Szerelmünk Záloga

41. Kínos helyzet

-- Szerelmem, kérlek maradj csendben!

-- Ne-nemhh tu-tudok.. e-ez fáj...

-- Shhh, minden oké. - simogatott.

-- Ahhhh hagyd abba, ez fáj! Vedd ki!

-- Baszki.. Édesem, azt mondtam, hogy fogd be!

-- VEDD KI, KÉRLEK!!! NAGYON FÁJ!!

-- Addig nem tudom, amíg nem nyugszol le! És ne ordíts! - válaszolt már ingerülten.

-- VEDD KI! KÉRLEK!!!

-- Ez nem az én hibám! Megmondtam, hogy eltörtem egy poharat és, hogy szilánkos a padló! Te tehetsz róla, hogy beleléptél és most a talpadba van fúródva! - szidott le.

-- Ja, persze. - forgatom a szemem. - Talán nem kellett volna tegnap este annyira megdugnod, hogy remegjenek a lábaim! Mert ha nem remegnének, akkor észrevettem volna a szilánkokat a földön! - panaszkodok.

Na igen. A tegnapi este nem volt semmi. Reggelre a lábaim használata a kocsonya és a puding érzését keltették bennem. Remegett, mint a nyárfalevél. Draco persze jót mosolygott az egészen. Végül lement, hogy csináljon nekünk egy kávét. Nem akart így egyedül hagyni, de mondtam, hogy megleszek. Mikor öltöztem hallottam Draco hangját lentről. Valami olyan halandzsát értettem,hogy "pohár", " földre esett" és, hogy "szilánkok". Nagy nehezen lebicegtem a konyhába. De mikor beléptem, valami megszúrta a lábamat. Draco most is azt a makacs üvegszilánkot akarja kivenni.

-- Mindjárt kinn van! - mondja Draco.

-- Ahhhh!!! Szedd már ki, mindjárt megpusztulok! Tudod te, hogy mennyire fáj?! - siránkozom.

-- Képzeld Drágám, én is voltam gyerek. És léptem már bele szilánkba. - oktatott ki, majd egy erős rántást éreztem a lábamban.

-- Ááááááá!! - kiáltottam.

-- Kint van! - mutatja fel a véres szilánkot Draco. Kidobja, majd az elsősegély dobozt láttam meg a kezében. Leült velem szembe, majd elkezdte lekezelni a sebemet.

-- Köszi, Kincsem, de ennyi kötés már épp elég lesz. - nevetek fel hitetlenkedve, amikor Draco a harmadik fáslit tekeri fel a lábamra.

-- Ó, persze, bocsánat. - majd normális mennyiséget tesz rá.

-- Ne haragudj, Csillagom, hogy a frászt hoztam rád. - vakarom meg kínosan a fejem.

Végülis, csak nekem kell itt bocsánatot kérnem. Én voltam olyan hülye, hogy egy szilánkokkal teli verembe léptem.

-- Semmi gond, de azért ha megkérhetlek, legközelebb vigyázz magadra, rendben? - állít fel, majd magával szembe fordít, átkarolja a derekam és az ajkaimra kezd suttogni. - Nem akarom, hogy bármi bajod essen, Szerelmem. - majd megcsókol.

-- Tudod milyen nap lesz holnap? - kérdezem, mikor elválok az ajkaitól.

-- Igen. Anyám hazajön. - nyög fel fájdalmasan.

-- Én nem erre értettem. - nevetem el magam. - Én arra gondoltam, hogy.. Holnap lesz a 17. szülinapod.. - nézek bele gyönyörű szemeibe.

-- Ohh, tényleg. El is felejtettem...

-- Hogy lehet elfelejteni a szülinapod? - nevetek fel szórakozottan.

-- Úgy, hogy a világ leggyönyörűbb lánya van velem nap mint nap. - húz magához mégjobban.

-- Szeretlek, Draco. - suttogom az ölelésünkbe.

-- Én is szeretlek. - puszilja meg a fejem búbját.