Szerelmünk Záloga

54. Miniszériumügyi Főosztály

Majd az égre a családjuk kezdőbetűjét égették fel: W. Gyönyörű látvány volt.

De csak volt.

Ugyanis észrevettem a földrerogyó Harryt.

Itt valami nagy baj van..

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

-- Harry! - ugrottam a fiú után. - Harry! Harry, jól vagy?

-- Harry. Mi van veled? - térdel le mellénk Ron is.

-- Bajban van.. - motyogja. - Bajban.. Bajban van..

-- Ki? Ki van bajban? - faggatja aggódva Hermione.

-- Sirius! - ugrik fel hirtelen, majd a kastély felé kezd szaladni.

-- Állj meg! Harry, várj! - rohanok utána.

-- Die. - áll meg, majd a vállaimra teszi a kezét. - Kérlek, ne gyere utánam! El kell mennem..

-- Hova? Hova és miért? - értetlenkedek.

-- Voldemort.. - suttogja.

Leesik a tantusz.

Voldemort sakkban tartja Harryt a keresztapját használva!

-- Megyek én is! - jelentem ki, és már menni készültem.

-- Nem! Te itt maradsz! Szólj Nevilléknek, hogy elmentem!

-- Elmentünk, haver. - lép mellé Ron.

Harry csak felhúzza az orrát, majd ökölbe szorított kézzel elrohant.. Umbridge irodája felé?

-- Ez teljesen megkergült.. - suttogom magamnak, majd az ellenkező irányba kezdek futni, hogy megleljem Ginnyéket.

Nem sok választott el, hogy feladjam a kutatásukat és Harryék után menjek, de végül megtaláltam a célszemélyeket. Hadarva ismertettem velük a történteket, majd egy bólintással megegyesztünk: Segítünk nekik!

De csalódnunk kellett a tervünkben. Umbridge mint kiderült, minden Hop-hálózatot korlátozott, ezáltal ha akarnánk se tudnánk használni őket.

-- Megvagytok! - hallom meg megint a legidegesítőbb hangot az egész világon.

-- A picsába.. - szitkózódom halkan.

-- Kristin, kapd el a Weasley lányt! Lucas, te pedig azt az agyalágyult Longbottomot! Az enyém Sparks! - vicsorog, majd kezünkre egy bilincselő bűbájt szórnak és az SVK terem felé kezdenek hurcolni.

-- Nem! Az enyém Sparks. - vigyorog a Darell fiú.

-- Ahh, jól van. - morogja Astoria, mire az én szám penge vékonyra húzódik.

A fiú erősen megragadja összekötött kezeimet, majd a két mardekáros lány után kezd tolni. Egyik keze közben rendszeresen rácsusszan az ingemen keresztül a derekamra, mire én még lélegezni is elfelejtek.

Olyan undorító az érintése. Legszívesebben kivágnám azt a részt a húsomból, ahol hozzámért!

-- Miért csináljátok ezt? - sziszegem Astoriának.

-- Mert jól esik a bosszú.

-- És mit tettem ellened, ami bosszúvágyat ébresztett benned? - ekkor megéreztem a lány pálcáját a torkomra állítva.

-- Elvetted tőlem Dracot! - sziszegi, miközben pálcája hegye a nyakamba mélyül.

Felnevetek.