A középkorban ragadva

42.fejezet: Egy testben, két lélek

„Mit tudsz a fogamzásgátlásról?"

A kérdésem először igencsak zavarba hozta Suikotsut, de végül megpróbált segíteni nekem.

Ajánlott néhány gyümölcsöt és növényt, amikből teát csinálva, vagy csak simán önmagukban fogyasztva segíthetnek, bár nem minden esetben megbízhatóak. A legtöbb növényt inkább a vetélés elősegítéséhez javasolta. Tehát, akkor ajánlatos fogyasztani, ha teherbe estem már.

- És esetleg olyat tudnál nekem készíteni? – kérdeztem, miközben sétáltunk vissza a kunyhó felé. Szegényt még lefürödni sem hagytam, ez a téma túlságosan érdekelt. Nem véletlenül..

- Igen, azt hiszem – bólintott. – Szóval.. várandós vagy?

- Nem! – vágtam rá hevesen. – Remélem, hogy nem. – fordítottam el a fejemet. Kizárt.. De jobb félni, mint megijedni. Szeretnék biztosra menni.

Kikyo várt minket a faházikóban. A gyerekekkel foglalkozott. A kicsik nagyon kíváncsiak voltak a gyönyörű papnőre. Suikotsu a kosarakhoz ment, amikben a gyógynövényeit tartotta. Követtem őt, és segítettem elkészíteni a főzetet.

- Mit csináltok? – jött közelebb Kikyo.

- Fogamzásgátló gyógyitalt – válaszolta Suikotsu, felnézve a papnőre – Pontosabban, inkább olyat, ami vetélést okoz.

- Hogyhogy? – csodálkozott el. Én pedig fülig vörösödtem.

- Nekem.. – szólaltam meg halkan, de nem hagytam abba a levelek morzsolását. Kikyo-ra sem mertem rá pillantani, így nem láttam milyen arcot vághatott.

- Kazumi..

- Nem vagyok terhes! – kaptam rá a tekintetem hirtelen. – Csak.. csak elővigyázatos.. – Kikyo csak szótlanul a szemembe nézett, néhány másodpercig, de aztán, úgy döntött nem kérdez többet. Leült mellénk és segédkezett.

Mikor elkészültünk szinte azonnal lehúztam az italt. Suikotsu felállt, és végre elment fürödni, ahogy korábban is tervezte. Ketten maradtunk Kikyo-val, na és persze a többi gyerekkel, akik a házban foglalták el magukat éppen.

Kikyo úgy tűnt, valami magyarázatra vár tőlem. Felsóhajtottam.

- Féltem, hogy terhes lehetek, ezért kértem Suikotsu-t, hogy készítsen nekem ilyen löttyöt. – vontam vállat.

- Inuyasha bátyjának a gyermekét, nem akarnád megtartani? – ráncolta a szemöldökét.

- Sesshoumaruval már nem vagyunk együtt és.. – nyeltem vissza a könnyeimet – most nem is az ő gyerekét várnám – halkult el a hangom. A padlót pásztáztam. Olyan irreális volt az egész gondolat, hogy terhes lehetek. Pedig, igazából minden esély megvan rá. De, ha ne adj isten, így is lenne, remélem ez a főzet valóban hatásos. Persze Suikotsu megmondta, hogy nem árt egy hétig, minden nap fogyasztani belőle, hogy biztosabbra mehessek, úgyhogy így is fogok tenni.

- Hogy érted ezt? – döbbent le Kikyo – Ha nem akarsz beszélni róla, elfogadom. De engem őszintén érdekel, miért döntöttél úgy, hogy elhagyod Sesshoumarut. Ezek szerint beleszerettél, valaki másba?

- Nem! – csattantam fel. – Én csak.. – megremegett a hangom. Nem álltam még készen rá, hogy erről beszéljek. Ha megteszem, a könnyeim előtörnek, én pedig összeomlok. És akkor talán össze sem szedem magam többé. Ezt még nem engedhetem meg magamnak. Nem most. Csak, ha elértem a célomat. – Én.. – elhomályosult a látásom. Vissza kell tartanom. Nem fakadhatok ki.