Szerelmünk Záloga

11. Hazugság hálójában

A kora esti időnek köszönhetően csak gyorsan beugrottam a szobába - hogy véletlenül se tudjak összefutni Malfoyjal - a könyveimért és a verses füzetemért. A legnehezebb könyveket a táskámba pakoltam - amely tértágító-bűbájjal van kezelve -, majd amilyen gyorsan csak lehetett, elhagytam az említett helyszínt. Amikor a kőfal elé értem, neki futottam valakinek, aminek hatására az összes kezemben lévő tárgy a földre esett, csattanó hangot maga után hagyva.

-- Jajj, ne haragudj, nem is tudom, hogy merre áll a fejem.. - kezdtem szabadkozni.

-- Semmi baj, megesik. - segített összeszedni a könyveimet az ismeretlen.

Ekkor pillantottam fel a fiúra. Barna haja rakoncátlan fürtökben terül el a fején, zöld szemei pedig nyugodt, kedves személyiségről árulkodnak. Talárja kissé ráfeszül testére, amiből arra következtetek, hogy eléggé izmos. És hát, nem egy ronda fiú, eléggé helyes. Ránézésre egy rendes srácnak tűnik.

-- Te nem mardekáros vagy. - bökök a kék Hollóhát címerrel ellátott találjára.

-- Öhm, igen, én csak segíteni jöttem a kishúgomnak. Tudod, ő mardekáros és megadta a jelszót..

Ekkor egy aranyos lány szökdécsel ki a klubhelyiségből és megáll mellettünk.

-- Ohh, szia bratyó, már vártalak. - bacskolja meg a fiú karját. -- Szia, a nevem Amanda, Amanda Jordan. Leo húga vagyok. - nyújt kezet a lány.

-- Szia, én Diana Sparks. - rázom meg a kezét.

-- Örülök, hogy megismerhetlek, de ha nem baj most ellopnám a barátod néhány órára, segítenie kellene tanulni.

-- Ohh, ő nem a barátom, csak véletlenül belefutottam..

-- Ja, akkor már értem, pedig már kezdtem reménykedni, hogy Leo kifogott egy rendes lányt. - kacsintott majd behúzta a megszeppent fiút az ajtón.

Én csak mosolyogtam ezen a pillanaton, majd a könyvekkel együtt továbbálltam.
Már indultam volna ki a kastélyból, mikor megpillantottam A görényt és a bandáját. Gyorsan irányt változtattam, majd sietve a könyvtár felé indultam.

Nem baj, úgyis vissza kell vinnem pár könyvet a könyvtárba. És valami új sem jönne rosszul..

Mikor be értem, illedelmesen köszöntöttem a könyvtárosnak, majd eltűntem a polcok sokaságában. A kiolvasott könyveket visszapakoltam a helyükre, majd újak után néztem.

𝘝𝘢𝘳á𝘻𝘴𝘭é𝘯𝘺𝘦𝘬 𝘳𝘦𝘯𝘥𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘻é𝘴𝘦.. 𝘉ű𝘣á𝘫𝘰𝘬 é𝘴 á𝘳𝘵á𝘴𝘰𝘬.. 𝘖𝘬𝘬𝘭𝘶𝘮𝘦𝘯𝘤𝘪𝘢.. 𝘈𝘯𝘪𝘮á𝘨𝘪𝘢 𝘬𝘦𝘻𝘥ő𝘬𝘯𝘦𝘬.

Hmm ez ígéretes.

Levettem a könyvet a helyéről, kikölcsönöztem majd leültem az egyik asztalhoz és olvasgatni kezdtem.

𝙀𝙇Ő𝙎𝙕Ó

KEDVES OLVASÓ!
Felhívnám figyelmét a könyv tartalmával kapcsolatban pár dologra:
- A könyv 1657-1659 között íródott, így az anmágiával-kapcsolatos törvények a jövőben változásra kerülhetnek!
- Sok helyen felkavaró képek láthatóak a balul sikerült kísérletekről, valamint veszélyes módszerek megemlítését tartalmazza a könyv.

EZEKET A MÓDSZEREKET A BALESETEK ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN KÉRJÜK CSAK SZAKÉRTŐ SEGÍTSÉGÉVEL PRÓBÁLJÁK KI!

Jó olvasást!

Hmmm hát ez nem túl bizalomgerjesztő...

Ennek ellenére olvasni kezdtem. Rengeteg mindent megtudtam az animágusokról. Többek között azt, hogy általában mindenki azzá az állattá tud változni, amelyik a patrónus-bűbáj elvégzésekor jelenik meg az adott személynek. Ha valakinek ez a két lény elüt egymástól, az az jelentheti, hogy a szíve és az agya két-két útra próbálja terelni. Ez a felfedezés általában katasztrófális véget ért azoknak az embereknek a számára, kiknek más-más alakban jelent meg egy állat, mivel ördög-megbíztottjának titulálták majd kivégezték.