Szerelmünk Záloga

5. Megpróbáltatások

Újabb reggel, újabb nehéz nap kibírhatatlan emberek mellett. Persze a kibírhatatlan jelzőt nem a barátaimra értem. Malfoy tegnapi húzása miatt szinte alig aludtam. Nem mertem elaludni. Őszintén szólva, egy kicsit tartottam tőle. Na jó, nagyon is tartottam tőle.

Kibújtam az ágyamból. Malfoy nem is tért vissza a szobába az este folyamán. Nem baj, én aztán nem bánom. Biztos az egyik ribijével hancúrozott, hamár engem nem tudott megdugni. Hihetetlen.

Gyorsan elkészültem, majd villám sebességgel mentem ki a szobából. Azonban a klubhelyiségben feltartottak.

- Dieeeee! - futott oda hozzám Sarah, majd szorosan megölelte a derekamat, hiszen csak odáig ért fel. - Hogy aludtál? Remélem nem haragszol a tegnapi miatt..

-- Szia Sarah! Dehogy haragszom, kisprücsök. - mosolyogtam rá. Végülis, tényleg nem az ő hibája, hogy az a szemétláda kihallgatta a magánbeszélgetésünket.

-- Akkor jó! - virult ki a kislány. - Kérhetek tőled egy óriási segítséget? - kérdezte félénken.

-- Attól függ, mi az a valami. - mosolyogtam rá sokatmondóan.

-- Hát.. tudod annyi a baj, hogy.. sajnos nem nagyon megy bűbájtan. És arra gondoltam, hogy talán te tudnál nekem segíteni megérteni?

A kislány szeme úgy csillogott, mintha most nyerte volna meg a varázslottót. Hogy mondhatnék nemet?

-- Persze, szívesen segítek.

-- Tényleg? - kapta fel a fejét, majd sugárzó arcal rámugrott. - Köszönöm, Die! Kösziiii!!!

-- Jólvan, én is örülök, Sarah, de megfojtasz. - nevettem.

-- Bocsánat. - mondta, majd elengedett.

Megbeszéltük az időpontokat a kislánnyal. Végül szerda, vagyis holnap estére esett a legközelebbi találkozás. A többi meg majd csak adja magát.

Mivel még mindig nem tudtam merre van a Nagyterem, elakartam menni megkeresni Harryéket. Azonban a kis Sarah azt mondta, ő tudja az utat, csak kövessem. A kislány kézen fogott és magabiztosan vezetett a folyosókon. Nem érdekelt, hogy megbámulnak minket. Egy parányit sem érdekelt. Ezt a kislányt csak most ismertem meg, de olyan, mintha a kishúgom lenne. Mindig is vágytam egy testvérre. Akire mindig számíthatok, akivel bármit megtudok beszélni, aki megvéd és kiáll mellettem a legnehezebb időszakokban is. De sajnos ez nem adatott meg. De legalább most itt van Sarah.

Közben lelkesen mesélt nekem a tegnapi átváltoztatástan órájáról. Elmondta, hogy McGalagony meg is dicsérte, amiért jól elvégezte a feladatot. Ez a lány maga a cukiságbomba.

-- Neked mi lesz az első órád? - kérdezte, miközben még mindig kézen fogva szögdécselt mellettem.

-- Ha minden igaz, dupla bájitaltan. - fintorogtam.

-- Most miért fintorogsz, az nagyon is jó tantárgy! Ráadásul Piton professzor tartja az órát. Imádom őt! - lelkendezett.

Én döbbenten álltam meg egyhelyben. A kislány felém fordult, és értetlen arckifejezéssel meredt rám.

-- Miaz? Miért nézel rám ilyen furán? - döntötte oldalra a fejét.

-- Azt mondtad, te szereted Piton professzort? - kérdeztem hitetlenkedve.

-- Igen! Ő a legjobb tanár!

Csodálkoztam az elsős kijelentésén. Méghogy Piton a kedvenc tanára! Ez meg, hogy jutott az eszébe?! Persze, ízlések és pofonok, de akkor is. Furcsa..