A középkorban ragadva

61.fejezet: A világhódítás kardjai part2

Hosszúúúú kihagyás után újra itt, azonnal két fejezettel. Remélem a 2.kicsit kárpótlásul szolgál majd a sok késés miatt. Nos nem tudom mikor hozom majd a kövit, de egyszer biztos :D Még ha már senkit nem is fog érdekelni a sztori ^^" meg tudnám érteni.  De én szeretem, szóval, ha törik, ha szakad de végig fogom írni, még ha nyugdíjas koromig is fog tartani xd de remélem ennyire nem leszek lassú

Ismerős borostyán szempár talált az enyémre.

Sesshoumaru..

Boldogság járt át, majd elnyelt a sötétség.

...

Hangokat hallottam magam körül. Éreztem, hogy csukva van a szemem. Hirtelen nem tudtam hol vagyok és, hogy mi történt, de hamar kitisztult a fejem. Óvatosan nyitogattam a szemeimet, laposakat pislogva, hogy a hirtelen fény ne vakítson el. De erre nem volt szükségem, csak a sötét eget láttam. A nap már régen lement. Kerestem azt a borostyán tekintetet, amit az ájulásom előtt láttam, de helyette egy barna szempárra akadtam.

- Rin? – motyogtam kiszáradt torokkal.

- Kazumi, felébredtél? – borult a nyakamba boldogan.

- Kazumi. Jól vagy? – Sango jelent meg a másik oldalamon. Összezavarodtam. Nem értettem, miért van itt a szellemirtó lány. Rin leszállt rólam, így sikerült ülőhelyzetbe tornáznom magam. Ahogy lassan körülnéztem Inuyasha csapatát pillantottam meg. Itt volt Miroku, Shippou, Sango és Kirara. Kagome épp akkor kezdett ébredezni mellettem. Toutousai és Myoga is velünk voltak, sőt még Jaken is. Egyedül Inuyasha és Sesshoumaru hiányoztak.

- Kagome is felébredt. – hallottam Shippou hangját.

- Hol van Inuyasha? – tápászkodott fel a lány is, bár még gyengének tűnt, én is az voltam – Mi történt vele? Miért nincs itt?

- Meh! Kit érdekel, hogy hová ment az a bolond? – Jaken a tűz mellett ülve morgolódott.

- Jaken, Rin, hogy kerültök ide? – kérdeztem – Hol van Sesshoumaru?

- Ha azt feltételezed, hogy Sesshoumaru itt hagyott minket, akkor tévedsz.. – duzzogott tovább a kis szellem.

- Micsoda? Itt hagyott titeket? – döbbentem le. És ezek szerint engem is.. Ez az információ szíven ütött.

- Igen. – bólintott a kislány szomorúan.

- Maximum titeket! – ugrott fel Jaken mérgesen. – Nem is értem miért vagyok itt veletek. Sesshoumaru nagyúrnak szüksége lenne a segítségemre.

- Örülök, hogy megint itt vagy Kazumi. – Rin szája újra mosolyra húzódott. Bár fájtak a hallottak most mégis melegség járt át. Hiszen Rint is olyan régen láttam. Szegény mennyit aggódhatott miattam. Ismét magamhoz öleltem.

- Hiányoztál Rin. – Jakenre pillantottam. – És te is Jaken.

- Mrhm! – ennyi reakciót kaptam a kis szellemtől. Nem sértődtem meg, úgy éreztem Jaken is aggódott értem legalább egy kicsit.

- Köszönöm, hogy megmentettetek minket. – Rin köztem és Kagome közt járatta a szemét. Majd felkelt mellőlem és egy kis csomagot nyújtott Kagome felé.

- A szelídítő gyöngyök. – nyitotta ki Kagome a kis kendőt, amiben valóban gyöngyök csillogtak.

- Ezek olyanok, mint amik Inuyasha nyakláncán voltak. – pislogtam értetlenül.