A középkorban ragadva

40.fejezet: Szétválva

Sesshoumaru visszafelé tartott, Kazumival a karjában. A-Un követte őket, kissé lemaradva. A szellemnek nem tetszett a lány ábrázata. Kazumi percek óta nem mozdult, lélegzett ugyan, de arca falfehéren világított. Megmérgezték, ez világos volt számára.

Mikor megtudta, hogy nem Bankotsu, hanem valami Mukotsu került a lány közelébe, kissé megnyugodott. Azt azonban nem felejtette el, hogy fojtogatta Kazumit, mikor ő maga megérkezett. Így is haragudott magára, hogy nem rögtön a lány után eredt, hanem hagyta, hogy elvonják a figyelmét. Kazumi nagy veszélyben van ebben a korban. Akárhová megy egyedül, kevés esélyét látta, hogy sokáig életben maradna.

Most azonban úgy tűnt, jelen pillanatban is életveszélyben volt. Abban bízott csupán, hogy Rin tud vele valamit kezdeni a gyógynövényeivel.

Hamar visszaért a táborhelyhez. Rin és Jaken ott várták türelmetlenül. Mikor észrevették őket, a kislány már eléjük is szaladt.

- Rin, gyógyfüvekre lesz szükségünk! – szólalt meg türelmetlenül a szellem. Minden perc késlekedés halálos lehet Kazumi számára.

- Ah! Kazumi! – Rin észrevette, hogy nagy baj van. Nem tétovázott, a nagy hátizsákhoz szaladt, és minden növényt ki vett belőle. Sesshoumaru közben lefektette Kazumit a leterített plédre. – Mi történt vele? – térdelt le melléjük a kislány, szétterítve maga körül a virágokat.

- Mérgezés! – Sesshoumaru csak ennyit mondott. A kislány pedig erősen agyalni kezdett, hogy ezzel mit is tudna kezdeni. – Mérges gázt lélegzett be. – tette hozzá Sesshoumaru, hogy egyértelműbb legyen a probléma.

- Talán.. – nézegette a növényeket Rin, majd párat megragadva, kis tálkába tette őket, és elkezdte összetörni.

Sesshoumaru Kazumi arcát figyelte. Eszébe jutott, hogyan is váltak el előző éjjel. Szeretné majd, ha a lány is elmondaná neki, pontosan mi történt közte és Bankotsu közt, bár aggódott, hogy fájdalmas sebeket fog feltépni. Mégis, úgy érezte joga van a lány szájából hallani.

Ahogy a gyönyörű, fiatal nőt nézte, átjárta a harag. A harag, az iránt a férfi iránt, aki bemocskolta őt. Hibásnak érezte magát. Ha ott lett volna Kazumival, nem történhetett volna ilyen vele. Néha elfelejti, hogy a lány nem idevalósi, túl naiv és ártatlan ehhez a világhoz.

Gyengének azonban nem hívhatta. Nem. Kazumi erős nő volt. Méghozzá papnő. Csiszolatlan még, de volt akarata, és többször is bizonyította, hogy képes megvédeni magát. Azonban nem mindentől és mindenkitől. Sesshoumaru sosem érezte úgy, hogy a lány hátráltatná őt. Épp ellenkezőleg, több erőt adott neki, mint amennyit valaha is magában érzett. Függött már a lánytól, és ez korábban még meg is ijesztette, de mára már hozzászokott a gondolathoz. Szüksége volt Kazumira. Szerette őt. Jobban, mint eddig bárkit. Valójában sokáig nem is hitte, hogy képes a szerelemre. Soha egy nő iránt sem érzett hasonlót. Ez a halandó lány pedig olyan érzéseket csalt ki belőle, amiről még csak azt sem tudta, hogy léteznek. Különösen benne.

Nem akarta, hogy Kazumi elhagyja. Nem is lett volna képes elengedni. Akármi is történt..

Még akkor is nehezen tenné meg, ha a lány valóban hűtlen lett volna hozzá. Talán csak úgy hagyná őt végleg elmenni, ha tudná, hogy lesz, aki vigyáz rá. De lehet, hogy titokban még így is követné minden lépését.

- Talán, ez jó lesz – motyogott Rin, majd elkészítve a főzetet, vízbe keverve próbálta megitatni Kazumival. Sesshoumaru segített neki megemelni a fejét. – Nem biztos, hogy hatni fog, ilyen mérgezéssel nem találkoztam még.. – a kislány hangja ijedt volt és zaklatott. Nem bízott a főzetében. Sesshoumaru is egyre idegesebb lett. Érezte, hogy a lány sokkal nehezebben veszi már a levegőt. Szíve is egyenetlenül dobogott. Nagyon aggódott. Mit tegyen, ha Rin főzete hatástalan lesz?