Szerelmünk Záloga

7. Könyvtári kiruccanás

Másnap már ha lehet, a házak közötti ellentét mégjobban kiéleződött. Reggel arra megyek ki, hogy egy griffendéles és egy mardekáros éppen egymást verve fetrengtek a földön. Komolyan mondom, ezek nem normálisak. Egy hülye kviddics meccs miatt viselkednek így? Ez egyszerűen nevetséges!

Éppen a nagyteremből tartottam ki, mikor egy fiú társaság füttyögni kezdett nekem.

-- Váó kiscsaj! Nem vagy rossz bőr! - nevettek össze.

Én mintha mégsem hallottam volna, mentem tovább ki az udvarra. Most legendás lények gondozása órám lesz, szerencsére a griffendéllel. Legalább nem kell egyedül dolgoznom egész órán. Miután vége lett, bájitaltanra mentünk, szintén a griffendéllel. Már nagyban dolgoztunk, mikor varangypofa beállított egy rózsaszín író palettával és ugyanolyan színű tollal.

-- Umbridge professzor, minek köszönhetem a látogatását? - lépett a banya elé Piton professzor.

-- Jajj, professzor úr, a világért sem szeretném megzavarni a munkáját, csupán egy kutatást végzek! - felelte mézes-mázas hangon, majd felemelte a palettáját és a tollát célzás képp.

-- Kutatást? - szaladt fel Piton szemöldöke. - Miféle kutatást, ha szabad kérdeznem?

-- Csak felmérem a tanárok tanítását! Kérem, csináljon úgy, mintha itt sem lennék, tanítson nyugodtan! - pillantott ránk és mosolygott, de nekem az a mosoly inkább tűnt vicsorításnak.

Piton nem szólt semmit, csak magyarázta tovább a bájital jellemzőit. Amikor már Umbridge harmadszor is beleköhintett az órába, így: - Ehem, ehem.. , láttam a bájitaltan tanáron, hogy már mindjárt némító bűbájt küld a banya felé.

-- Mondja csak, Piton professzor úr, ugye régóta tanít itt, jól tudom? - járta körbe az említettet Umbridge, mintha egy kiállítási tárgyat mérne végig.

-- Jól. - felelet szűkszavúan Piton.

-- És azt is jól tudom, hogy maga Sötét Varázslatok Kivédését akart tanítani itt? - folytatta varangypofa.

-- Jól. - felelte egy pontba bámulva a professzor úr.

-- De nem kapta meg a posztot.. Igazam van? - kérdezte nyávogós hangon újra Umbridge.

-- Amint látja.. - felelte Piton. Ron nem bírta ki, és kuncogni kezdett. Mikor a professzor asszony kilépett a teremből, Ron még mindig vadul mosolygott és kacagott halkan. Majd Piton egy darab pergamennel fejenütötte vörös hajú barátomat. Most meg mi kezdtünk el halkan kuncogni.

A nap többi órájának végeztével a klubhelyiségbe mentem. Ma meséltek nekem Harryék a Titkok Kamrájáról, ami még másodikus korukban nyílt ki. Állítólag Mardekár Malazár építette ki. Engem pedig nem tudom miért, de érdekelni kezdtett ez a téma. Úgy gondoltam, este, amikor már senkisem láthat, lemegyek a könyvtárba a zárolt szekcióba, ugyanis ott van a Titkok Kamrájáról szóló könyv.

Be is esteledett. Egy egyszerű mardekáros pulcsiba és egy fekete farmer nadrágba indultam el. Mostmár tényleg hasznát veszem Mr. Griwold tanításainak. Nemcsak azt tanította meg nekem már 13 évesen, hogy hogyan kell elsajátítani a kiábrándító bűbáj elvégzését, de még lopakodást is tanultam tőle. Mondhatni, ninja kiképzést kaptam.

Mikor leértem, lassan belöktem a könyvtár ajtaját. Lassan mentem végig az agyonpakolt sorok között, miközben úticélomhoz igyekeztem. Mikor odaértem, levettem magamról a bűbájt és csatangolni kezdtem a sorok között. De nem hittem a szememnek. A Titkok Kamrájáról szóló könyv nem is a zárolt részlegen volt, hanem az Iskolánk Történelmi Múltjáról szóló soron. Magamba morogtam egy sort, hisz akkor nem kellett volna szabálytszegnem, hanem nap közben csak egyszerűen lejönni, kivenni és elolvasni.