Szerelmünk Záloga

25. Meglepetés

*Diana szemszöge*

Nagy léptekkel közeledtem a nagyterembe. Nem tudom miért, de izgultam.

Mikor beléptem, úgy éreztem, mindha mindenki engem fürkészne gyanúsan, mindha a lelkemig látnának. Persze erről szó sem volt. Mindenki az ebédje fölött ült, kotorászta a csirkecombját a tányéron, vagy éppen nagy részüknek be nem állt a szája, úgy beszéltek a mellettük ülővel.

Rekord gyorsasággal értem oda az asztalunkhoz. Csendben leültem, majd magamhoz vettem egy kis tésztát, amit szósszal bolondítottam meg, majd majszolni kezdtem. De nem sokkal később valami elterelte a figyelmemet az evésről.

Draco lépett be a helyiségbe. Egy alig látható mosolyt villantott rám, majd Pansyékhez kezdett igyekezni. Mikor elsétált mellettem, lágyan megsimogatta a hátamat, amitől kirázott a hideg.

Mekkora hatással van rám ez a fiú..

Majd leült és beszélgetni kezdett. Sokszor pillantottunk egymásra. Nagyon kellett küzdenem, hogy ne mosolyodjak el.

Egyszer csak Draco felállt az asztaltól és a kijárat felé sétált. Fejével intett nekem, hogy kövessem. Feltűnés keltés nélkül álltam fel, majd a kijárat felé sonfordáltam.

Mikor kiértem, tanácstalanul kapkodtam  a fejem és a lábaim. Nem tudom, hogy hova tűnt Draco. Majd hirtelen mellettem termett, ki tudja, honnan, és húzni kezdett az egyik terem felé. Az ajtót bezárta magunk után, és azonnal a falnak lökött.

-- Helló, baby. - préselte magát hozzám.

-- Helló, szőke hercegem. - csúsztattam fel kezeimet az arcára.

-- Hmm. Tetszik ez a név. - csókolt meg. - Mindegyiket szeretem. De tudod, mit szeretek mindennél jobban? - bújt a nyakamhoz, és a fülembe suttogott.

-- Nem. Mit? - kérdeztem, majd Draco megharapta a fülcimpámat, amire sóhajtottam egyet és beletúrtam hajába.

-- Téged, Kincsem. - suttogta, majd nyelve kalandozni kezdett a fülemben.

-- Draco..

-- Igen, babám?

-- Vissza kellene mennünk.. fel fog tűnni mindenkinek, hogy pont mi ketten nem vagyunk sehol, aztán majd megnézhetjük magunkat. - néztem a pimasz szöszi vadító szemeibe.

-- Sajnos be kell ismernem, hogy igazad van. - sóhajtott, majd megint megcsókolt. - De este szeretnék mutatni neked valamit. - mosolygott.

-- Hova menjek? - kérdezem nevetve.

-- Légy a a klubhelyiségben este 11 előtt, drága. Semmi mást nem kérek. - majd megpuszilt, aztán az ajtóhoz sietett, de még az ajtóban rámkacsintott, majd eltűnt.

Mosolyogva léptem ki a teremből, majd elindultam megkeresni Ginnyt és Hermionét. Meg is találtam őket, éppen Roxmortsba készültek, Harryvel és Ronnal.

-- Nincs kedved velünk jönni? - kérdezte Ron.

-- Hát.. de persze. - mondtam, majd együtt elindultunk a falu felé.

Út közben megbeszéltük, hogy a következő DS edzésen melyik bűbájt fogjuk gyakorolni. Mivel sokaknak még nehezen megy a lefegyverző-bűbáj, így azt fogjuk egész edzésen próbálgatni.

Mikor leértünk, be mentünk a mézesfalásba. Ahogy olvasgattam az édességek neveit, megakadt a szemem a varázslatos karamellás kekszen.

Draconak ez a kedvence. Meg a forrócsoki.