztem, hogy engem is hív a természet, úgyhogy végül egymásnak háttal guggoltunk a bokrok mögött.

Mikor felhúztam a bugyim, eszembe jutott, hogy az imént Sesshoumaru kis híján megszabadított tőle. Nem kellett sok, hogy megtegyük. Ha Rin nem ébred fel, valószínűleg már Sesshoumaru alatt feküdnék. A gondolattól paprika pirosra égett az arcom. Talán még jobb is, hogy így alakult, mi lett volna, ha Rin az akció közben kel fel? Hogy magyaráztuk volna ki, te jó ég. Nem ez lett volna a megfelelő hely és idő az aktusra.

- Kazumi alszol mellettem? – fogta meg Rin a szoknyámat. Meglepődtem a kérdésen, bár igaz, hogy régen aludtunk utoljára együtt. Olyan aranyosan nézett rám, hogy nem tudtam nemet mondani, így hát bólintottam.

Mikor visszaértünk a táborhelyre, mutattam Sesshoumarunak, hogy Rin mellett alszok ma éjjel. Sesshoumaru felállt és odaadta nekünk a prémjét. Rinnel rá feküdtünk, és a kislány a kezemet fogva, szinte rögtön el is aludt. Én még Sesshoumarut figyeltem, aki mellém telepedett törökülésben, majd szabad kezemet magához húzva lehelt rá egy csókot, és ölébe téve végig ujjával simogatta, míg el nem aludtam.

...

Másnap, miután megettük reggelire a maradék malacot, elindultunk a közeli folyóhoz (ahol a minap borotválkoztam) és Rinnel megmosakodtunk kicsit. Én levetett cipővel, Rin pedig feltűrt szoknyával trappolt a vízben. Sesshoumaru a parton ülve csöndben figyelte tevékenységünket. Jaken is így tervezte, azonban mi nem akartuk kihagyni a jóból, így két egymásra locsolás közt, mindketten egyszerre támadtunk rá. A kis koboldot meglepte váratlan akciónk, és csuromvizesen felpattanva, a levegőt csapkodva szidni kezdett bennünket. Szerencsére nem vettük magunkra, ehelyett megragadtuk, és berántottuk a folyóba. Ott aztán bosszúból iszonyú gyors iramban elkezdett fröcskölni minket. Rinnel sikongatva próbáltunk védekezni és támadni. Azt hiszem ekkor már Jaken is élvezte a játékot, bár a világért sem vallotta volna be.