Szerelmünk Záloga

6. Tanicsősz

Úristen!!! 🤍🤍
Már több mint 400 megtekintésnél járunk! Egyszerűen hihetetlen! Csak egy néhány napja kezdtem a könyvet (számszertint 3), puszta unaloműzésként és erre ez vár! Nagyon szépen köszönöm, ti vagytok a legjobbak!
Puszi nektek! <3

~ Diery ~

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·

Irtó szar kedvem volt a nap hátralévő részében. Egyszerűen úgy éreztem magam, mint egy zombi. Az összes mardekáros pikkel rám, amiért Malfoy "miattam" kapott büntetést. Aha persze, meg egy nagy lófaszt. Kettőnk közül csak ő érdemelte volna meg, hiszen ő provokált, tehát a saját vermébe esett.

Este a klubhelyiségben ültem és olvasgattam a rúnaismeret könyvem. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki az ölembe ugrik.

-- Szia Dieeee! - ölelgetett Sarah.

-- Szia prücsök! Milyen volt a napod? - tettem le a könyvem és vettem az ölembe a kislányt.

-- Nagyon jó! Képzeld, ma Flitwick professzortól kaptam 10 pontot, mert jól ment a lebegtető bűbáj! És ezt csak neked köszönhetem! - ölelgetett.

-- Nagyon aranyos vagy, kincsem, de ez így nem teljesen igaz. Azért kaptál pontot, mert Te voltál ügyes. Nem azért, mert segítettem megérteni az anyagot. Ezt csakis magadnak köszönheted, Sarah. - mosolyogtam a kislányra.

Hirtelen mellettem termett még 3 elsős. Mindhárman fiúk voltak és szerényen összefonták a kezüket a derekuk mögött.

-- Öhm, Sarah.. - intettem a gyerekek felé.

-- Ja, igen! - fordult újra felém. - Die, nem lenne baj, ha ezentúl ők is jönnének, mikor elmagyarázod nekem az anyagot? Meséltem nekik rólad, hogy neked köszönhetem a tudásom és ők is szeretnének pontokat szerezni a mardekárnak.

Végignéztem a fiúkon. Az egyik fekete hajú és kék szemű, vékony alkatú kisfiú volt. A mosolya a füléig ért. A mellette lévő egy a kicsit molettebb, de ez nem volt annyira feltűnő. Neki barna haja és ugyanolyan barna szeme volt, amivel most a padlóra tekintgetett. A harmadik fiúcskának olyan szőkésbarna haja volt, mint nekem, világosbarna szemei reményekkel telve pislogott rám. Megtudnám őket zabálni, olyan aranyosak.

-- Cs-csókolom Die néni! - köszöntött a világosbarna szemű.

-- Jajj, ne hívj néninek, még nem vagyok annyira öreg, csak 16 vagyok! - nevettem fel. - Titeket, hogy hívnak? - dőltem előre.

Sarah válaszolt a megszeppent kisfiúk helyett.

-- Ő ott Ralph Palmer - mutatott világosbarna szeműre. -, ő Joshua Callen - bólintott a molettebb testalkatúra -, é-és ő pedig J-Jeremy Byrne - intett a feketehajú felé.

Észrevettem Sarah furcsa viselkedését. Megremegett a hangja, a szeme pedig elködösült, mikor a fiatal Byrne utódra nézett.

Aaaa milyen kis édes. Már is megtetszett neki ez a Jeremy.

-- Üdvözlöm, szépséges hölgyem! - hajolt meg előttem Jeremy, majd a kezemhez nyúlt, megcsókolta, majd így szólt. - Részemről hatalmas öröm, hogy egy ilyen nőtől tanulhatok! - bókolt.

-- Ilyen nőtől? - kérdeztem.

-- Ilyen gyönyörű! Sarah már rengeteget mesélt rólad és szebb vagy, mint ahogy leírta! - mosolygott rám.

Ez a kissrác most komolyan itt csapja nekem a szelet?! Hát én rögtön lehidalok.

-- Köszönöm, Jeremy, ez igazán kedves tőled, de nem vagyok olyan, mint amilyennek leírtál.. - szerénykedtem.