Szerelmünk Záloga

58. Róka kölykök

Ez.. Ez ő!!

-- Üdvözöllek, Fiú! - vicsorog rám a legrettegettebb varázsló, akit ennyi ideig halottnak hittek, most mégis a házunkban ül a családfői székben. - Azt hiszem, nem kell bemutatkoznom neked. - áll fel lassan, majd pálcáját rám emeli, mire testemben az adrenalin löket nem használ, mert a félelem szinte lyukat üt a mellkasomba, amire most a pálca hegye céloz..

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

Az ereimben megfagyott a vér. Szembe néztem a világ leggonoszabb teremtményével, akinek pálcája rám céloz. Az elmém kikapcsolt, az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, az az volt, hogy most elért a halál. Már szinte láttam magam előtt a másnapi Reggeli Próféta leszaftosabb hírét: " Egy másik mágus keze által ontatott ki a legfiatalabb Malfoy vére. A körülmények ismeretlenek. "

-- Na miaz, nem mondasz semmit? - hallok meg egy furcsa hangot, aminek a tónusa is elborítja az elmém a színtiszta méreggel.

-- Ezt hagyd rám, Darell. - szólal meg a fagyos hang, ami Tudjukkitől származik. - A fiú beavatása az én feladatom, nem egy új taknyosé! - sziszegi.

Új?? ÚJ?! EZ A BAROM HALÁLFALÓ!?

-- Igenis, Nagyuram. - hajtja le a fejét.

Hogy az a kis alattomos, nagyképű, kibaszott anyját! Ez a srác halálfaló, és ezt titkolta?! Undorító..

-- Mit.. Mit akarnak tőlem? - kezd el remegni a hangom, mikor megszólalok.

Ekkor jut eszembe apám tanítása.

"Sose félj! Sose hunyászkodj meg! Malfoy vagy! Egy Malfoy pedig nem mutathat félelmet! Szívd fel a fájdalmat! "

Ezek a mondatok lebegtek a szemem előtt. Nem akarom, hogy az életem itt véget érjen. Hiába siralmas a családi életem.. Egy valaki van, aki miatt megéri élnem. És ez a személy történetesen a legcsodálatosabb lány, aki létezik.

Die..

-- Nem avattátok be? - emeli fel a hangját Bellatrix. - Hisz már tudnia kéne, hogy a Sötét Nagyúrnak kell örök hűséget fogadnia! Ennél nagyobb kegy nem fog adódni az életében!

A mondatok elhangzása után bennem megáll az ütő. Nem bírok megmozdulni, nem bírok megszólalni. Egy fojtogató érzés tartja kordában a hangszálaimat, mintha örökre elhallgattattak volna. És ez bizony nem volt kellemes.

-- De Draco még csak gyerek! - csattan fel hirtelen anyám. - Még nem áll készen ilyesmire!

-- Megkérdőjelezed a Nagyúr döntését, Narcissa? - szólal meg egy számomra ismeretlen halálfaló férfi.

-- Nem, dehogy! Csak azt mondom, hogy ekkora..

-- Hallgass! - hangzik fel a fagyos hang, ami megfagyasztja a levegőt a teremben. - A fiú még szerintem sem áll készen.. Azonban.. - tart egy kis hatászünetet, majd lassan megkerülve az asztalt megáll előttem, mire egy nagyot nyelek. - .. A segítségünkre lehet. - majd pályájával felemeli az eddig földet pásztázó fejem. - Hmm.. Úgy hallottam Luciustól, hogy együtt jársz.. Egy sárvérűvel. - ejti ki a szót undorral a hangjában.

Ezt meg honnan tudja? És miért nem öl meg most rögtön, hogy ez kiderült?

-- A nyár végén ünnepélyesen is köreinkbe fogadlak, ifjú Malfoy. - méreget. - A feladatodat pedig július végén fogjuk megtárgyalni. Addig is, a lánnyal tartsd a kapcsolatot! - mondja halál komolysággal.