A középkorban ragadva

60.fejezet: A világhódítás kardjai part1

- Ohh, Inuyasha! – fogtam a fejem hitetlenül.

- Jól van, na! Félreértettem a dolgot kicsit, ez van. – fordult el tüntetően, karba fonva kezeit.

Kagome és Inuyasha már itt voltak velem a 20.században. Előző este jöttek, de csak most mondták el, hogy Inuyasha és Sesshoumaru összezördültek, miután visszatértek a középkorba. Ennek pedig az volt az oka, hogy Inuyasha úgy hitte Sesshoumaru támadott meg engem, mégpedig azért, hogy végezzen Bankotsu gyerekével. Nem örültem a hallottaknak, de hát, ami történt, megtörtént. Két hetes dolog volt már ez, rég a múlt. Viszont azóta ők sem találkoztak Sesshoumaruval, így nem tudták miért nem látogatott meg engem. Ami meglepett, már csak azért is, mert, ha mondjuk nem is tudott eljönni hozzám, mert a kút nem engedte át, azt hittem, mire letelik a két hét, újra a kútnál lesz..

Hiszen tudta a varratszedésem időpontját, ahogy Inuyasha és Kagome is. Mégsem ment el a Csontok kútjához. Ez rosszul érintett, de próbáltam nem foglalkozni vele. Már néhány órája túl voltam a kórházi látogatáson. Az orvos szerint még szükségem lenne 1-2 nap pihenésre, így úgy döntöttünk (vagyis inkább a többiek döntöttek úgy), hogy várunk még, ők pedig itt maradnak velem. Kagome úgyis szeretett volna suliba menni. Be kellett hoznia a lemaradását.

- Na, sziasztok! Délután jövök! – köszönt el tőlünk Kagome és már rohant is az iskolába.

- Keh! – huppant le morcosan Inuyasha a padlóra.

- Talán valami gond van? – guggoltam le mellé.

- Kagome állandóan elmegy abba az iskolába, aztán meg ígérgeti, hogy hamar visszatér az én világomba, de folyton hazudik. – morcoskodott. – Mikor hazaér neki áll a könyveit bújni és nem is foglalkozik mással.

- Azaz, veled? – pislogtam mosolyogva. Inuyasha nem felelt, csak duzzogott. – Olyan furák vagytok ti nekem. – ültem le, és a vállának dőltem.

- Már, miért?

- A ti kapcsolatotok a sajátomra emlékeztet. Az első barátommal. Csak ti jobban ragaszkodtok egymáshoz.

- Miért, milyen volt az első kapcsolatod? – pislantott felém érdeklődve.

- Ez a se veled, se nélküled. – feleltem egykedvűen – Ha együtt voltunk, az volt a baj, ha pedig nem, akkor meg az. Nem illettünk össze, de nem tudtuk elengedni egymást. Legalábbis egy ideig.

- Te így látsz engem és Kagomét? – szaladt össze a szemöldöke.

- Nem, nem teljesen. Szerintem ti szeretitek egymást, csak zavarban vagytok, vagy nem is tudom. – filóztam – Talán Kagome kora a gond, még csak 15 éves, nem tudja, hogy is kellene bánnia egy fiúval. Szerintem idővel javulni fog majd a hozzáállása, csak tartsatok ki. – mosolyodtam el.

- Ideje lenne. – motyogta az orra alatt.

- De csókolóztatok már, ugye? – lestem felé gyanakvóan. Inuyasha arca egy pillanat alatt vörössé változott. – Na? – távolodtam el tőle kicsit, hogy jobban rálássak.

- Egyszer.. – dünnyögte.

- Csak egyszer? – esett le az állam.

- Az is csak azért volt, mert.. mindegy. Nem voltam magamnál és Kagoménak így sikerült észhez térítenie. – lángolt az arca. Próbált minél jobban elfordulni tőlem, hogy ne nézhessem.

- Te jó ég. – fogtam a fejem. – Azért azt hittem puszi meg ölelés szokott lenni köztetek. Kikyoval is ilyen szűziesen viselkedtetek?

- Kikyo más volt.. – merengett el, szemébe szomorúság költözött. Úgy döntöttem nem firtatom. Végtére is semmi közöm hozzá, hogyan bánnak egymással.