Szerelmünk Záloga

37. Előkészületek

*Diana szemszöge*

Reggel ölelő kezek simogatására keltem. Az illető nekem háttal volt és mikor megérezte, hogy ébren vagyok, csupasz vállaimra kezdett lágy csókokat hinteni.

De most komolyan.. Lehet ennél csodálatosabb egy reggel?

-- Jó reggelt, Hercegnő. - majd újabb puszik, de ezek már az arcom felé közelednek. - Hogy aludtál, Édes? - az erős kezek közrefogtak. A fiú hátulról teljesen hozzám simult. Éreztem minden megrendülő izmát, minden egyes rezdülését.

-- A legcsodálatosabban. - toltam hátra a fenekem, ami a derekának csalódott. Hirtelen a fiú feltámaszkodott, hogy jobban rálásson az arcomra.

-- Már kora reggel rosszalkodsz? Nagyon rossz kislány vagy, ugye tudod. - éreztem meg meleg tenyerét a fenekemen, ami a nadrágomba csusszant.

-- De te szereted, ha rosszalkodom, igazam van, Luscus? - fordulok végre felé vigyorogva.

-- Nagyon is, mert legalább lesz okom megbüntetni téged. - csapott rá a takaró alatt a fenekemre. - Ez a név pedig.. nem rossz. - ismerte el.

-- Jobb, ha hozzászoksz, Stella. Ugyanis sokszor foglak így hívni, Csillagom. - vezetem gyengéd kezeimet az arcára.

-- Ezt a Stellát viszont hanyagold. Ez egy női név. - morogja az ajkamra.

-- De jól áll. - puszilom meg felhevült ajkait.

-- De ne hívj így! Ez a név már foglalt. - húz még közelebb magához.

-- Ohh igen? És ki birtokolja e csodás nevet, hogy nem hívhatlak így? - ujjaim körkörös mozgást írnak le reggeli fényben csillogó arcán.

-- Még senki. - feleli. - De fogja.

-- Kicsoda? - kérdezem kíváncsian.

-- A lányunk. - pillant fel rám.

Bennem megáll az ütő. Elképedve nézem az engem bámuló szőke fiút. A tekintete tömör komolyságot sugároz magából.

-- A.. k-kink? - dadogom mint egy félbolond.

-- Jól hallottad, Drága. - csókol meg hirtelen felindulásból Draco. Nem ellenkeztem. Persze, meglepődtem a kijelentésén.

A lányunknak? Ezt.. Már ki is meri jelenteni? Velem akar majd családot alapítani?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok torlasztották el a fejem. Egyszerűen ledöbbentett, amit mondott, mégis egy különös jólétet biztosított nekem. Heves csókcsatánkat az ajtó hirtelen nyílódása zavarta meg.

-- Jó reggelt, gyerekek! Nem tudom, hogy... - vett észre minket, ahogy egymásba gabalyodva élvezzük egymás társaságát. - Ohh, elnézést, nem akartam zavarni. - csukja be hevesen az ajtót.

Én kipattanok az ágyból és a nő után rohanok.

Baszki, ez oltári kínos volt! Ássatok el, kérlek..

-- Narcissa, várj! - kiáltottam a nő után, majd feltéptem az ajtót. A nő még ott állt az ajtó másik oldalán, félre billentett fejjel. Megint elkapott a szégyenérzet. - Ne haragudj, nem tudtok, hogy pont be jössz.. - vakartam meg kínosan a fejemet.

-- Jajj drágám, semmi gond, én törtem rátok. - lépett be újra a szobába. Draco még mindig az ágyban feküdt, pucér felsőtestén a fény sugarai táncot jártak.

-- Mit szerettél volna, anya? - kérdezte szemét törölgetve a szőke. Nem úgy látszott, mint akinek égne a pofája az előző incidens után.