Szerelmünk Záloga

48. "Emlékezz!"

-- Tudod, hogy tőlem nem kell félned. - próbálom meggyőzni.

-- Honnan tudhatnám? Ki vagy te nekem? - hüpög.

Kétségbeesetten pillantok fel a többiekre. Ők ugyan olyan értetlenséggel bámulnak Diera, mint én.

Nem.. Nem emlékszik rám?!

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

-- Ez meg, hogy lehet? - emelem fel a hangom. - MONDJA MEG NEKEM VALAKI, HOGY EZ, HOGY A PICSÁBA LEHETSÉGES?? - ordítom kikelve magamból.

-- Haver, nyugodj le! - lép egyet előre Zambini.

-- Nyugodjak le? NYUGODJAK LE?! - kiabálom. - Nem emlékszik rám, az istenit! Hogy legyek nyugodt?!

-- Figyelj ide, te sárkányörülék. - sétál elém Singh. - Megoldjuk, oké? Nem ismerem sok ideje Diet. Sőt, valamilyen szinten csak ma este -jobban mondva már tegnap este- ismertem meg, de máris egy jó barátomnak tartom őt. Kedves lány, de mégis harcias. És tud küzdeni. Éppen ezért ne legyél egy picsogó kis csitri, hanem légy férfi! A barátnődnek szüksége van rád.

-- Ti meg mit sutymorogtok ott? - kérdezi Zambini.

-- Csak lelket öntök a tökkelütött barátodba. - feleli a kékszemű. - Szóval szedd össze magad, Malfoy! És most - lép el előlem, hogy szemeim elé táruljon újra Die a székhez kikötözött alakja. -, csábítsd el újra! - majd a lány mögé sétál, ahol a többiek is megbújnak.

-- Hogy mit csináljak? - ráncolom a homlokom.

-- Jól hallottad! - felel Ava. - Gyerünk! - int Diana felé.

Vonakodva lépdelek a lány elé. Az ajka minden egyes mozdulatom után megremeg.

Fél tőlem..

-- Diana.. - suttogom.

-- Mit akarsz tőlem? És hol van Lucas? - kapkodja a fejét kétségbeesetten körbepillantva a szobában.

-- Ő nincs itt, és nem is jön vissza. - forgatom a szemem.

-- Mi?! Miért? Hozzátok vissza, most azonnal! - kezd el ugrálni, aminek következménye, hogy a szék elkezd hátraborulni.

Még idejében elkapom, így nem ér földet a szék a szerelmemmel együtt. A fejünk közel kerül egymáshoz, tekintetünk kapcsolódik. A lány villogó zöld szemeiben furcsallás keveredik, úgy ugrál tekintete két tengerkék íriszem közt.

Ajkai résnyire elnyílnak egymástól, én pedig csak azokat figyelem.

Meg akarom csókolni...

Ajkaimmal egyre közelebb férkőzöm övéihez. A lány próbál elhajolni, de nem tud. Szinte csapdába szorítottam. Már majdnem én is a széken ültem, annyira rá kellett másznom az engedetlen Diera egy csókért. Mikor már majdnem összeért a szánk, a lány egy nagyot lendített a fején és homloka összekoccant az enyémmel. A fájdalomtól elterültem a padlón, a többiek pedig szinte sírva röhögtek.

-- Hát ez kurva jó! - fogja a fejét Blaise, miközben kezével próbálja eltakarni a mosolyát.

-- Már értem, miért mardekáros a csaj. - ül le Ava, aki a hasát fogja a jóízű nevetéstől.

-- Haha, nagyon vicces. - szűröm a fogaim között szemforgatva.

-- Lefejelte a nagy Draco Malfoyt! - kezd el röfögve nevetni Theodore. - Hát én itt halok meg.