Szerelmünk Záloga

61. Bármi más..

-- Hé, Kicsim, semmi gond, rendben? - veszem kezeim közé puha arcát. - Nem haragszom. Megértem a fájdalmadat. És tiszteletben tartom.

-- Köszönöm - csókol meg. - Akkor.. Mit szólnál, ha most eljátszanánk a szülinapod felejthetetlen estéjét.. - nyúl lassan a szoknyám alá, mire jólesően felsóhajtok.

-- Benne vagyok! - kezdünk heves csókcsatába, miközben az ágy felé kezdünk araszolni.

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

Draco lassan ledöntött az ágyra, majd minden érintését alaposan megfontolva kerekedett felém. Vágytól eltorzult arcomat folyamatosan fürkészte, jóleső sóhajai a fülemnek szinte zene volt.

-- Hmm.. Ezt szeretem - mormolja, miközben keze a melltartóm alá csusszan.

Mikor rólam már lekerült a melltartó, a bugyimat vette célba. Lassan siklott a keze az anyag alá, majd meleg tenyerével csiklómat kezdte ingerelni. Nyögések hadával küzdve markoltam bele a hajába, mire kezét eltávolította a lábaim közül, hogy a karjaimra fonja őket. Másikkal elővette a pálcáját, majd azt gyenge kezeimre fogva rögzített az ágy támlákának.

-- Hozzád akarok érni.. - nyögtem, mikor a fiú a nadrágját csatolta ki, szemét folyamatosan csupasz kebleimen tartva.

-- Ma nem, Hercegnőm - vigyorgott.

Mikor már csak az alsónadrágja takarta tőlem őt, újra a lábaim közé vezette kezét. Csiklómat újra ingerelni kezdte, szája munkája pedig mellbimbóimon dolgozott. Az érzés magába vont, mint egy örvény, önkívületi állapotba kerültem a szőke érintései által.

-- Most pedig jól figyelj rám, Kedvesem, rendben? - teszi ujjait a nyílásomhoz, mire a torkomra fagy a sóhaj. - És akkor a fellegekbe repítelek. - Draco tekintete nagyon elszánt volt.

Lassan bólintottam, majd megéreztem magamban egyik ujját. A hirtelen örömtől hangosan felnyögtem.

- Na szóval.. Igérj meg nekem pár dolgot, rendben? - kérdez. - Az első: Mindig nagyon vigyázni fogsz magadra, és nem csinálsz soha semmi olyat, ami az életedbe kerülhet! - az utasítás meglepett, de a testemben egyre növekvő gyönyörtől nem tudtam a szavak súlyosságára koncentrálni, csak Draco egyre gyorsabb mozgást diktáló ujjára. - A második.. - vezeti belém mégegy ujját. -.. Hogy soha nem kérdőjelezel meg engem, vagy azt, amit csinálok!

Draco arca számomra megmagyarázhatatlan volt. A szemei mintha fájdalomtól csillogtak volna, az érintései egyre intenzívebbek lettek.

-- A harmadik: Mindig a legbiztonságosabb utat kell választanod bármilyen helyzetben! A veszély kizárva!

A nyögéseim elfedték aggódó hangját.

-- És a negyedik: Ha azt mondom, fuss, akkor futsz! Futsz, és vissza se nézel! Megértetted, Életem? - kérdez, olvadt ezüst tekintete pedig az én smaragd íriszeimbe fúrja magát. Mintha a lelkembe látna. Aminek az éltető ereje Ő maga..

Nyögéseim egymást követték, ahogy a beteljesüléshez egyre közelebb kerültem. Draco egyszerre vad és gyengéd ujjai a G-pontomat izgatták, amitől a testem szinte felrobbanni készült.

-- Megértettél, Kissárkány? - lassítja le a mozgását. - Minden világos?

-- Dra.. Draco..

-- Nem hallom. Azt kérdeztem: Minden világos? - kérdez újra.

Nem tudtam válaszolni. Az elélvezés határán voltam.

Erre a fiú hirtelen leállt ujjai mozgatásával, mire én egyből felkaptam a fejem.