Szerelmünk Záloga

26. "Segítek rajtad"

-- Akkor talán, menjünk beljebb. - tessékelt be Draco a szobába, mivel még mindig az ajtó előtt ácsorogtam.

Draco rákulcsolta kezét a derekamra, és úgy vezetett körbe a szobában. Meglepetésemre, a szobában inkább a piros és vörös szín dominált. Ezt szóvá is tettem.

-- Draco, miért piros szobára gondoltál? - futtattam végig tekintetem a piros ágytakarón, szőnyegen, kanapén, és persze a kandallóban vidáman pattogó tüzön.

-- Azt mondtad, szereted a vörös színt. - von vállat.

-- Még erre is emlékszel? - nevettem fel jóízűen. - Te tényleg egy csoda vagy, Draco Malfoy. - vezettem ujjaim a nyakára és lehúztam egy csókra.

-- Te vagy a csoda, Kincsem. - simított végig az oldalamon lágyan. - Meg amúgy is, nem tudom, hogy mondtam-e már, de nekem is a piros az egyik kedvenc színem. - csókolt meg újra.

Ezt a csókot elmélyítettem.

Most Mi vagyunk itt. Csak Mi és senki más. Ketten.

-- Mit szólnál, ha.. fürödnénk egyet? - tette fel a kérdést.

-- Hát.. Oké, de.. nincs.. fürdőruhám.. - néztem a szemeibe.

-- Nekem sincs.. - nézett engem olyan szemekkel, mintha szemeimbe csillagok volnának zárva.

-- Rendben, de.. fordulj el..

-- Odaadjam az ingem? - kérdezte aranyosan.

-- Azt megköszönném..

Draco elkezdte kigombolni az ingjét.

-- Öhmm.. Dr-Draco.. El-elforduljak? - kérdeztem remegő hanggal, miközben elkezdtem látni hófehér bőrét.

-- Nem kell, Édes. Nem vagyok szégyenlős. - vigyorgott önelégülten.

Majd az utolsó gomb is kibújt az anyag fogságából. Draco előttem állt félmeztelenül, majd a nadrágját is kicsatolta. Így már csak egy alsónadrágban feszített előttem. A szám tátva maradt.

Olyan kibaszott jól néz ki.. És ő az én barátom..

-- Jól vagy, Drága? - kérdez, miközben alaposan végigmér engem.

-- Persze, csak.. csak jól.. nézel ki. - nyeltem egyet.

Draco pimaszan elvigyirodott, majd lassan hozzám sétált. Átkarolta a derekam, és testünket összefonta. Éreztem férfiasságát.

-- Valami baj van, Kincsem? - kérdezte vigyorogva, majd a nyakamhoz hajolt és csókolgatni kezdte.

-- Nem.. nincs. - sóhajtottam.

Draco belemarkolt a fenekembe, majd felemelt. Derekára kulcsoltam lábaim. Közben vadul csókolóztunk. Majd már csak azt éreztem, hogy a hideg falnak ütközik a hátam. Megéreztem Draco kezét a pólóm alatt, ahogy a melltartóm felé halad.

-- Draco.. Mit csinálsz? - sóhajtoztam érintése alatt.

-- Nem bírok várni.. Vágyom rád, Diana. Jobban, mint bárkire bármikor.. - simogatta melleimet, majd belemarkolt, amire én felnyögtem. - Végig akarlak nyalni. Kényeztetni. Elveszni benned. Benned akarok lenni.. - hallottam suttogó hangját.

-- Draco.. én.. - akadtam meg. - Bízom benned. - nézek vágytól elködösült szürkéskék szemeibe. - De.. nem tudom.. vágyom rád én is, csak.. - hajtom le szégyenkezve a fejem.

-- Hé, Kicsim.. - emeli fel az állam. - Megértem. - motyogja.

Hirtelen jött egy ötlet. Vadul csókolni kezdtem. Leszálltam az öléből és én nyomtam őt a falnak.