Szerelmünk Záloga

30. Leleplezés

(a fenti zenét ajánlom az olvasáshoz<3)

-- Szia, Cukorfalat. - ugrott bele Astoria Draco ölébe, mikor épp az ebédlőben fogyasztottuk a reggelinket. - Van kedved ma át jönni hozzám játszani, mint régen? - fúrt bele a BARÁTOM hajába.

-- Ne hívj így és szállj le rólam! - lökte ki az öléből Draco a barna hajú lányt.

-- Most mi bajod? Régen nem esett nehezedre megdugni! - kapja fel a vizet Mrs. Kurva.

-- Akadj le róla, Greengrass! Nem látod, hogy senki sem kíváncsi rád?! - méri végig Pansy gyilkos tekintettel Astoriát.

-- Leszarom, hogy mit mondasz, Parkinson! Te csak ülj nyugodtan, és fogd be a szádat, te elkényeztetett picsa!

-- Minek neveztél? - állt fel Pansy Astoria felé vicsorogva, fenyegetően felhúzva szemöldökét.

-- Jól hallottad! - vág vissza.

-- Hagyd békén Pansyt, Greengrass. - állok fel a helyemről, és Astoria felé kezdek sétálni, miközben tekintetek kereszttüzébe kerülök.

-- Na, megjött a legnagyobb ribanc! - kezd el hahotázni, mire Draco keze ökölbe szorul, de intek neki, hogy ezt most hagyja rám. - Mit akarsz, Sparks?

-- Azt, hogy hagyd békén a barátaimat és foglalkozz a saját dolgoddal! - nézek farkas szemet Astoriával, akiknek az idegeitől szinte már ugrál a szeme.

-- Te mit szólsz bele? Én Draco cicához beszéltem! - erre a kijelentésre az én kezem szorult ökölbe. - Te menj csak vissza Ausztráliába, és kotródj a mocskos szüleid mellé! - folytatja, mire az én szemeim már vérben kezdenek forogni. - Nem csodálom, hogy meghaltak. Biztos már nem bírtak téged elviselni..

-- Astoria, állj le! - inti le Blaise, mintha már látná a kitörni vágyó vihar előjeleit.

-- Sosem szerettek téged! Úgy hallottam, az emlékbe azt mondták, hogy szégyent hoztál rájuk. Hát, egyetértek velük..

-- ASTORIA! Állj le! MOST! - csapott az asztalra Draco, majd felállt.

-- Ahogy hallottam, pocsék tanítvány is voltál..

-- Astoria! - Pansy szólalt fel.

-- A haláluk hasztalan volt. Mert a saját lányuk, a saját tulajdon lányuk vitte őket a sírba! Bár, azokért a mocskos kis muglikért nem volt kár.. köszönet a gyilkosnak! Szép munkát végzett.

-- Te rohadék! - ordítottam, mire a terembe lévő összes tányér és üvegpohár a földnek csapódott és darabokra tört, én pedig a lány torkának ugrottam. - Te mocskos Kurva! Megöllek, te szemét!

Majd két kéz a vállamon, szintén kettő a derekamon, amik lerángatnak a mostanra már véres lányról. Még kapálózok de nem engednek el. Elrángatnak a kíváncsi szempárok elől. Igen, az egész iskola végignézte, ahogy ez a kis vipera sértegeti a családom emlékét, majd ahogy minden törhető dolog a közelemben darabokra hullik, majd Astoria torkának ugrok, és végül, de nem utolsó sorban, két srácnak kell leszednie az akkorra már félig eszméletlen lányról, akinek orrából patakokban folyik a vér.

És ezt mind végignézték.. nekem végem.

-- Engedjetek el! Draco! Blaise! Most azonnal engedjétek vissza! Én megölöm azt a szukát! - próbálok szabadulni, de lehetetlen küldetésnek bizonyul a tervem.

-- Die! Kérlek, Die nyugodj le!

-- De Draco.. - csuklik el a hangom, szememből forró könnycseppek gördülnek le. - Nem hallottad, hogy..