Szerelmünk Záloga

56. Törött asztal

Mit ne mondjak, irtó szar érzés tudatában lenni annak a ténynek, hogy a világ egyik legrettegettebb varázslója visszatért és a vérünk kiontására készül. Habár én nem láttam a saját szememmel, ahogy Harryt a tudatában kínozza az a kígyóképű alak, de biztos, hogy nem lehetett szép látvány.

Na meg ott van a másik igen súlyos probléma. Azok a telibevert szimbólumok, amiket Dracoék házánál tartott páva tollaiban fedeztem fel. Még csak délután van, nemrég végeztem az órákkal, mégis nem tudom kiverni a fejemből azokat a kereszteket, amik az életem megnyomorítását jelképezik.

Az a kurva jóslat is csak papolt nekem a halálról, valami féle feláldozásról meg valami erőről is nagyban hablatyolt. De nem tudta volna egész egyszerűen kinyögni, hogy milyen tetves jövő vár rám! Áhh, dehogy, minek az?

Ezeknek az összessége pedig nagyban megnehezítik a dolgomat. Egyfolytában ezeken kattogok. És Dracon is. Mostanában furcsán viselkedik.

Mikor ma rákérdeztem, hogy hogy jutott be a minisztériumba, először megpróbált kibújni a válaszadás elől. De nem hagytam annyiban. Végül azzal állt elő, hogy hallotta, mikor azt motyogják, hogy Harry Potter a minisztériumba készül, majd a hop-hálózatot használva eljutott hozzánk. Egy kicsit sántított a dolog, de nem kérdőjeleztem meg. Miért is tettem volna? Hiszek neki. Bízom benne. És ennyi épp elég.

Ha nem lenne elég a bajokból, akkor mondok még: Holnap este utazunk haza! Persze, ez nem is lenne baj normál esetben, csakhogy az a probléma, hogy az én esetem nem normális, hanem komplikáltabb, mint egy kör alakú háromszög.

Ugyanis ha visszamegyek a Weasleykhez, akkor nem találkozom Dracoval. Az egész nyári szünetben nem láthatom őt.. Az apja megtiltotta, hogy bármiféle kapcsolatot alakítson ki velem. Így is próbálja meggyőzni a szőkét, hogy szakítson velem, de ez furcsa. A múlt hónap óta nem hallok egy rossz szót sem. Nekem ez nagyon sántít..

Most éppen a könyvtárban olvasgatom az utolsó elérhető animágus könyvet. Ebben a szekcióban legalább 50 könyv szól erről a mágiaágról, és én eddig 49-et kiolvastam. Hát igen, aki szinte falja a betűket, azoknak ez meg se kottyan.

Azonban most valami megzavarja szeretett hobbim történését.

-- Szia, kislány. Hiányoztam? - ül le elém Lucas.

Ezt nem hiszem el.. Mi a francot akar még tőlem ez a csávó?

-- Na, visszaköszönni nem tanítottak meg Ausztráliában? Vagy elvitte a hippogriff a nyelved? - szájal velem.

Majd akkor is így fog dumálni, ha pofánbaszom?

-- Hagyj engem békén, Darell. - bújok újra a menedéket nyújtó lapok közé. - Nem tartozik rád, hogy mi van velem.

-- De engem érdekel.

-- Magasról szarok rá.

-- Mikor lettél ilyen nagyszájú?

-- Mindig az voltam, csak a köcsög emberek mellett mutatkozik meg. - vigyorgok. - Ha csak ezért jöttél, akkor akár el is mehetsz.

-- Nem, nem csak ezért jöttem. - ül feljebb a székén.

-- Akkor nyögd már ki, ne nekem kelljen kitalálnom. Van ennél fontosabb dolgom is. - teszem le egy percre a könyvem, hogy a barna hajú fiú szemeibe nézhessek.

-- A barátoddal kapcsolatos. - mondta ki nagy undorral a barát szót. - Szakíts vele!

Felnevetek.

-- Mégis mi okom lenne ilyet tenni? - kérdezem még mindig kuncogva.

-- Azért, mert azt mondtam. És ha nem teszed meg, akkor rosszabbul fogsz járni. - fogja meg a kezem az asztalon, mire én leblokkolok. - Én csak neked akarok jót, drága. - simogatja a kézfejem.