Szerelmünk Záloga

14. Egy új barát

*Draco szemszöge*

Hevesen dobogó szívvel léptem ki a szobámból. Nem tudom, mi történt az előbb. Hogy miért érdekelt, hogy mi van vele, hogy bántották-e, vagy, hogy egyátalán miért érdeklődtem utána. Kész röhej ez az egész.

-- Na végre, hogy itt vagy! Mi tartott ilyen sokáig? - kezdett bombázni a kérdésekkel Blaise.

-- Semmi közöd hozzá!

-- Mihez nincs köze? - jött oda mellénk Parkinson.

-- Semmihez.. - dünnyögöm. -- Inkább menjünk, nincs kedvem egész nap házit csinálni. Amúgy is már a nagyját megcsináltam ma.

Pansy nagyon jó megfigyelő. Úgy nézett rám, mint aki most készül elköltözni a sellőkhöz a tóba. Gondolom észrevette, hogy eléggé zaklatott állapotban vagyok. De nem tette szóvá.

Hála Merlinnek..

Ezután csendben ballagtunk el a könyvtárig. A maradék beadandót is elkészítettük, majd visszainduktunk a klubhelyiségbe.

-- Na jól van srácok, én megyek, elteszem magam holnapra. Reggel a nagyteremben tali! - majd elhagyta a helyiséget.

Mikor Blaise már hallótávolságon kívülre került, legjobb lány barátom felém fordult.

-- Nah - csapja össze a kezét -, most, hogy Zambini már nem tud belekotyogni a dolgokba - húzza fel a lábát a kanapéra -, elmesélhetnéd nekem, hogy mi zajlik körülötted, Dray.

-- Nem zajlik körülöttem semmi - hazudtam.

-- Minek nézel te engem? Egy üresfejű libának?

-- Tényleg azt akarod, hogy erre válszoljak? - kérdeztem mosolyra húzódó ajkakkal.

-- Nem vagyok Astoria 2.0 - nevet fel. -- De most tényleg, komolyan kérdezem. Mi történt veled, Draco? Hetek óta nyomott vagy, nem töltesz velünk annyi időt, mint régen, ha mégis, akkor szinte meg sem szólalsz, csak bámulsz magad elé! Olyan vagy, mint egy zombi.

-- Kösz ezt a megnyugtató baráti szöveget, Parkinson, nagyon kedves vagy.

-- Én csak az igazat mondom - teszi fel a kezeit védekezően. -- Na, mond el! De az igazat akarom hallani, nem valami jól betanult, üres mesét. Tudod jól, hogy észreveszem, ha hazudsz!

Sóhajtottam egyet. Pansynek tényleg nem érdemes hazudni, szinte kiszagolja, ha valaki füllent. Így hát nincs más választásom. Elmondom neki.

-- Akkor elmondom.. Ez az egész a suli kezdetekor kezdődött.. - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak.

A Parkinson lány figyelmesen hallgatott, nem vágott közbe, nem fűzött hozzá semmilyen gúnyos megjegyzést semmihez. Mindent elmeséltem neki. Elmondtam az igazat, vagyis, hogy semmit sem csinált Sparks, nem vetkőzött le előttem, csak én törtem rá a fürdőben. Néha-néha felhorkantott, hogy tudtomra adja nemtetszését. Mikor a mondandóm végéhez értem (pontosabban, a ma délutánhoz), hátradőltem a kanapén és a kezembe temettem az arcom.

-- Hű.. - motyogta elképedve Pansy.

-- Hű? Csak ennyit tudsz mondani? Hű?

-- Jó, akkor mondok mást: egy iszonyat nagy balfasz vagy, Draco Malfoy - nézett rám.

-- Kösz, Parkinson - motyogtam mérgesen.

-- De tényleg, elég nagy hülyeséget csináltál, Dray.

-- Először is, tudom, tisztában vagyok vele, hogy egy nagyképű, kanos kis köcsög voltam, nem kell neked is még a szememre hánynod! Másodszor, tudod, hogy utálom, ha Dray-nak hívsz! Csak anyámtól fogadom el ezt a megnevezést.