Shiokawa Kazumi egy 18 éves lány. Szüleivel még gyerekkorában külföldre költöztek. Azóta alig voltak japánban, így a lány nem sokat tud az ottani kultúráról. Majd az érettségije után japánba látogatnak, nagyszüleihez. Ott egy fesztiválon, felfigyel...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sűrű sötétség vett körül. A levegőben vérszag terjengett. Egy kopár vidéken sétáltunk az esti égbolt alatt. Azonban a csillagokat most eltakarta a sűrű köd. Csak az öngyújtómmal tudtam némi fényt gyújtani, míg gyalogoltunk ezen a barátságtalan környéken.
Sesshoumaru nem volt hajlandó még letáborozni, ahogy azt megszoktuk. Az előttem haladó férfi most szemlátomást sietett valahova.
- Már közeledünk. - hallottam a hangját. - A meggyilkolt szellem, hamarosan elénk tárul.
Vajon miféle szellem lehet az, ami ennyire érdekli Sesshoumarut? Különösen egy halott szellem. Mégis mit akarhat tőle?
Töprengésemből újra Sesshoumaru hangja ébresztett.
- Jaken! - a szólított kissé összerezdülve nézett ura felé. Bizonyára ő is gondolataiba mélyedt - menj előre. Nézd meg tiszta-e a levegő. Ha valami állat, vagy szellem lakmározna a húsából, öld meg. - parancsolta.
- Igen nagyuram - indult futásnak a kis gnóm.
- Várj Jaken mester, én is megyek! - kiáltott utána Rin, majd utána iramodott.
Megint kettesben maradtunk Sesshoumaruval. Azóta nem szóltunk egymáshoz, hogy elindultunk Kouichiéktől. Ennek már három napja. Már nem voltam megsértődve. Nem is haragudtam rá, semmi ilyesmiről nincsen szó. Csak úgy éreztem, ő haragszik rám. Tudom, hogy túlreagáltam a dolgot, de mégsem kértem eddig bocsánatot. Vajon miért nem tudom rávenni magam?
- ..Egy meggyilkolt szellem, ahogy Sesshoumaru nagyúr előre megmondta - hallottam meg Rin hangját nem sokkal előttünk.
- Vajon ki tehette ezt? - Csodálkozott el Jaken
- Inuyasha tette. - válaszolta meg a kérdést Sesshoumaru. De mégis ki az az Inuyasha? - Inuyasha ölte meg. Bár nem hiszem, hogy ép bőrrel megúszta a harcot. - a tetemhez sétált, amit a nagy ködben csak most vettem észre. Egy hatalmas szellemfej terült el a földön. A teste darabjai körülötte, egészen kis részekre szelve hevertek. Sesshoumaru a szellem szarvainál fogva emelte magasba a fejet. Tudtam, hogy Sesshoumaru nagyon erős, de ilyenkor még mindig meg tudott lepni. Az a fej majdnem akkora, mint ő maga. Súlyát tekintve pedig minden bizonnyal jóval nehezebb is Sesshoumarunál. Ő mégis könnyedén felemelte.
Rin felsikkantott. Nem csodálom. Engem is halálra rémít ez az ijesztő szellemfej, hiába halott.
- Menjünk! - parancsolt ránk Sesshoumaru, és a fejet a vállára dobva elindult.
- Magunkkal visszük a fejet is nagyúr? - sietett utána Jaken.
Valóban érdekes. Vajon mire kell Sesshoumarunak ez a démoni fej?
Besétáltunk a fák közé. Majd néhány méter után egy kisebb tisztáshoz értünk.
- Rin, ti itt maradtok Kazumival. - csendült Sesshoumaru hangja. - Jaken te velem jössz.
