Szerelmünk Záloga

59. Szülinapi csoda

-- Boldog 17. születésnapot Die! - ordítják a jelenlévők egyszerre.

-- Boldog szülinapot. - hallok meg magam mögött egy mély hangot, mire a hátamon végigfut a libabőr.

Ez.. Ő!

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

Esküszöm. Esküszöm az életre, hogy a szívem megállt egy másodpercre. Megesküszöm az összes földi- és égi istenre, hogy annak a hangnak a tónusa képes lett volna kiszakítani a lelkem a testemből. Mert biztos voltam benne.

.. Ez.. Draco.

Lassan fordultam meg. És legnagyobb örömömre nem kellett csalódnom. Ott állt tőlem jó néhány méterre, fekete öltönyben, egy kis dobozt szorongatva erős kezei között. Aztán a mosoly, ami szétterült az arcán, felért volna nekem bármivel. De tényleg akármivel.

-- Draco!! - ordítottam majd hatalmas sebességgel csapódtam neki a fiúnak, aki nevetve kezdett a levegőben pörgetni.

-- Én is örülök neked, Kissárkány! - néz mélyen a szemembe.

-- Ezt nem hiszem el.. - nevetem örömkönnyek hadával birkózva, miközben a lábam újra a földet éri. - Ezt hogy..?

-- Azt gondoltad, bármi megállíthat abban, hogy ott legyek a barátnőm születésnapján? - karolja át a derekam. - Ki nem hagynám.

-- Ez egy szülinapi csoda.. - suttogom, mielőtt ajkai hosszú hetek után végre enyémekhez érnek. Lassú csókunkat a körülöttünk lévők vidám riogatása zavarja meg.

Dracoval mosolyogva válunk el egymástól, majd olyan közel von magához, hogy a fülembez ér.

-- Gyönyörű vagy - mondja.

-- Köszönöm - csókolom meg megint. - Te pedig helyes - vigyorgok megszorítva szépen begombolt ingjét.

-- Mint mindig - hallom meg magam mögött büszke hangját, ami még nagyobb mosolygásra csalja ajkaimat.

Ezután egy kisebb-nagyobb buli veszi kezdetét. Mindenki gratulált, hogy megéltem ezt az évet, majd az ikrek tettek róla, hogy ne haljon ki a jó hangulat: zenéket kezdtek bejátszani.

Majd egyszer csak a mulatós hangulat elmúlt, ahogy a zenei is. Fred és George felálltak egy-egy székre, majd túl ordítva az izgatott tömeget beszélni kezdtek.

-- Figyelmet kérek! - mondta George, majd mikor minden szem pár rá szegeződött, folytatta. - Köszönöm - köszörüli meg a torkát. - Na hát akkor.. Gondolom, mindenki tudja, hogy miért vagyunk itt.

-- Jobban mondva, ki miatt - sandít felém Fred egy cinkos mosollyal. - Éppen ezért, még mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába, jöjjön a mi drága Die-unknak egy kis szülinapi köszöntő! - ugranak le egyszerre a székről, majd egymásra néznek.

-- Mehet, Freddie?

-- Mehet, Georgie! - majd feldobnak valami narancsosan világító gömböt a levegőbe, ami nem sokkal később egy hatalmas sárkánnyá verekedi ki magát.

A tömeg döbbenten és szórakozottan lép egyet hátra, majd mikor tudatosul bennük, hogy a sárkány nem bántja őket, fütyülni és újongi kezdenek.
Én csodálkozva nézem a narancssárga állatot, ami végigrepüli a társaságot. Végkimenetelként még üvölt egyet, majd szájából tűzhöz hasonló lángcsóvát kezd hányni. Majd hirtelen szertefoszlik, és a csillámos füstből egy 15-ös szám rajzolódik ki.

Mikor a műsornak vége szakadt, egy mukkanást sem lehetett hallani. Majd mintha mindenki felúcsódott volna a kezdetleges sokkból, amit az ikrek mutatványa okozott, még nagyobb lett az örömködés.