Szerelmünk Záloga

18. Beismerés II.

*Diana szemszöge*

Reggel fáradtan keltem. Azt se tudtam, hol vagyok. Ki akartam kelni az ágyból. De ekkor két erős kezet éreztem meg a derekamon, amik visszafogtak.

-- Nem mész sehova! - dünnyögi reggeli karcos hangján a szőke.

Úristen! Az a hang... baszki de szexi reggeli hangja van.

A mellettem fekvő fiú mosolyogni kezd a párnájába, majd mégközelebb húzza magához testemet.

-- Min mosolyogsz? - próbálok kimenni ölelő kezei alól, de nem jön össze.

-- Semmin. Csak jó tudni, hogy szexinek tartod a hangom. - nyitja ki résnyire fáradt szemeit.

-- Ezt meg honnan..?

-- Legilimentor vagyok, kissárkány. Előttem a gondolataid nyitott könyv, ami várja, hogy kiolvassam. - mondja, majd olyan közel húz magához, hogy testünk egymásba fonódik.

-- Te csalsz! Most azonnal mássz ki a gondolataimból, sárkányúr! - szembe fordultam vele, így most szemből húzott közel magához.

-- Sárkányúr? Ez tetszik.. - dünnyögi, majd a nyakhajlatomba hajol, és ott folytatja mondandóját. - De azt ajánlom, ne nagyon hívj így...

-- Miért? - estem zavarba.

Közben a nyakamon lévő bőrt kezdte lassan és érzékien csókolni. Olyan jó érzés volt, hogy muszáj volt sóhajtanom és beletúrnom tejfölszőke tincseibe.

-- Azért, mert kurvára beindítasz vele.. - suttogja, majd ledönt az ágyon, így én most háton fekszem.

Draco fölém kerekedik és megcsókol. Kezeit a derekamra helyezi és simogatni kezd. Nem ellenkezem.

Nem tudom, miért. De ha Ő ér hozzám, nem félek annyira. Az érintését akár ezer közül is felismerném. De nekem még nem megy az, amit akar. Nem vagyok rá képes..

Draco már készült volna a toppom alá nyúlni, de megfogtam kezeit a műveletben.

-- Draco... nekem.. nekem ez még nem megy.. - suttogom lesütött szemekkel.

-- Nem baj, édes. - símít végig az arcomon, majd fülemhez hajol és suttogni kezd, amitől egy jóleső bizsergés végigfut testemen, és kiráz a hideg. - Ha kell, várok rád. Annyit, amennyit kell. - majd egy puszit nyom a fülem mögé, ami fokozza a bizsergést, majd leszáll rólam és a fürdő felé veszi az irányt.

Miután a szőke kijött a fürdőből, én is rendbe szedtem magam. Draco még a szobában volt, mikor méltóztattam kijönni.

-- Te miért vagy még itt? Nem a barátaiddal kellene menned? - kérdezem, miközben gyanúsan méregetem a szőkét.

-- De, majd igen. De csak az után, hogy te is. - mosolygott rám egy szívdöglesztő mosolyal.

-- O-oké.. - dadogom.

Ejj baszki Diana Sparks, mi fasznak kell folyton dadognod össze-vissza, mikor egy srác valami olyat mond vagy tesz? Ez nem normális..

Sietve lépek ki a szobából, Draco mögöttem. Mikor már a folyosókon járkálok, hirtelen a Weasley ikrek teremnek előttem.

-- Hello, kislány! - köszöntöttek egyszerre.

-- Hello, fiúk! Hogy vagytok? - kérdezem.

-- Remekül. Die, mond csak.. - hajol a fülemhez George. - egyrészt, van kedved ma egy kis csínytevésre? - suttogja.