Szerelmünk Záloga

27. "Ti együtt?"

A hetek felgyorsultak. Az érzelmeim lángbaborultak vele együtt. Egyre szerelmesebb vagyok Dracoba. Mostmár úgy érzem, egy percet sem bírok ki nélküle. Lehet, hogy ezzel ő is így van, hisz folyton a közelemben van. Ha eltűnünk esténként, mindig találunk valami jó kifogást. Most is épp a tó partján ülünk, egy pokróccal a hátunkon. Draco sok romantikus pillanatot szerzett nekem, amiért nagyon hálás vagyok neki. Most éppen átölelve nézzük a tükörsima tavat, aminek tetején az óriáspolip egyszer kétszer a tudtunkra adja, hogy ő sem alszik.

-- ... Szóval azt kéred tőlem, hogy tanítsalak meg legilimenciára.. - emésztgeti a kérésemet szája belső felét harapdálva Draco.

-- Igen.

Ugyanis megkértem Dracot, hogy tanítson meg legilimenciára. Elég merész ötlet, de szeretem a kihívásokat. Ékes példa erre Dracoval való kapcsolatom.

-- Szóval? Belemész? - kérdeztem sugárzó arccal.

-- Hát nem is tudom babám.. - próbált elbizonytalanítani.

-- Naaaaaa... Kérlek Kincsemmm... - kérleltem tovább, de hajthatatlannak bizonyult.

-- Nem, Die, téma lezárva! - komolyan azt hiszi, hogy feladom? Kételkedek benne, hogy jól ismer..

-- Ohh, tényleg? - kérdeztem, kicsit sem elrejtve a vigyoromat.

-- Igen, tényleg. - állt ellen.

Ekkor egy hirtelen mozdulattal az ölébe ültem, szembe vele. Annyira meglepődött, hogy elterült a mohás talajon. Így most ő feküdt alul, én fölül. Majd a feje mellett megtámasztottam a kezeimmel magam, és puszilgatni kezdtem feje minden pontját.

-- Kérlek, babám... - könyörögtem a fülébe. - Kérlek..

-- Jó lenne, ha más helyzetben könyörögnél így nekem, nem azért, hogy tanítsalak. - utalgatott egy perverz képet vágva.

-- Ami késik nem múlik, Drága. - kacsintottam Dracora. - Meg amúgy is.. Tudod, ha több időt töltünk kettesben.. A Szükség Szobájában.. akkor meglehet, hogy valamikor, nem tudom mikor, de nem a tanulással akarok foglalkozni.. - suttogom a fülébe, és elvigyirodok, mert érzem gyors szívverését, így nyert ügyem van.

Meggyőztem Draco Kicseszett Malfoyt! Erre se képes ám akárki..

-- Rendben. Vállalom az oktatásodat, baby. - simogatta a hátam, mire én megcsókoltam.

-- Köszönöm, baba. Te vagy a legjobb. - suttogom az ajkára.

-- Miben? - vet megint egy perverz vigyort.

-- Mindenben. - nevetek fel, majd megpuszilom az arcát. - Már késő van. Mennünk kéne, mert holnap tanítás. - forgatom a szemem.

-- Igazad van. - tápászkodik fel, majd engem is felhúz.

-- Nekem mindig igazam van. - bújok hozzá egy ölelésre. Draco nevetve karol át.

-- Na gyere, menjünk. - nyújtja a kezét.

-- Kézen fogva? - állok meg döbbenten.

-- Igen, miért ne? Késő éjjel van már, úgyse lát meg minket senki. - válaszolja vállat vonva. - Meg amúgy is, ha már nap közben nem mehetek a barátnőmmel kézen fogva a folyosókon, legalább most, amikor senki sem lát.

-- Igaz is! Menjünk! - lelkesülök fel.

Draco mellett szökdécselve koptatom a cipőm orrát. A fiú jót nevet gyerekességemen. Persze ő is olyan szokott lenni, főleg este. Úgy bújik hozzám mindig, mint egy koala anya-gyerek páros. Imádom ezt benne. Mint egyszer mesélte, nem nagyon bújhatott oda senkihez, csak néha az édesanyjához, ha az apja nem volt otthon, mert üzleti útra ment vagy valami. Máskor egyedül ült a szobában.