Szerelmünk Záloga

42. Látogatók

Ezután csendben folytatjuk tovább a kora délelőtti reggelit. Majd hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülemet. Felkapom a fejem, ahogy Draco is. Összenézünk, és máris megértjük. Tudjuk, ki az.

-- Na hát helló, Malfoy rezidencia! - szelte át a házat Blaise Zambini hangja.

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

-- Blaise? - kapjuk fel Dracoval egyszerre a fejünket.

-- Hello, haver. Rég találkoztunk. - vigyorog Zambini.

-- Te mit keresel itt? - akad fenn Draco.

-- Inkább mit keresünk itt. - halljuk meg Paksy Parkinson hangját is.

-- Pansy?! - áll fel Draco az asztaltól. - Ti meg mi a cickányt kerestek itt?!

-- Én hívtam őket. - áll fel Narcissa az asztaltól. - Boldog születésnapot, kisfiam!

-- Ja, boldog szülinapot, haver. - mosolyog Zambini Dracora.

-- Azt hitted, elfelejtettük a szülinapod? Erre inni kell! - emel fel Pansy egy nagy üveg vodkát. - És ezen kívül még van csomó más alkohol. - vigyorog, majd rápillant a szigorú tekintetű Narcissára. - Öhmm... Vagyis nem, ezekben az üvegekben itt csak.. csak..

-- Csak koboldpisi van! - vágja rá Blaise, mire kiérdemel négy értetlen pillantást, ebből három most szúrta le Zambinit gondolatban.

Az egyik én vagyok..

-- Kobold pisi? Ez komoly, Zambini? Jobb nem jutott az eszedbe? - néz rá rosszalóan a szőke.

-- Ami nincs, abba nem juthat több ötlet. -  vetem fel.

-- Igaz is! - neveti el magát Pansy, majd közelebb megy a merev testtartású fiúhoz. - Bocsika Szívem, de ami igaz az igaz.

Draco és én egymásra nézünk.

Jól hallottuk?!

-- Szívem? - vonja fel a szemöldökét a szőke.

-- Igen. Ó, ti még nem is tudjátok! - csusszan közelebb a fülig érő mosolyú fiúhoz. - Blaise és én együtt vagyunk. - fogja meg Pansy az említett kezét.

Az arcomon most egy nagyon ritkán látható mosoly terül szét. Ahogy látom a barátaim, akik boldogan szorítják egymás kezét, örömmel tölt el. Mióta észrevettem a közöttük lévő kémiát, már azóta szurkoltam nekik. Mikor a vonaton kirángattam Dracot a kabinból, akkor is ebben reménykedtem. És tessék. Összejöttek.

-- Jajj, de örülök nektek! - beszéd közben Pansyhez megyek, megfogom a kezét és lányosan ugrálni kezdünk. Visítva beszélünk, irtó vékony hangon.

-- Ezeket meg mi lelte? - halljuk meg Blaise hitetlenkedő hangját.

-- Nem tudom. - méreget minket Draco is. - Talán valami féle idegrohamot kaptak..

-- Jajj fiam, ennyire nem lehetsz szűklátású. - pacskolja meg gyermeke vállát Narcissa oldalra biccentett fejjel. - Csak örülnek a másik kapcsolatának.

-- Mi is örülök a másikének, Mrs. Malfoy, de nem kezdünk el visítva ugrálni. - forgatja barna szemét Zambini.

-- Hát persze, hogy nem. - fordul feléjük Pansy csípőre tett kézzel. - Mert egy zsák lepke érzelmi szintjén álltok. - forgatja a szemét.

-- Te pedig.. - akar visszaszólni Blaise a barátnőjének, de három mérges nő pillantása belé fojtja a szót. - Semmi..

-- Mi is így gondoltuk. - mosolygok rá negédesen, majd beljebb tereljük a barátainkat a szalonba.