Szerelmünk Záloga

8. Vesztes meccs

A napok telni kezdtek. Az boldogságom a világ végén volt egy koporsóba elásva. És olyan jól játszom a szerepemet, hogy minden rendben van, hogy az már fáj.

Miután nem engedtem magamat Malfoyal szemben, jobban utál, mint eddig valaha. Ha csak szembe jön velem a folyosón, beszól, ha elmegyek előtte, akkor kigáncsol. Ezt persze Blaise nem nézi jó szemmel, de a szőkeség hajthatatlannak bizonyult.

Astoria Malfoyon át mégjobban megutált. Mondjuk, ez az érzés kölcsönös. De én nem bántottam soha. Ő mégis a szüleimmel viccelődik. Olyanokat mond, hogy megölték magukat, hogy ne kelljen engem látniuk, meg, hogy az én lelkemen szárad a haláluk. Sajnos az utóbbival egyetértek. Lehet, hogy tényleg én okoztam a halálukat.. hisz ha otthon lettem volna, megvédhettem volna őket. Megakadályozhattam volna a gyilkosságot. És akkor még mindig itt lennének velem.

Holnap szombat, azaz eljön a várva várt kviddics meccs. Mindenki bevan zsongva. Kívéve én. Én nem szeretem a kviddicset. Sose értettem, miért jó seprűkön ülve hajkurászni néhány labdát. De, ha valakinek ez okoz örömet, akkor hadd csinálja. Nem ítélem el.

Szombat reggel szinte futottam a nagyterembe, hogy le ne késsem a reggelit. Szerencsére néhány falat pirítós még maradt, így azokat elvittem magammal a könyvtárba. Mioval és Ginnyvel tanulni kezdtem, majd hirtelen a Weasley lány kibökött egy kérdést.

-- Na és csajok, hogy álltok a pasikkal? Van kiszemeltetek? - vigyorgott pimaszul a vörös hajú.

-- Hmmm nekem nincs. De nem is szeretném. Most tanulnom kell az RBF-re, pasi mellett ez nehezen menne. - válaszolta Hermione.

-- Na és neked, Die? Úgy hallottam, elég sok időt töltesz Zambinivel.. - kezdett utalgatni Ginny.

-- Jajj, Ginny, szépen kérlek ne gyárts összeesküvés-elméleteket! Zambini csak a barátom, semmi más, és nem is lesz több. - mondtam határozottan.

-- Jó jó, nyugi, csak egy kérdés volt. - emelte fel a kezeit.

-- Mióta vagy te jóban Zambinivel? - nézett rám a barna hajú.

-- Egy jó ideje. Igazából elbeszélgettünk a klubhelyiségben, miközben Malfoy kisajátította a közös szobánkat. - forgattam meg a szemem az emlékre.

-- Hogyhogy kisajátította? - kérdezett vissza Mione.

-- Jajj, Hermi gondolkozz már! Malfoy egyértelműen felvitt egy csajt a szobájába "tanulni". - rajzolt idézőjeleket a levegőbe Ginny. - Ha egy lányt meg akar fektetni, megkérdezi tőle, hogy akar-e tanulni vagy azt mondja, hogy segítségre van szüksége a házival kapcsolatban. Aztán, mondanom sem kell, hogy nem az lesz a vége, amiért azok a lányok átmennek hozzá.

-- Honnan tudsz te ennyit Malfoy terveiről? - kérdezte Hermi felhúzott szemöldökkel és én is kíváncsian előre dőltem a székemben.

-- Több lány társaságban is elmondták ezt a lányok, onnan. Meg amúgy is, minden csaj róla beszél, meg, hogy milyen jó az ágyban. Egyszer az egyik hugrabugostól hallottam, hogy azt mondta, Malfoy az egyik raktárban fektette meg őt. Ha engem kérdeztek, szerintem ez undorító.

-- Szerintem is. - mondtuk egyszerre Mioval.

-- Csoda, hogy téged még nem környékezett meg, Die. - nézett rám Hermione.

-- Igen.. mázlim van.. - mondtam halkan, miközben a könyvtári estére és az azt követő napra gondoltam.

A lányokkal befejeztük a tanulást, majd elköszöntünk egymástól. Ők mennek megnézni a meccset, én nem. Én csak egy könyvvel fogok üldögélni a szobában. Sokkal jobb időtöltés.