Szerelmünk Záloga

17. Éjjeli csókok

Azonban éjjel egy vérfagyasztó sikolyra keltem fel, ami az előttem heverő ágyban fekvő lánytól származott.
•─────⋅☾ ☽⋅─────•

Felültem az ágyamban. Kómás voltam, hisz most keltem fel. De ezt az álmot egy újabb sikítás és egy hangos mennydörgés azonnal kiverte a szememből.

Odanéztem a hang forrásához.

Diana..

Azonnal felkeltem az ágyból és a lányhoz siettem. Die teste remegett és izzadt volt. Néhány könnycsepp is kicsordult a szeméből, miközben teste megvonaglott.

-- Diana! Diana ébredj! - rázogattam, de hiába. A lány szeme még mindig csukva volt.

-- Kérem! Kérem ne! Ne bántsák.. ne bántsák őket, kérem! Kérem! - sírja a lány álmában.

-- Die! Die, kérlek! Ébredj! Die! - rázogattam.

Diana szeme hirtelen kipattant és felült. A levegőt hevesen kapkodta, mintha a tüdeje összeszorult volna.

Megérintettem a lány karját, mire hevesen ütögetni kezdett.

-- Hé, hé, hé, Die.. én vagyok.. - fogtam meg a kezeit.

A lány elsírta magát, majd zokogva a nyakamba borult. Az elején meglepődtem ezen a felinduláson. De visszaöleltem.

-- Draco.. - suttogta.

-- Itt vagyok, édes. Semmi baj. Nem kell aggódnod. Megvédelek. - simogattam a hátát.

A lány keservesen zokogott a vállamon. Mikor dörgött egyet az ég, mégjobban a vállamba fúrta a fejét. Ha át tudnám venni minden fájdalmát, kérdés nélkül megtenném.

-- Shh.. Semmi baj, Die.. nincs semmi baj. - simogattam az ölelésben. Lassan elhúzódtunk egymástól majd a szemébe néztem. - Feküdj vissza, rendben? Aludj! - toltam vissza az ágyba.

Már indulni készültem, mikor a lány karon ragadott.

-- Draco.. - suttogta erőtlenül.

-- Igen, hercegnő?

-- Itt.. itt maradnál velem? - tette fel félve a kérdést. Értetlenül pillantottam Diera.

Tényleg ezt mondta? Mellettem akar lenni? Ha kell, végigvirrasztom az ágya mellett ülve az éjjelt.

-- Azt akarod, hogy maradjak itt? - kérdezem, mire lassan és szégyenlősen bólint. - Persze. Ha akarod, leülök ide melléd és..

-- Nem úgy értettem.. - vág közbe. - Nem kell ülnöd.. al-aludhatsz itt mellettem is.. csak.. csak nem akarok egyedül lenni..

-- Azt akarod, hogy aludjak veled? - nézek hitetlenkedve Diera.

-- Tudom, hogy hülyeség volt, felejtsük inkább el..

-- Nem, nem kell. Szívesen odafekszem melléd. - mondom mosolyogva.

Diana arrébb csúszik az ágyán én pedig mellé telepszek. Amint befekszem mellé, újból megcsap a finom illata. Majd Die rám is rámteríti a takarót. De hirtelen megáll a műveletben és rám függeszti tekintetét.

-- Öhmm.. Draco..

-- Igen?

-- Ni-nincs rajtad póló. - mutat a csupasz felsőtestemre. A lány tekintete szinte rámtapadt. Én kihúztam magam és felemeltem a lány állát.

- A szemem itt van, édes, nem a kockahasamon. - vigyorgok pimaszan, mire a Die fülig pirul.

-- Igen.. b-bocsánat.. - kér elnézést.